A 2025-ös magyar munkaerőpiacot fokozódó bizonytalanság jellemzi: a gyengébb gazdasági növekedés, a tartós infláció és a globális feszültségek megingatták a munkavállalók biztonságérzetét – írja társlapunk, a HRPOWER.

A PwC kutatása szerint a dolgozók közel fele úgy érzi, hogy bére nem tart lépést a megélhetési költségekkel, miközben az anyagi biztonságérzet korábbi javuló trendje megtört. A demográfiai folyamatok – népességcsökkenés, elöregedés, fiatalok elvándorlása – tovább szűkítik a munkaerő-kínálatot, ami hosszú távon strukturális munkaerőhiányt vetít előre.

A munka világát erősen formálják a generációs különbségek és a technológiai változások. Bár a Z generációról szól a legtöbb diskurzus, a munkaerő gerincét továbbra is az X és az Y generáció adja, miközben a fiatalabbak magasabb elvárásokkal, erős munka–magánélet fókusszal és digitális szemlélettel lépnek be.

A mesterséges intelligencia térnyerése ugyan növeli a hatékonyságot, de közben beszűkíti a belépő szintű pozíciókat, így eltűnnek azok a tanulási terepek, amelyek korábban a pályakezdők fejlődését biztosították. Ez felértékeli a belső képzést, a mentoringot és a tudatos utánpótlás-nevelést.

A dolgozók általános munkahelyi közérzete enyhén romlott, a legnagyobb elégedetlenség továbbra is a bérekhez, juttatásokhoz és a túlterheltséghez kötődik. Bár a többség nem tervez aktív munkahelyváltást, erős a passzív nyitottság, és terjed az úgynevezett „csendes felmondás” („quiet quitting”) jelensége, ami az elköteleződés csökkenésére utal.

A PwC szerint a megoldás az adaptív HR-stratégiában rejlik: személyre szabható megoldások, átlátható működés, pszichológiai biztonság és a munkába ágyazott fejlődési lehetőségek szükségesek ahhoz, hogy a vállalatok egyszerre tudjanak stabilitást nyújtani és alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz.