Földi Bence

Rovat:

Olvasmány
Becsült olvasási idő: 2 perc
Elhunyt a láncdohányos űrhajós

Ő volt az első űrturista és az első japán, aki eljutott a világűrbe, mégis utálta az egészet.

Múlt szerdán, 84 éves korában elhunyt Akijama Tojohiro (angolosan: Toyohiro Akiyama), az első japán, aki az űrben járt – adta hírül a The Japan Times.

Akijamát nem a japán űrügynökség, hanem a Tokyo Broadcasting System tévétársaság küldte az űrbe, hogy ezzel ünnepeljék fennállásuk negyvenedik évfordulóját. Abban is reménykedtek, hogy az űrbéli tudósítások miatt megugrik majd a nézettségük. A cég kb. 12-37 millió dollárt fizetett a szovjeteknek azért, hogy egy munkatársukat űrhajósnak képezzék ki, s felvigyék az első folyamatosan lakott, moduláris kutató-űrállomásra, a Mirre (az összeg tekintetében a források eltérnek).

A japán tévériportert a TBS 163 jelentkező munkatársa közül választották ki. Akijama egyéves kiképzésen vett részt, majd kilenc napot töltött az űrben 1990 decemberében – ebből hetet a Miren. Nemcsak az első japán volt az űrben, hanem az első civil is. Továbbá ő volt az első űrturista (igaz, nem magának fizette az utat), valamint ő lett az első újságíró is, aki az űrből tudósított.

Képünk illusztráció (Forrás: Ideogram.ai)

Hiába választották ki több mint 150 jelentkező közül, hiába végezte el a kiképzését, s hiába jutott el az űrbe, Akijama annyira nem lelkesedett az egészért. Ennek egyik oka a láncdohányossága lehetett: a kiképzés előtt még napi 4 dobozzal szívott, de a Szovjetunióban űrhajósnak tanulva letette a cigarettát – négy hónappal a kilövés előtt. Más kérdés, hogy mielőtt fellőtték volna a Szojuz TM–10 űrhajóval, megkérdezték, mit vár leginkább a visszatérésben, s így válaszolt:

Akijama Tojohiro 1990-ben (Forrás: NASA History Office Twitter / Wikimedia Commons)

„Hogy rágyújtsak egy cigire.”

A kutatóállomáson nem volt sok dolga – tekintve, hogy nem volt kutató –, ezért kis tudósításokat készített nem túl izgalmas mindennapjairól. Az általa „űrbetegségként” leírt rosszullétei, nikotinéhsége és nem kifejezetten lelkes arckifejezése miatt rásütötték „az űr első antihőse” jelzőt – szovjet társai elmondták, korábban sosem láttak embert annyit hányni. Akijama fancsali képe a nézettségnek sem tett jót, pár nap alatt a szokásosnál csak valamivel magasabb arányt tudhatott magáénak a TBS, ami dollártízmilliókat költött az egész projektre.

Akijama miután visszatért, úgy nyilatkozott, nem bánná, ha újracsinálhatná az egészet, s hogy nagyon várja már, hogy ismét sörözhessen és cigizhessen. A TBS-hez visszatérve ő lett a hírdivízió igazgatóhelyettese, 1995-ben azonban elhagyta a tévétársaságot, mert nem értett egyet annak kommercializálódásával, ráadásul el is vált gyermekei anyjától. 1996-tól farmerként dolgozott Fukusima prefektúrában, rizst és gombát termesztett az Abukuma-hegységben. Könyveket írt, előadásokat tartott, s farmerként élte napjait a 2011-es fukusimai földrengésig, amikor el kellett hagynia lakhelyét. 2011 novemberében a Kiotói Művészeti Egyetem mezőgazdaságfal foglalkozó professzora lett.

Ōdaiban hunyt el belső vérzés következtében, nyugodjon békében.