A Dohánymúzeum rovat előző részében – kicsit rendhagyó módon – a lenyűgöző történetű Csepel Művek került bemutatásra, amely csupán a róla elnevezett temérdek reklámcigaretta révén kapcsolódik a dohányzáshoz. A mostani cikk is megmarad ugyanezen a vonalon, és egy, a fanatikus szocialista iparosítási hullám ikonikus szimbólumává lett gyárváros történetén keresztül mutat be néhány helyi elnevezésű dohányterméket.

1945 előtt a dohányzásnak bármelyik módját is élvezte valaki, bőséges termékkínálatból válogathatott. Érthető módon a háború okozta nehézségek és pusztítások az egész iparágra kihatottak, nyersanyaghiány volt, így sem mennyiségileg, sem minőségileg nem lehetett tartani a korábbi színvonalat.

Az állami monopólium 1851-es bevezetése előtt a dohányosok maguk termelhették a szívni valójukat, ezt semmilyen törvény vagy rendelet nem tiltotta. Ráadásul a dohányzás ősibb formáinál – a burnótozásnál és pipázásnál – nem is okozott gondot a nyers dohány feldolgozása, szárítás után vagy porrá őrölték és tubákként felszippantották, vagy felvágva pipájukba tömték.

1945 előtt a magyar dohányosoknak nem lehetett panaszuk: a Jövedék bőséges hazai és külföldi termékpalettát biztosított a számukra. 1930-ban például egyidejűleg akár 450-féle dohányáru közül is választhattak. Ez az idilli helyzet azonban egy csapásra megszakadt a háború alatt és főleg utána.

A Dohánymúzeum rovat előző kettő, a szivarozás magyarországi történetét bemutató cikkével eljutottunk egészen a rendszerváltás idejéig, amikorra a hajdanán szinte végeláthatatlan termékválaszték mindössze hét fajtára zsugorodott.

Szegény hamutartó. Igazán nem tehet arról, hogy neve, történetének kezdete valamiképp egybeforrt a tiltások idejével. Ugyanis ahol minimum korlátozták, de leginkább megtiltották a dohányzást, a füstölést – nos, ott nyert teret a hamutál, mintha bizony a dohányzásnak olyan kelléke lenne, amely a füstölésellenzők igényeit szolgálná. Pedig egyáltalán nem, sőt...

Honnan indult és mi is volt a leventemozgalom, amelynek népszerűsítésére külön cigarettát hozott forgalomba a Magyar Királyi Dohányjövedék? – írásunkból ez is kiderül.

Az élet szinte minden területét átszövő dohányzás nem meglepő, hogy az irodalomban is visszaköszön. Hiszen íróink, költőink nagy része maga is erős dohányos volt, talán szükségük is volt a gomolygó füstbe burkolózni az ihletek megszületéséhez.

Az évtizedek alatt fogalommá lett Modiano márkanév még a mai embereknek is ismerősen csenghet, pedig már 75 éve nem létezik, legalábbis már egészen más típusú termékeket gyárt, mint amiről egykoron elhíresült. E máig tartó hírnevét nemcsak kiváló minőségű cigarettapapírjainak, hanem főként a márka köré épített hatalmas reklámhadjáratnak köszönheti.

Mi a közös a Tisza cipőben, a Márka üdítőitalban, az Egri Bikavérben és a Magyar Gördülőcsapágy Művekben? Saját márkázott cigarettája volt mindegyiknek a hatvanas-hetvenes években. Ekkoriban sem furának, sem különlegesnek nem számított, ha kisebb-nagyobb vállalatok, márkák vagy különleges események saját cigarettával rukkoltak elő. Cikkünkben a mai szemmel abszurdnak tűnő reklámcigaretták közül szemezgetünk.

Hogyan alakult a Nemzeti Dohánybolt forgalma a karácsonyi ünnepek idején? – két nonstop nyitva tartó trafikot kérdeztünk tapasztalataikról.