Életének 85. évében elhunyt dr. Domán László az Egri Dohánygyár volt vezérigazgatója – adta hírül a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetsége (MADOSZ) múlt szombaton.

A hazai pipázásról és dohányokról szóló cikksorozat előző részében bemutatásra kerültek a kezdeti időktől a II. világháborúig terjedő időszak termékei és azok fejlődése. Egy évszázad alatt legalább négyszázféle szívnivaló közül választhattak a magyar pipások. A modern kor új terméke, a cigaretta erősen visszaszorította a nyugodt átszellemülést megkívánó és viszonylag hosszan tartó szivarozást és pipázást. A még megmaradt fogyasztók ízlése is változott, a nyers dohányok felől eltolódott az aromás, illatosított fajták felé. Ugyan a kereslet egyre csökkent, de azért még mindig tizenháromfélét gyártottak 1945-ig. Mint minden más területen, úgy itt is az új kor vetett véget a korábbi bőségnek és színvonalnak.

Bár a magyar Dohányjövedék azon kevés intézmények közé tartozott, mely odafigyelt fogyasztóinak igényeire, elvárásaira, és igyekezett ezeket maximálisan kielégíteni, a hazai piacon folyamatosan jelen voltak külföldi termékek is. Ennek több oka is volt, igény is mutatkozott rájuk, de kezdetben elkerülhetetlen volt ilyenekkel bővíteni a hazai kínálatot.

A ma luxusnak számító szivarozás a dohányzás ősi formája. Az Amerikában vadon tenyésző növény füstjével a helyi őslakos indiánok ismerkedtek meg először. Az akár kétméteresre is fejlődő növény vaskos szára jó tüzelőanyagként szolgált számukra, s füstje a mocsaras vidékeken a moszkitók ellen is hatásosnak bizonyult. Az óhatatlanul belélegzett füst kellemes, bódító hatása miatt később már konkrét céllal kezdték a dohány leveleit elégetni. Pipájuk nem lévén, a szárított leveleket összecsavarták, s eleinte más növények leveleibe, főként kukoricaháncsba burkolták.

Ismerje meg jobban a MOODS szivarkákat és a DANNEMANN történetét!

Cikkünkben visszakanyarodunk a magyar dohányipar történetének legkülöncebb korszakára, ami az 1946−49 közötti pár átmeneti év volt. Ekkor kezdődött meg a háború utáni újjászervezés, átalakítás, és indult az új kor, ami végleg lezárta a korábbi időszakot; a dohánytermékek külalakja, a dohányzás kultúrája ekkor teljesen megváltozott.

Amennyire része a cigaretta a mindennapi életnek, annyira része a mozi és a film is. A magyar filmtörténet – általunk ismert – némafilmjeit belengi a cigarettafüst. Főszereplők, mellékszereplők, háttérben álló statiszták, csak úgy mellékesen, vagy éppen alapos okkal, de bizony hosszan füstölögnek a filmvásznon. Önnek feltűnt, hogy miként tűnt el a dohányzás a hazai filmekből?

Dohánymúzeum rovatunk friss márkasztorijában rendhagyó módon egy ma is kapható cigaretta történetét meséljük el.

Az élet szinte minden területét átszövő dohányzás nem meglepő, hogy az irodalomban is visszaköszön. Hiszen íróink, költőink nagy része maga is erős dohányos volt, talán szükségük is volt a gomolygó füstbe burkolózni az ihletek megszületéséhez.

Mi a közös a Tisza cipőben, a Márka üdítőitalban, az Egri Bikavérben és a Magyar Gördülőcsapágy Művekben? Saját márkázott cigarettája volt mindegyiknek a hatvanas-hetvenes években. Ekkoriban sem furának, sem különlegesnek nem számított, ha kisebb-nagyobb vállalatok, márkák vagy különleges események saját cigarettával rukkoltak elő. Cikkünkben a mai szemmel abszurdnak tűnő reklámcigaretták közül szemezgetünk.

Az egykori hazai dohánygyárak történetét felidéző cikksorozatunk zárásaként a közel 100 éves Symphonia márka szülőhelyének múltját elevenítjük fel. Honnan indult, hogyan fejlődött az 1887-ben nyitott debreceni gyár? – kiderül cikkünkből.

A trafik a dohányos ember életében az állandó pont, a trafikos pedig bajainak, vágyainak ismerője, megbízható cinkostársa a napi füstölnivaló beszerzésében. Kapcsolatuk bizalmi kapcsolat, amit nem érthet meg senki, csak az, aki maga is ápol egy ilyen viszonyt egy trafikossal. Dohánymúzeum sorozatunkat a trafikok mesés történetével folytatjuk.

A magyar dohány történetét feldolgozó Dohánymúzeum rovatunk előző cikkében Hornyák Balázzsal, a www.dohanymuzeum.hu átfogó dohányzástörténeti oldal alapítójával beszélgettünk a magyar dohánygyártás históriájáról, nagyobb korszakairól. Az interjú folytatásaként mostani írásunkban gyűjteménye legizgalmasabb darabjairól faggattuk.

Korábbi cikkeink folytatásaként mostani lapszámunkban is bemutatunk egyet a hazai dohánypiac szereplői közül.

Belép a vásárló a boltba, nyilván cigarettáért érkezett… Aki csupán ennyit feltételez vevőjéről, rossz úton jár. Jelentős részük kis leleményességgel más termékek vásárlására is elcsábítható. De hogyan érhető ez el? Vajon mit érdemes tenni annak érdekében, hogy felfelé íveljen a forgalom, nőjön a bevétel? Dörnyei Otília, a GfK Hungária Kft. ügyfélkapcsolati igazgatója, a fogyasztási cikkek és kereskedelmi részleg irányítója, fogyasztási szakértő segítségünkre sietett.

A www.dohanymuzeum.hu egy átfogó dohányzástörténeti oldal. Az alapító, Hornyák Balázs jelenleg több mint 6500 képen keresztül mutatja be a dohányzás múltját, történetét. Az eddig felkutatott 3100-féle, egykoron Magyarországon gyártott márkából közel 2100 szerepel az oldalon, melyek közül 1660 saját darab. Most induló, a magyar dohány történetét feldolgozó Dohánymúzeum rovatunkat az alapítóval készült interjú első részével indítjuk.

A súlyos mellékhatásokra figyelmeztető cigaretta- és gyógyszerreklámok egy idő után akár még vásárlásra is csábíthatnak ahelyett, hogy elriasztanák a potenciális vásárlókat az adott terméktől – írja a Psychological Science című lap izraeli, szingapúri és New York-i kutatók vizsgálata alapján.