Az állami monopólium 1851-es bevezetése előtt a dohányosok maguk termelhették a szívni valójukat, ezt semmilyen törvény vagy rendelet nem tiltotta. Ráadásul a dohányzás ősibb formáinál – a burnótozásnál és pipázásnál – nem is okozott gondot a nyers dohány feldolgozása, szárítás után vagy porrá őrölték és tubákként felszippantották, vagy felvágva pipájukba tömték.

Bár a magyar Dohányjövedék azon kevés intézmények közé tartozott, mely odafigyelt fogyasztóinak igényeire, elvárásaira, és igyekezett ezeket maximálisan kielégíteni, a hazai piacon folyamatosan jelen voltak külföldi termékek is. Ennek több oka is volt, igény is mutatkozott rájuk, de kezdetben elkerülhetetlen volt ilyenekkel bővíteni a hazai kínálatot.

Kevesen gondolnák, hogy volt olyan időszak, amikor Budapesten egyszerre négy dohánygyár is működött. Pedig az 1930-as években a fővárosi gyárakból került ki a forgalomba hozott dohánytermékek közel fele. A patinás gyárépületekből kevés maradt fenn méltó módon az utókornak. Cikkünkben ezek történetét elevenítjük fel.

Jövőre ünnepelné negyvenedik évfordulóját az Egri Dohánygyár egykori kedvelt terméke, a Helikon, amely bevezetésekor valódi gyártmánykülönlegességnek számított. Habár a márka túlélte a gyár bezárását, néhány évvel ezelőtt kivezették a piacról. Márkasztorinkban a Helikon történetén haladunk végig.

Valószínűleg nincs olyan termékkategória, ami ne fogyna jobban, ahogy közelednek az ünnepek. Így van ez a dohánytermékekkel és kiegészítőkkel is. Piaci szereplőket kérdeztünk arról, ők hogyan készülnek a karácsonyra.

A baranyai megyeszékhelyen 2010 februárja óta működik a Pécsi Füstölgők Asztaltársasága, amelyet négyen alapítottak Horváth Attila vezetésével. Tavaly önálló egyesületté alakultak Pécsi Füstölgők Hagyományőrző Egyesülete néven, ekkor kezdett körvonalazódni a barátságos pipafüstben a nyár végén rendezett, pécsi I. Nemzetközi Pipatalálkozó ötlete.

Az évtizedek alatt fogalommá lett Modiano márkanév még a mai embereknek is ismerősen csenghet, pedig már 75 éve nem létezik, legalábbis már egészen más típusú termékeket gyárt, mint amiről egykoron elhíresült. E máig tartó hírnevét nemcsak kiváló minőségű cigarettapapírjainak, hanem főként a márka köré épített hatalmas reklámhadjáratnak köszönheti.

Manapság természetesnek vesszük a dohányzás körüli hercehurcát, a folyamatos szigorításokat, tiltásokat. Nem csoda, hiszen a dohányzás káros hatásaira való felhívás és ártalmainak csökkentése nem új keletű dolog. A gyártók már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni azzal, hogy a dohánytermékeket érő támadásokat kiküszöböljék úgy, hogy „kevésbé károsnak” hirdetett cigarettákat kínáltak fogyasztóiknak.

Vajon miképp működik egy olyan hatalmas országban, mint Kanada, a dohánytermékek értékesítése, forgalmazása? Mennyire hatásosak a tiltó jogszabályok az észak-amerikai államban, ahol 15 éve hivatalos szinten elfogadták, és az összes szövetség és tartomány területén egységesen be is vezették a nemdohányzók védelmét magában foglaló átalakított stratégiát? Milyen képet mutat mindez egy olyan országban, amely a dohánytermékek készítése terén igazi nagyhatalomnak számít? Munkatársunk québeci utazása során ennek járt utána.

Az egykori hazai dohánygyárak történetét felidéző cikksorozatunk zárásaként a közel 100 éves Symphonia márka szülőhelyének múltját elevenítjük fel. Honnan indult, hogyan fejlődött az 1887-ben nyitott debreceni gyár? – kiderül cikkünkből.

Habár az ősidők óta ismerte és alkalmazta az ember a füstöt, füstölést, mint kultikus szertartások kellékét, és mint gyógyító eljárást, mégis furcsamód a pipázás a világon az egyik legkevésbé elismert élvezet.

Az Egri Dohánygyár történetével folytatjuk Dohánymúzeum című rovatunkat, amelyben előzőleg a Lágymányosi Dohánygyár históriáját mutattuk be. Hogy kerültek a munkásnők a Korona Szállóba? Mit jelent a „repülő keverés” fogalma? A „lapos” cigaretták mikor lettek kör keresztmetszetűek? – megtudhatja írásunkból!

A Lechner Lajos Tudásközpont ügyfélterében február közepén nyitott meg a „Volt egyszer egy dohánygyár” című kamarakiállítás, amelynek tárlatán az egykori Lágymányosi Dohánygyár épületegyüttesének eredeti tervrajzait, archív és mai fotóit, valamint az egykor a gyárban készített termékeket tekinthetik meg az LLTK nyitva tartási idejében díjtalanul az érdeklődők. Ennek apropóján a dohánygyár történetét idézzük fel Dohánymúzeum című rovatunk mostani írásában.

A trafik a dohányos ember életében az állandó pont, a trafikos pedig bajainak, vágyainak ismerője, megbízható cinkostársa a napi füstölnivaló beszerzésében. Kapcsolatuk bizalmi kapcsolat, amit nem érthet meg senki, csak az, aki maga is ápol egy ilyen viszonyt egy trafikossal. Dohánymúzeum sorozatunkat a trafikok mesés történetével folytatjuk.