A régészek mintegy 6500 éves, sörkészítésre utaló nyomokat találtak a bulgáriai Provadija-Szolnicata őskori településén – írja a Múlt-kor. Vaszil Nikolov akadémikus kutatócsoportja egy rézkori, leégett lakóépület maradványai között fedezte fel egy kerámiaedény töredékeit, amelyben szándékosan csíráztatott búzaszemeket azonosítottak. Elena Marinova archeobotanikus vizsgálatai szerint a gabona állapota a malátakészítésre, ennek következtében erjesztett gabonaital előállítására utal. A leletet a Kr. e. 4500 körüli időszakra datálják.
A Várna közelében fekvő Szolnicata a rézkori Európa egyik jelentős központja volt, amely elsősorban fejlett sótermeléséről és kereskedelméről ismert. A település lakói a helyi sós források vizének feldolgozásával állítottak elő értékes sót, miközben a mezőgazdasági termékek feldolgozásában is fejlett technológiákat alkalmaztak.
A mostani felfedezés azt mutatja, hogy a közösség a gabona csíráztatását és feldolgozását is ismerte, ami a korabeli Balkán technológiai fejlettségének újabb bizonyítéka. A felfedezés egyben azt is jelzi, hogy a sör az őskori mezőgazdasági társadalmakban nem pusztán élvezeti ital lehetett: kalóriaforrásként, valamint közösségi és rituális alkalmakkor is fontos szerepet tölthetett be.
A sörkészítés eredetét hagyományosan elsősorban Nyugat-Ázsiához és a Közel-Kelethez kötik, közösségi sörfogyasztás jeleire bukkantak a 2020-as évek elején például a Jordán folyó völgyében fekvő Tel Caf lelőhelyen. Ugyanakkor 2024-ben arról írtunk, tízezer éves rizssör nyomaira bukkantak Kínában. Arról, hogy miként indulhatott a sörfőzés, Katona Csaba történésszel beszélgettünk a Tobacco 2026/02-es számában.
