A ma luxusnak számító szivarozás a dohányzás ősi formája. Az Amerikában vadon tenyésző növény füstjével a helyi őslakos indiánok ismerkedtek meg először. Az akár kétméteresre is fejlődő növény vaskos szára jó tüzelőanyagként szolgált számukra, s füstje a mocsaras vidékeken a moszkitók ellen is hatásosnak bizonyult. Az óhatatlanul belélegzett füst kellemes, bódító hatása miatt később már konkrét céllal kezdték a dohány leveleit elégetni. Pipájuk nem lévén, a szárított leveleket összecsavarták, s eleinte más növények leveleibe, főként kukoricaháncsba burkolták.

Cikkünkben visszakanyarodunk a magyar dohányipar történetének legkülöncebb korszakára, ami az 1946−49 közötti pár átmeneti év volt. Ekkor kezdődött meg a háború utáni újjászervezés, átalakítás, és indult az új kor, ami végleg lezárta a korábbi időszakot; a dohánytermékek külalakja, a dohányzás kultúrája ekkor teljesen megváltozott.

Dohánymúzeum rovatunk új sorozatában a hazai dohánygyártás történetét meséljük el.

Koruk leghíresebb, legrangosabb dohány-nagykereskedői voltak Magyarországon a Schossbergerek, akiknek egyik tagja még az előkelő nemesi címet, a báróit is megvette (!) Ferenc József császártól. Olyan dúsgazdag zsidó famíliaként vonult be a család a dohánykereskedők nagykönyvébe, amelynek néhány tagja ugyan minden hájjal megkent volt, akadt közéjük keveredő gyilkos is, de történetük fordulatait felülírja egy különös, sok évet átölelő, mindent elsöprő, be nem teljesült igaz szerelem.

A Tobacco Dohánymúzeum rovata ízesített cigarettákkal foglalkozó cikkével int búcsút az uniós szabályozás életbe lépésével eltűnő ízesített cigarettáknak és dohányoknak.