„Brüsszelben »szabályozási egyszerűsítésről« beszélnek, azonban a nemzetközi fórumokon új globális bürokráciáról tárgyalnak, a dohánytermékektől a digitális egészségügyig és az éghajlat-politika irányításáig” – írta a The European Conservative weboldalán megjelent cikkében Javier Villamor spanyol újságíró–elemző.

„Ám a közegészségügyi és környezetvédelmi érvek mellett a terv Brüsszel újabb kísérletét jelenti arra, hogy a tagállamok rovására összpontosítsa a fiskális és szabályozási hatásköröket”

– fogalmazott Villamor, aki szerint az EU valódi célja az, hogy a szabályozási hatalmat a nemzeti kormányoktól demokratikus felügyelet nélküli nemzetközi ügynökségekhez ruházzák át, mivel Brüsszel azt tervezi, hogy a WHO-val összhangban lévő intézkedéseket automatikusan beépíti az uniós jogba.

„Ami technikai lépésnek tűnik, valójában Európa szabályozási szuverenitásának átruházása egy demokratikus legitimitással nem rendelkező nemzetközi ügynökségre. […] Brüsszel nemcsak a tagállamok nevében kíván kötelezettségvállalásokat aláírni, hanem azokat a dohánytermékekről szóló irányelv közelgő felülvizsgálatán keresztül automatikusan beépíteni az uniós jogba is. […] A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a genfi irodákban hozott döntések kötelező érvényű tilalmakká válhatnak Madridban, Rómában vagy Varsóban – parlamenti vita vagy nemzeti hatásvizsgálat nélkül”

– írja Villamor. Mivel az EU gyakorlatilag minden dohányt vagy nikotint tartalmazó termékre korlátozásokat, tilalmakat és adókat fontolgat – mindezt közegészségügyi és környezetvédelmi kezdeményezésként beállítva –, a terv a dohánytermékekre vonatkozó jövedéki adó irányelv (TED) és a nyers dohányra vonatkozó jövedéki adó (TEDOR) keretében pénzügyi intézkedéseket is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy a nemzeti jövedéki bevételek akár 15%-át közvetlenül beszedje, és bizonyos termékekre akár 900%-os adóemelést is kivetessen.

Villamor szerint szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen lépések központosítják a hatalmat, aláássák a szubszidiaritás elvét, és kockázatot jelentenek több mint 80 000 európai dohánytermelő és kiskereskedő számára, miközben olyan harmadik országok járhatnak jól, mint Marokkó és Kína.

„Az úgynevezett »dohányellenes keresztes hadjárat« a közegészségügy leple alatt a hatalom újbóli központosításának és az EU bürokratikus gépezetének finanszírozásának eszközévé válik. […] A mechanizmus jól ismert: Brüsszel finanszírozza ezeket a szervezeteket, azok pedig azt követelik, hogy az EU jogszabályait hangolják össze a WHO-val, a Bizottság pedig ezeket a követeléseket »civil társadalmi konszenzusként« mutatja be. Egy zárt visszacsatolási kör, ahol a polgárok fizetnek a szuverenitásuk elvesztéséért. […] Paradox módon azok az országok, amelyek a legjobb eredményeket érték el a dohányzás visszaszorításában, mint például Svédország, amely szabályozott alternatívák, például a snnüssz és a nikotintasakok segítségével 5%-ra csökkentette a dohányzás arányát, büntetést kapnának azért, mert a WHO dogmáin kívül hatékony nemzeti politikákat alkalmaznak”

– írta Villamor.