Kérem, mutassa be, hogyan működik a FOREST mint lobbicsoport?

A FOREST-et 1979-ben alapította egy élethosszig pipázó dohányos, Sir Christopher Foxley-Norris, aki társadalmi nyomás alatt kezdte érezni magát a dohányzási szokásai miatt. Ennek hatására hozta létre a FOREST lobbicsoportot, amely azóta nagy dohánycégektől is kapott anyagi támogatást. Ezek a források mára apadni kezdtek, mert a dohányipar inkább az ártalomcsökkentő termékekre összpontosít.

Mi soha nem reklámoztuk a dohányzást, és elismerjük az egészségügyi kockázatait is. Az álláspontunk ezzel szemben az, hogy a társadalmat inkább edukálni kell a dohányzás rizikófaktoraival kapcsolatban, és meghagyni a felnőttek szabad választási jogát.

A FOREST-nek eddig négy igazgatója volt velem együtt, ebből hárman nem voltak dohányosok, köztük én sem. Ez is mutatja, hogy a FOREST nem „dohányosszervezet”, hanem „dohányosok jogaiért kiálló szervezet”. Számomra a dohányzás mindig is a szabadság jelképét jelentette. Az Egyesült Királyságban ezt a szabadságot 25 évnyi, a leszokást kikényszerítő jogszabálysorozat erodálta, a reklámtilalomtól kezdve a zárt terekben történő dohányzás tilalmán át az egységes csomagolásig és a mentolos cigaretták tilalmáig.

Mindegyik ellen keményen harcoltunk petíciókkal, médiakampányokkal, parlamenti bizonyítékokkal. Az egyik sikeresnek induló kampányunk az volt, amikor 260 ezer aláírást gyűjtöttünk össze az egységes dohánytermék-csomagolások megakadályozásáért. Ekkor a brit kormány el is halasztotta a törvény bevezetését, ám végül a politika győzött.

Milyen aktuális ügyért küzd jelenleg a FOREST?

Jelenleg a legfontosabb ügyünk a korosztályos dohányvásárlási tilalom, vagy röviden: generációs tilalom. Az elképzelés szerint minden évben eggyel emelnék a legális vásárlási kort, míg végül egyetlen felnőtt sem vásárolhat dohányt. Szerintünk ez abszurd és kivitelezhetetlen – elképzelni is nevetséges, hogy egy 29 éves vásárolhat, míg egy 27 éves nem. Ha ezt a javaslatot bevezetik 2027-ben, akkor az Egyesült Királyság lesz az első ország, amelyik törvénybe iktatja a generációs dohánytermék-vásárlási tilalmat. A végső cél a dohánytermékek értékesítésének teljes tilalma minden korú felnőtt számára.

Úgy véljük, a lépés a feketepiac felé terelné a dohányosokat, és gyerekként kezelné a fiatal felnőtteket. Ha 18 évesen lehet szavazni, vezetni, alkoholt venni, bevonulni a hadseregbe és hitelkártyát igényelni, miért ne lehetne dohánytermékeket is vásárolni? Különösen, amikor a fiatalok körében a dohányzás aránya már történelmi mélyponton van.

A mi feladatunk lobbicsoportként, hogy ezeket az érveket eljuttassuk a képviselőkhöz, miniszterekhez és a nyilvánossághoz. A miniszterek gyakran nem hajlandóak találkozni velünk a finanszírozásunk miatt. De a valóság az, hogy a dohánycégek támogatása nélkül nem létezhetnénk. Őszintén szólva, szerintünk kötelességük kiállni a fogyasztóik mellett, akik továbbra is dohányoznak. Ugyanakkor határozottan támogatjuk az olyan ártalomcsökkentő termékeket, mint az e-cigaretta, a hevített dohány és a nikotintasakok.

A politikai lobbitevékenység mellett folyamatosan a médiában is dolgozunk sajtóközleményekkel, interjúkkal, véleménycikkekkel. E tekintetben sikerült meglehetősen magas profilú politikai lobbiszervezetként megmaradnunk az Egyesült Királyságban.

Hány emberrel dolgozik együtt, és hogy néz ki a szervezet struktúrája?

Amikor 20 éve elkezdtem, Londonban volt irodánk négy teljes munkaidős alkalmazottal. Soha nem voltunk nagy szervezet, de az elmúlt 15 évben a finanszírozás csökkent, így ma én vagyok az egyetlen főállású munkatárs. Állandó dolgozók helyett rövid távú együttműködésekben bízunk meg külsős szakembereket, például tervezőket, kutatókat, kampányszervezőket konkrét projektek kivitelezésére. Így elkerüljük az elbocsátások költségeit és bonyodalmait, és nem kell fenntartanunk egy drága londoni irodát sem.

Egy adott időben három-négy emberrel dolgozom együtt, de a struktúra karcsú. A lényeg, hogy tudomásom szerint mi vagyunk lényegében az egyetlen professzionális, dohányosok jogaiért küzdő csoport Európában. Az évek során sok érdekképviseleti csoport működött Európában, de a legtöbbet önkéntesek működtették. Ezzel a szervezeti formával az önkéntesek időhiánya a probléma, illetve nehezebb a fegyelmezett üzenetátadást fenntartani.

Egy lobbicsoportnál a kontrollált kommunikáció kulcsfontosságú. Észszerűnek kell hangzanunk, nem szélsőségesnek, különösen a médiában. Nem tagadjuk a dohányzás egészségügyi kockázatait, és nem érvelünk a korlátlan dohányzási jog mellett, illetve elfogadjuk, hogy vannak vásárlási és dohányzási korlátozások. Ugyanakkor az álláspontunk egyszerű: már így is rengeteg korlátozó törvény van érvényben, nincs szükség továbbiakra.

Mi lesz a FOREST következő eseménye vagy kezdeményezése a dohányosok jogainak támogatására, akár a generációs tilalom kapcsán, vagy általánosságban?

Jelenleg teljes mértékben a generációs tilalom elleni fellépésre összpontosítunk, amely kezdeményezés éppen a parlament előtt van. Nem valószínű, hogy meg tudjuk állítani, ugyanis az Egyesült Királyság munkáspárti kormányának nagy többsége van a brit parlamentben, és a politikáját a parlament ellenzéki tagjainak nagy része is támogatja. A számok azt jelzik, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz elég parlamenti képviselőt meggyőznünk a törvény ellenzéséről, ezért szinte biztosan átmegy, és 2027-ben életbe is lép.

Ugyanakkor ez nem jelenti a folyamat végét. Nigel Farage Reform UK pártja nyíltan ellenzi a törvényjavaslatot, és a közvélemény-kutatások szerint akár a következő kormányt is ők adhatják majd. Ha ez bekövetkezik, lobbizni fogunk náluk a törvény visszavonásáért. Jó példa erre Új-Zéland, ahol a generációs tilalmat elfogadták, de később a jobboldali–libertárius ACT New Zealand párt részvételével megalakuló új koalíciós kormány – amely ellenezte ezt a politikát – hatályon kívül helyezte azt. Az Egyesült Királyságban azonban az a kihívás, hogy a következő választásokig a törvény már érvényben lehet, ami megnehezíti a visszafordítást.

Számunkra a kérdés túlmutat a dohányzáson, mert a felnőttek választási szabadságáról van szó. Ha az állam életkor szerint betilthatja a dohányt, mi következik? Az e-cigaretta? Az alkohol? Ha a kormány dönti el, milyen felnőtt döntések elfogadhatók, szerintünk már nem élünk szabad társadalomban. Az Egyesült Királyság valaha büszke volt a szabadságára, de a korlátozások nőnek, és a dohányosok – akik ma már csak a felnőttek 12%-át teszik ki – könnyű célpontok. Az alkohol még mindig társadalmilag elfogadott, mert a fogyasztói többségben vannak, de a dohányzás 50 éve ugyanígy normálisnak számított.

A fő üzenetünk, hogy ma a dohányzás van célkeresztben, holnap azonban lehet, hogy valami más, amit a fogyasztók élveznek. A FOREST-nél úgy véljük, hogy a fogyasztóknak össze kell tartaniuk. Ugyanakkor az egyik probléma, amellyel az elmúlt években szembesültünk, hogy bár mi 100 százalékban támogatjuk az e-cigaretta-használók jogait, közülük sokan nem hajlandóak viszonozni ezt gesztust a dohányosokkal szemben. Ennek részben az az oka, hogy az elektromoscigaretta-használók túlnyomó többsége volt dohányos. Ugyanakkor sok volt dohányos szinte még inkább ellenzi a dohányzást, mint azok, akik soha nem dohányoztak. Ez feltehetően azért alakul így, mert az exdohányosok bűntudatot éreznek a korábbi dohányzási szokásaik miatt, vagy túlságosan lelkessé válnak a füstmentes életvitellel kapcsolatban. Ezért úgy érezhetik az e-cigi-pártiak, hogy a dohányosokat „a busz alá lökhetik”.