Az észak-belgiumi Westmalle szerzetesei közel 190 éve foglalkoznak sörkészítéssel. Flandriának ebben a szegletében 1836-ban kezdték el a sörfőzést, hogy a tej vagy a víz helyett legyen alternatívája a mindennapi kenyér mellé. Ma a Westmalle egy nemzetközi márka, amely évente 40 millió palackot állít elő háromféle sörből, főként Belgium és Hollandia számára, de a sörrajongók a világ számos országában, így Magyarországon is fogyasztják. A trappista sörgyártás jövője azonban bizonytalan ebben a hagyományosan katolikus országban, ahol egyre kevesebb embert vonz a szerzetesi élet – írja a brit The Observer.
A kérdés január óta foglalkoztatja jobban a sörrajongókat, amikor a belga Achel sör elvesztette „trappista” megnevezését, miután egy magánvállalkozó átvette. Az új tulajdonos megfogadta, hogy változatlanul megtartja a receptúrát, de a szerzetesekkel való kapcsolat megszakítása után az Achel már nem nevezheti magát trappista sörnek. A Nemzetközi Trappista Szövetség (ITA) szerint a sör, sajt vagy más termék csak akkor viselheti az „autentikus trappista termék” megnevezést, ha apátságon belül, szerzetesek vagy apácák felügyelete alatt készül, és a teljes nyereséget a vallási közösség, a szélesebb értelemben vett trappista rend és jótékonysági szervezetek fenntartására fordítják.
„Be kell ismerni, hogy a legtöbb szerzetesi közösség helyzete bizonytalan”
– mondta Benedikt testvér, Westmalle apátja a brit lapnak. Belgium legrégebbi trappista sörfőzdéjében a személyzet borúlátóan tekint a jövőre. Philippe Van Assche, a sörfőzde világi ügyvezető igazgatója nem bízik abban, hogy 10 vagy 20 év múlva is többen szeretnének majd szerzetesnek jelentkezni:
„Hogy őszinte legyek, úgy gondolom, hogy van egyfajta cezúra... egyfajta törés”.
Van Assche 25 évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Westmalle-nál, éppen akkor, amikor a szerzetesek átadták a napi termelést a világi személyzetnek. Egyre inkább úgy tűnt, hogy a sörfőzde vezetésének követelményei – tárgyalások a kiskereskedőkkel, marketing – összeegyeztethetetlenek a szerzetesi élettel. Azonban a sörgyártást továbbra is a szerzetesek felügyelik: négy független világi adminisztrátorral együtt egy felügyelőbizottságot alkotnak, amelyet Benedikt testvér vezet.
A trappisták
A ciszterciek megreformált ága, 1892-től önálló szerzetesrend. Nevük az első reformkolostorra, La Trappe-ra (Fro.) utal. A reformot 1644-ben indította el A.-J. Rancé, aki visszatért az ősi ciszterci regulához, sőt megszigorította azt. 1678-ban XI. Incétől, 1705-ben XI. Kelementől nyertek pápai jóváhagyást. Regulájukat sok támadás érte a világtól teljesen elforduló életmódjuk és a világi tudományok iránt tanúsított megvetésük miatt. Nem is terjedt el a reform mindaddig, amíg a francia forradalom szét nem szórta a trappistákat. I. Napóleon a trappistákat is eltörölte, utána azonban újjáéledtek Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és a tengeren túl is. Mint az első citeaux-i szerzetesek, a trappisták is a szeretetben és engesztelésben folyó szemlélődő élettel törekszenek a tökéletességre. A szemlélődést szolgálja a teljes hallgatás, a világtól való tökéletes elzárkózás és a közösségi élet. A szerzetesek fő feladata az ünnepélyes liturgia és az Isten jelenlétének csendjében végzett, legtöbbször mezőgazdasági munka. Növendékeik az alapképzésüket Rómában kapják meg. A létfenntartáshoz szükséges munkában minden rendtag részt vesz. Ruhájuk: fehér habitus, fekete skapuláré, bőröv és fekete kukulla. Az ősi szerzetesi hagyománynak megfelelően húst sohasem esznek. (Magyar Katolikus Lexikon)
A francia forradalom elől menekülő szerzetesek által 1794-ben alapított Westmalle túlélte Napóleon szerzetesrendekkel ellenséges uralmát, majd virágzásnak indult. Ma, míg Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában a trappista kolostorok száma növekszik, Európában a helyzet néhány kivételtől eltekintve hanyatlóban van. A „legszigorúbb” szabályokkal és rutinnal rendelkező kolostorok „manapság a legsikeresebbek” Van Assche szerint, ám Westmalle csak mérsékelten szigorúnak számít. Itt a szerzetesek hajnali háromnegyed négykor kelnek, hogy egy pontosan megszervezett napot töltsenek el imádsággal, munkával és bibliaolvasással, amit rendszeres közös étkezések, a napi eucharisztia, házimunka és egy kis szabadidő szakít meg. A lefekvés este 8 órakor van.
„Valaki számára, akinek igazi hivatása van, nem igazán nehéz [szerzetesnek lenni] – legalábbis szerintem nem nehezebb, mint bármely más életválasztás. (…) A mai társadalom azonban kevés olyan kiindulópontot kínál, amelyből szerzetesi hivatás születhet. A vallásos életet már nem tartják fontosnak, és titokzatosnak, negatív felhanggal bírónak tekintik. A szerzetesi közösséghez való csatlakozás nagy lépés lett ebből a szempontból, de önmagában véve ez egy sokkal gazdagabb, tartalmasabb és lenyűgözőbb életforma, mint azt az ember sejtené”
– mondta Benedikt testvér. Westmalle mára egyike Belgium öt megmaradt trappista sörfőzdéjének a Chimay, az Orval, a Rochefort és a Westvleteren mellett. Ezek, valamint a külföldi trappista sörök továbbra is „a világ legjobbjai közé tartoznak” – mondta Luc De Raedemaeker, a Brussels Beer Challenge, egy nemzetközi sörfőző verseny igazgatója. A Westmalle Dubbel-t az egyik legjobb sörnek tartja az édesség, az élénk szénsavtartalom és a komló hosszan tartó keserűségének kombinációja miatt.
Nyitókép: A Westmalle-i trappista sörfőzde (Fotó: TrappistWestmalle.be)
