Az 1960-as évek, VI. Pál, a „zarándokpápa” óta szoktak a katolikus egyházfők rendszeresen külföldre utazni. Magyarországra szeptember közepén harmadszor érkezik pápa: elsőként a rendszerváltást követően, 1991 augusztusában járt Magyarországon II. János Pál. 1996 szeptemberében, azaz 25 évvel ezelőtt ismét ellátogatott hazánkba a lengyel egyházfő, akinek utódja, XVI. Benedek nem járt nálunk. Ferenc pápa szeptemberi látogatása kapcsán érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy az argentin egyházfő nem először jár majd magyarlakta területeken: 2019 júniusában Csíksomlyón misézett.

Ferenc pápa dohányzásellenes lépései

No de kanyarodjunk vissza lapunk fő témájához, a dohányzáshoz. A mostani egyházfőről tudjuk, hogy nem élvezi a dohányfüstöt. Ennek oka, hogy nem rendelkezik akkora tüdőkapacitással, mint a legtöbb ember. 2013-as megválasztása környékén eltérő információkat közöltek a lapok azzal kapcsolatban, hogy mikor (tinédzserként vagy a húszas évei elején) és milyen betegség (különféle tüdőbajok) támadta meg Jorge Mario Bergogliót, ahogy a kezelés módjáról is különböző verziókat olvasni. Egyes források szerint eltávolították az egyik fél tüdejét, más források viszont arról írtak, hogy csak tüdejének bizonyos részeit kellett kivágni a testéből.

Akárhogy is, Ferenc pápa nem dohányzik, sőt: az elmúlt években több, a dohányzás visszaszorítására irányuló lépést is hozott a Vatikán. 2017 novemberében bejelentették, hogy a világ legkisebb államában 2018-tól nem lehet többé cigarettát vásárolni. Nem mintha olyan sok helyütt lehetett volna addig: kizárólag a vatikáni alkalmazottak juthattak hozzá a pöfékelnivalóhoz egy vámmentes boltban. Természetesen a vatikáni dolgozók többsége ezután sem tette le a cigit, csak éppen jóval drágábban, a parányi városállamon kívül, Rómában kellett megvásárolniuk. Mindez egyébként a vatikáni államkasszát is rosszul érinthette. 2017-es adatok szerint évente tízmillió euró bevétele származott a városállamnak a vámmentes cigarettákból, amelyek a vámmentes üzemanyag után a második legfontosabb forrásai voltak a Vatikánnak. További érdekesség a nagy tilalommal kapcsolatban – amit akkor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is üdvözölt –, hogy a szivarokra nem vonatkozott. „A nagy szivarok árusítása folytatódik, mivel azok füstjét nem tüdőzik le” – mondta 2017-ben Greg Burke, Ferenc pápa akkori szóvivője. Arra mindjárt visszatérünk, miért lehetnek engedékenyebbek a szivarokkal a Vatikánban, mint a cigarettával.

2019 decemberében ismét hoztak egy érdekes szabályt a Vatikánban. A városállam szinte összes zárt terében 2002 óta volt tilos dohányozni, amikor még latinul is kikerültek erre figyelmeztető táblák. 2019-ben azonban kiterjesztették a tilalmat az elektromos cigarettákra is. A vatikáni és egyházi hírekkel foglalkozó Cruxnak nyilatkozó vatikáni alkalmazottak szerint az e-cigaretták és hevítéses technológiák használata egyre inkább elterjedt a városállamban, olyannyira, hogy sokan panaszkodni is kezdtek a dohánygőz miatt. A vatikáni rendelkezés pedig kimondta, nem tesz különbséget a dohánytermékek között, mindent tilos pöfékelni a városállam zárt helyein.

„A mérsékelt cigarettázás nem bűn”

Az, hogy a Ferenc pápa vezette Vatikán ennyire próbálja visszaszorítani a dohányzást, több szempontból is érdekes. Az egyik szempont, hogy a katolikus egyház maga sem tiltja a dohányzást. A katolikus egyház Hittani Kongregációja a kilencvenes évek elején Joseph Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) vezetésével összeállította az Új Római Katekizmust. A magyarul 1995-ben megjelent szöveg összefoglalja az egész katolikus hit- és erkölcstant, illeszkedve a modern élethez. A szöveg a dohányzásra és más, függőséget okozni képes szenvedélyekre is kitért, ekképpen:

„Értelmesen gondoskodnunk kell önmagunk és mások testi egészségéről, de kerülni kell a testkultuszt és minden túlzást. Emellett tiltott a kábítószerek használata, melyek súlyosan károsítják az egészséget és az emberi életet, valamint az étellel, alkohollal, dohánnyal és gyógyszerekkel való visszaélés.”

A Keresztény Élet portálon futó A lelkiatya válaszol című sorozat szintén foglalkozott a kérdéssel 2017-ben. A névtelenségbe burkolózó egyházi személy akkor így fogalmazott:

„Felnőtt, egészséges embernek a mérsékelt cigarettázás nem bűn. De ha az egészségét már erősen károsítja vele, akkor bizony az önpusztítás egyik módja – ami bűn.”

Azaz összességében az alkalmankénti dohányzást nem tiltja a katolikus egyház, ám a láncdohányzást bűnnek tartja. A szivarokat pedig feltehetően azért nem tiltották ki a Vatikánból, mert azok mérsékelt fogyasztása nem károsítja oly mértékben a szervezetet, mint a folyamatos cigarettázás.

A másik szempont, hogy Ferenc pápa 2013-as megválasztásakor az AFP híradása szerint a Sixtus-kápolnába zárt bíborosok tarthattak cigiszünetet. Federico Lombardi akkori vatikáni szóvivő így fogalmazott:

„A bíborosok dohányozhatnak, amennyiben betartják az ezzel kapcsolatos illemszabályokat. Tudjuk, hogy néhányan dohányoznak közülük, s csak remélni tudjuk, hogy felelősen csinálják és vigyáznak az egészségükre.”

S ha már pápaválasztás: egy anekdota szerint 1978 augusztusában, I. János Pál megválasztásakor egy bíboros megkérdezte a frissen megválasztott pápát, hogy rágyújthat-e, hogy enyhítse a feszültségét. Mire I. János Pál állítólag így felelt: „Eminenciás uram, dohányozhat, amíg a füst fehér.” A hagyomány szerint a Sixtus-kápolna kéményéből felszálló fehér füst jelzi, ha a pápaválasztás sikeres volt.

Dohányültetvényes szerzetesrendek, pöfékelő elődök

A harmadik szempont, hogy Ferenc pápa megannyi elődje maga is dohányzott. Az egyház és a dohány kapcsolatát remek esszében dolgozta fel John B. Buscher 2012-ben a Catholic World Reportnak, amelyet 2017-ben a cigarettaárusítási tilalom hírére újra megosztottak a portálon. Az írásból kiderül, a spanyol hódítók, majd az egyház is rosszallóan nézett sokáig a dohánnyal élőkre, hiszen az indiánoktól azt látták, hogy az láthatatlan szellemekkel való kapcsolatra lépésre is alkalmas.

A betérő őslakosok a miséken is dohányoztak, ezért a 16. században kitiltották a dohányt a templomokból a latin-amerikai gyarmatokon. De bizonyos szerzetesrendek jól jártak azzal, hogy a 16-17. században dohányültetvényeket vásároltak a közép- és dél-amerikai gyarmatokon. Buscher cikke a jezsuitákat, a domonkosokat, a ferenceseket és az ágostonrendieket említette meg.

A dohány használata – szívás, rágás vagy felszippantás révén – az Óvilágban is elterjedt, ezért a 17. század közepén már az európai templomokból is sorra tiltották ki az élvezeti cikket. VIII. Orbán pápa és X. Ince pápa egy-egy templomra vonatkozóan adott ki ilyen rendeleteket a 17. század első felében, de később a teológusok már arról kezdtek értekezni, hogy azok egyetemes, a teljes egyházra vonatkoztató tilalmak. A helyzet a 18. században kezdett enyhülni. 1725-ben XIII. Benedek pápa (aki maga is tubákfogyasztó volt) visszavonta a Szent Péter bazilikára vonatkozó rendelkezést, mert azt tapasztalta, hogy mise közben a hívők kilógnak dohányozni vagy tubákolni.

Nemcsak XIII. Benedek, hanem további pápák is szerettek tubákolni, azaz porrá zúzott dohányt felszippantani. Élt e szenvedéllyel XIV. Benedek, IX. Piusz, XIII. Leó és X. Piusz is. Vele már el is érkeztünk a 20. századhoz, s ő már nemcsak tubákolt, hanem olykor szivarra is gyújtott, s hasonlóan tett XI. Piusz is. XXIII. János pápa pedig az első cigarettázó egyházfő volt, rajta kívül egyedül XVI. Benedekről tudjuk, hogy egy alkalommal rágyújtott egy Marlboróra.