Kiváló tanulságul szolgálhat erre például az az egy-két évszázados anekdota, amelynek keretében egy angol és egy francia úriember egyszer együtt utazott egy postakocsiban a valószínűleg közös úti célja felé. Mindketten dohányoztak. Az unalmas órák elütése céljából a szegény monsieur egyszerűen minden követ megmozgatott, hogy egykedvű útitársát társalgásra bírja. Végül aztán az első kínálkozó alkalommal, túláradó udvariassággal és az ismételt alkalmatlankodás miatti, sűrű bocsánatkérések kö-zepette felhívta a brit utazó figyelmét, hogy a mellényét lehamuzta, egy szikra pedig már-már a nyakkendőjét fenyegeti. Ekkor aztán már végleg elszakadt a cérna az angol „gentlemanben”, felpattant és rárivallt a francia uraságra: „Mi az ördögért nem tud már békén hagyni engem? Az ön frakkja szárnya már vagy tíz perce lángol, aztán magát mégsem háborgatom ezzel!”

● az Apple komputerek melletti dohányzással megszűnik a készülékek garanciája?

● a németországi közterületeken elhelyezett cigarettaautomaták nem szolgálják ki a fiatalkorú vásárlókat? A masinák a leírt képességüket azoknak a beléjük szerelt egységeknek köszönhetik, amelyek a személyi azonosításra alkalmas, chippel ellátott dokumentumok (pl. jogosítvány, bankkártya stb.) beolvasásával a vevők életkorára is rálátnak. 2008. december 31. óta 18 év az az életkor, amely alatt a gépek juszt se szolgálják ki a vevőket.

● az első jelentés, amely egy halálesetet a dohányzással hozott összefüggésbe csupán 1859-ben látta meg a napvilágot?

● a dohányosok általában egy hétfői napra tűzik ki füstmentes életük kezdetét?