A svájci Berni Egyetem kutatói a dél-szibériai Tuva Köztársaságban található Ujuk-völgy Tunnug 1 nevű temetkezési halmának feltárásakor közel ezer kannabiszmagot és egy fennmaradt emberi hajszálat találtak – írja a New Scientist.

A radiokarbonos vizsgálatok szerint a leletek a Kr. e. 8. század elejéről származnak – derül ki a felfedezésről szóló tanulmányból, amely a Science folyóiratban jelent meg november 5-én. A haj kémiai elemzése során THC-t, valamint annak oxidációja során keletkező kannabinolt mutattak ki, ami arra utal, hogy az elhunyt a növény pszichoaktív hatásait is megtapasztalhatta.

A felfedezés 300 évvel korábbra tolja a kannabisz kábítószerként történő használatának eddigi legkorábbi biztos bizonyítékát. A sír a szkíták korából származik, akik Eurázsia jelentős részén elterjedt nomád népként váltak ismertté. A kannabisz jelenléte a temetkezési helyen arra utal, hogy a növényt rituális szertartások során alkalmazhatták, bár a fogyasztás módja nem ismert: a kannabiszt elszívhatták vagy a magokat is elfogyaszthatták. A sírban több tucat feláldozott ló maradványait és szétszórt emberi csontokat is találtak. A kutatók felvetették, hogy a kannabiszt akár az emberáldozatok elkábítására is használhatták, ez azonban egyelőre erősen spekulatív feltételezés.

A kannabisz története ennél jóval régebbre nyúlhat vissza. Genetikai vizsgálatok szerint a növény háziasítása Kínában már 12 ezer évvel ezelőtt megkezdődhetett, elsősorban olaj- és rostnyerési céllal. A pszichoaktív használat korábbi bizonyítékai volt egy 2500 éves, kínai temetkezési szertartások során alkalmazott fa parázstartón kimutatott kannabisznyom. Régészeti leletek alapján az emberek már évezredekkel korábban is kísérleteztek különböző tudatmódosító növényekkel, így elképzelhető, hogy a kannabisz fogyasztása is jóval megelőzte az írásos és tárgyi emlékekkel dokumentálható időszakot.