Róna Óbester Red

Égési tulajdonságok: Nem ég rosszul, nem hevül túl, de oda kell rá figyelni, és a tömőfa használata elengedhetetlen.
Room note: Semleges dohányillatot hagy maga után, enyhe kocsmafeelinggel.
Erősség (1–5): 4 – azaz rendesen van benne nikotin, de messze a halálos adagtól.
Hamu: Közepes mennyiségű vegyes sötétszürke, feketével melírozott.

A csomagot kibontva széles, szalagos vágatot találunk a fáradtbarnák minden árnyalatával, meglepően alacsony (vagy zéró) fekete Cavendish-tartalommal. Illatára inkább a szag kifejezést használnám. Bántóan mű meggyaroma, ami eleve kellemetlen, a keveréken pedig visszatetsző elegyet alkot a ki nem bogozható dohányillattal. Nedvessége picit szárazabb az ideálisnál, de még nem törik. A csomagban precíz pipadohányvágatot láthatunk, nagyon kevés apródohánnyal. Ideális a töméshez. Elsőre szűrőtlen tajtékpipából, másodjára szűrő nélkül, egy Capitol apple bent bruyère pipából kóstoltam.

Eleje: A könnyű gyújtás után kellemes meglepetés ér: az aroma nem jön át a füstbe. Nagyon halvány erjedtgyümölcs-érzet keveredik a füst illatai közé, de keresni kell, nem meghatározó, pár szippantás után pedig el is enyészik. A második kellemes benyomás: kétségtelenül dohánykeverék, amit szívok. Nincsenek benne jellegadó dohányok, inkább Burley-szerű a főmotívum, mint virginiás, azaz nem agresszív a füst pH-ja, egyáltalán nem csíp még így, szűrő nélkül sem. Igaz, az orrüreget kisavazza, de semmi kellemetlen mellékillatot nem produkál, ebben a tételben egyáltalán nem volt penészes levél. Egy gyanús körülmény: mintha nikotinban gazdag lenne ez a füst.

Közepe: Ismeretlen tájakra tévedek, amikor megpróbálom megfejteni az összetételt. Egyáltalán nem kellemetlen, de számomra nehezen kibogozható az illatkompozíció. Meggyaromát ugyan nem találok, némi vaníliát azonban nem zárok ki. Itt már enyhe savasság (nem csípés) jelentkezik a nyelvháton, ami Virginia, vagy keleti-félkeleti dohány jelenlétére enged következtetni, de a feltételezett Burley–Virginia-keverékben egyik sem válik dominánssá. Ezen a ponton ki is aludt a pipám, az újragyújtást azonban semmilyen módon nem torolja meg.

Vége: A nikotinrúgás itt már kifejezett, kellemesen felpörgeti a keringést. Nagy kazánból szívom, 4-5 g lehet a tömet. Rossz híre ellenére ennek a dohánynak semmilyen kellemetlen tulajdonságot sem tudok felróni. Egyedül a jelleg hiányát. Ez nem hiba, csak számomra frusztráló, azt gondoltam eddig magamról, hogy meg tudok fejteni ilyen egyszerű feladványokat. Nos, nem, a tömet végére sem tudtam szétszálazni az illatkompozíciót. A rejtvény megfejtésére egy másik pipából is megpróbálom, bár csak óvatosan, fél tömettel – egyedül vagyok itthon, ha rosszul leszek, senki nem tud mentőt hívni. A bruyère komolyabb alapot ad a füstnek, a titok azonban titok marad.

Pipás körökben elterjedt, hogy ez a bűnös pipások dohánya, ezt kell majd szívniuk a pokolban. Ez azonban nem egyezik a véleményemmel: ez egy teljesen jól szívható, olcsó pipadohány, nyilván nem a magas osztályú dohányokból összerakva, de korrekt, hibátlan, szakmailag nem kifogásolható keverék. Egy régi elemzésemmel összevetve jó irányban fejlődött az öt évvel ezelőtti minőségéhez képest. Ha a vásárló olcsó, nem túl illatosított, egyszerű dohányt keres, bízvást ajánlhatjuk.

Róna Black Gold

Égési tulajdonságok: Nagyon magas hőmérsékleten ég, ennek ellenére füstje bársonyos marad.
Room note: A környezet meg fog dicsérni miatta.
Erősség (1–5): 2 – azaz alig tartalmaz némi nikotint.
Hamu: Nagyon világos, kevés hamut hagy.

A csomagban rövid, széles, szalagos vágatot találunk, élő barnákkal, pár szőke tinccsel és jelentős mennyiségű fekete Cavendishsel. Bontáskor kakaós, csokoládés, kesernyés illatot érez az ember, nedvessége ideális, s a dohány rugalmas, jól tömhető, apródohány alig van benne. Egy szűrőtlen billiard tajtékpipából kóstoltam.

Eleje: Nagyon hosszú melegítést igényel a gyújtásnál, nehezen gyullad. A füst eleje savanyú, semmi összefüggést nem mutat a kakaós-csokoládés aromával. Az égés ezután stabil, a füst visszafogottan illatos, inkább semleges. A savanyú íz nem csökken, de nem olyan, mintha a Virginia savassága okozná, az illatosítást tartom felelősnek. Az illat sok vaníliát idéz, cukrászdát, de az ízekben az édesség nem jellemző.

Közepe: Továbbra is dominál a savanyú íz, csípés nincs. A kissé nedves dohány által termelt kátrány diszkrét szortyogással jelez. Az illatok leginkább a múlt század divatos amerikai aromatikjait idézik, bár szerencsére azok harsánysága nélkül. A füst pH-ja orrüregsemleges, ami magyarázza a szájban az enyhén savas érzetet. A mély-orr teszt komolyabb minőség jelenlétét mutatja, mint az egyszerű, hétköznapi füstölgés. Ahogy lejjebb kúszik a parázs, a kátrányos szortyogás eltűnik.

Vége: Az utolsó harmad már kifejezetten dohányélmény, itt bukkannak elő a jó minőségű összetevők, a Cavendish nem fedi el többé őket, komoly, édes-kesernyés ízek veszik át az irányítást, és bár leírásában Burley nem szerepel, mégsem Virginia-élménynek tűnik, amit kapunk. A tajtékkazán forró, mint a pokol, de az a dolga, hogy állja a tüzet. A füst ennek ellenére előkelően hűvös marad. A kezdeti savanyú íz már csak rossz emlék, győzött a dohány, most már határozottan gyantás illatával tört elő az aromák fedezékéből. Ha vége jó, minden jó: úgy tűnik, megérte „végigszenvedni” az első négyötödöt, az utolsó percek kielégítőek. A végére maradt pici parázs még hosszú percekig élvezetes ízeket és illatokat produkál, a környezet pedig kifejezetten szereti az édes-illatos füst emlékét.

Ez egy nosztalgiadohány, nem túl szerencsés ízekkel, de annál szerethetőbb a környezet számára. Olyan pipásoknak ajánljuk, akiket otthonról kiutálnak a Latakia miatt: ezzel visszaédesgethetik környezetüket. Általában nem szoktam italt ajánlani, ehhez a dohányhoz mégis sugallanék keserű italokat: feketekávét, erősen komlózott söröket, keserű likőröket.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Fxquadro / Freepik)

A cikk a Tobacco 2023/04-es számában jelent meg.