Continental Pegasus Blue

Égési tulajdonságok: Kiváló.
Room note: Maró cigarettafüst a kívülállóknak.
Erősség (1–5): 2.
Hamu: Kevés, középszürke.

A csomagban nagyon vékony vágatot találunk, a szabvány szerinti alsó határon. Expandált dohány is látható benne, amely nem gyakran fordul elő az efféle dohánykeverékeknél. Beleszagolva mindent felülíró likőrös illatot érzünk. A pipadohányoknál szokatlan csomagolás aromazáró, de nem vízzáró, így a zacskó nem tartja a nedvességet, s a vágat csonttá száradt. Szerencsére könnyű visszanedvesíteni, így rugalmas, selymes, jól tömhető dohányt kapunk. Egy tajtékpipából kóstoltam, 9 mm Ermuri aktív szenes szűrővel.

Eleje: Igazi vegyes füstélmény, minden egyszerre. Kétség nem férhet ahhoz, hogy ez egy cigarettadohány-keverék. Alkotói nem kendőzték ezt el, nincs benne jellegadó dohány, mindegyik összetevő egyformán hangsúlyos. Az első két barátságos szippantás után fojtóvá, köhögtetővé válik a füstje, mely a nagyon vékony vágatnak köszönhetően meglepően bőséges és erőszakos. A szűrő ugyan kiszedi belőle a „gonoszt”, azaz nem mar a szájban, a mellékfüst viszont kíméletlen a szemhez és az orrhoz.

Közepe: Szerencsére az alkotók kerülték a markáns aromák használatát, ezért javarészt dohányfüst az, amivel találkozunk. Ezt akár üdvözölném is, ha élvezetet nyújtana, és nem kihívást. Márpedig ettől a ponttól végig az. Ez az anyag pipából való elfüstölésre ugyan alkalmas, ám annyi ponton irritáló, hogy élvezetről, értékelésről szó sem lehet, sajnos.

Vége: A harmadik harmadra a szűrő kezd telítődni, lassan átengedi a maró savakat. Szívem szerint abbahagynám, de a szakmai becsület nem engedi: végig kell szívnom. Ez a dohány olyan jól ég, hogy esélyem nincs rá, hogy bealudjon. A kazán alján már a kátrányos jegyek megjelentek, ami általában a közeli véget jelenti, meg ad egy kis ismerős hangulatot is. A szokatlan az, hogy még egy jó fél órát izzik ebben az állapotában. Egy jó hír: nem égeti a kazán falát. Aztán egyszer csak vége, a katarzis elmaradt.

Összességében ezt a pipadohányt cigaretták töltéséhez ajánljuk. Sodráshoz túl rövid szálakból áll. Ha egy pipás vásárlónk ragaszkodik ahhoz, hogy kipróbálná, hívjuk fel a figyelmét, hogy szabadtéri füstölésre ajánljuk. Zárt térben az átlagos 3 grammos tömet túlságosan megterhelő lehet.

Róna Óbester Cavendish

Égési tulajdonságok: Igazi pipadohányként visszafogottan, jól ég, nem hajlamos a túlhevülésre sem.
Room note: A környezetre sem hat erőszakosan, a ruházatba sem ivódik be semmi idegen aroma. Egyszerű füstillat.
Erősség (1–5): 2.
Hamu: Vegyes szürke-fekete.

A csomagban közepesen széles szalagos vágatot találunk, jellemzően három színből keverve: fáradtszőke (sejthetően Virginia), matt barna (valószínűen Burley), egy kevés fekete (biztosan Cavendish). Likőrös illata alatt némi áporodott, öreg szekrény szaga próbál dohányt imitálni. A dohány száraz, de a tömhetőség alsó határán, még éppen rugalmas, nem porlad. Egy szűrőtlen tajtékpipából kóstoltam.

Eleje: Lazára tömöm, ellenvetés nélkül gyullad. Legelőször barna dohányok ízével-illatával köszön be, mely beköszöntő nincs ellenemre. Ez a vonal aztán elbizonytalanodik, és egy vegyes, kissé ügyetlennek ható keverék veszi át a szólamot. Nem agresszív, visszafogottan savas, de nem csípős füst, az aroma nem dominál, csak némi gyümölcsösséget sejtet. A mély-orr teszt penészeket mutat ki, igazolván a dohány gyújtás előtti áporodott illatát. Ettől az egy hibától eltekintve nem találok több kifogásolhatót a füstben.

Közepe: A második harmadra már csípi a nyelv hátát, de szalmás jelleg nélkül, ami felveti némi síkvidéki keleti dohány jelenlétét, amivel kicsit cigarettás irányba tart az élmény vonala. Nincs persze ezzel baj, csak a kezdeti komolyságot hiába keresem benne. A Cavendish-kezelést örömömre visszafogottan alkalmazták, megőrizve ezzel a dohány jellegét, így bár igen látensen, de mégis él a keverék. Izzási hajlamát időnként noszogatni kell, de jól reagál a tömőfa biztatására.

Vége: A csöndes izzás lassan elérkezik a tömet harmadik harmadához, ahol is kimondottan savanyú jellegűbe fordul az élmény, pedig a kátrányos illatok dominálni kezdenek, ami inkább a keserű ízekkel szokott párosulni. Ez a férfias keserűség itt elmarad, így leginkább az átmulatott éjszaka utáni korhelyleves hangulatát hozza. A füst mindvégig megőrizte szelídségét, semmilyen irányból nem támad.

Összességében ez a dohány semmilyen szempontból nem bánt, de nem is törekszik maradandó élményt nyújtani. Ha egy szóval kellene jellemeznem: óvatos. Ajánljuk olyanoknak, akik munkadohányt keresnek, ez biztos nem fogja elvonni a figyelmüket a tevékenységükről.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: prostooleh / Freepik)

A cikk a Tobacco 2023/02-es számában jelent meg.