Róna Black Gold Special

Égési tulajdonságok: Igazi versenydohány, nagyon visszafogott égéssel, profi versenyzőknek is kihívás egy gyújtással végigszívni.
Room note: Kívülálló vélemény: „nem kellemetlen”.
Erősség (1–5): 5.
Hamu: Mivel képtelen voltam végigszívni, a nagyon világos hamu el nem égett fekete zárványokat tartalmaz.

A csomagban vegyes fekete Cavendish és barna dohány 60:40 arányú keverékét találjuk, némi szőke melírrel. Elsődlegesen kávézaccillatot érezni, később kakaós, bujkáló gyümölcsösséggel. Nedvessége éppen jó, vágata pedig széles és szalagos, normális mennyiségű apródohánnyal.

Eleje: Versenydohánynak készült, így versenypipából kóstolom (a Szabó Pipa XXX. Aranyfüst Kupára készített versenypipájából). Emlékeim szerint ez egy erősen illatosított, alacsony minőségű, Cavendish-alapú dohány volt, ennek ellenére szűrő nélkül támadom meg. Meglepetés: nem indít durván. Sőt, kifejezetten visszafogott illatokkal és ízekkel kezd: némi kakaó, komoly, mély dohányillatok, szokatlanul kevés füst a laza tömés ellenére. Öröm és meglepetés a csípés teljes hiánya. Enyhe savanykás ízek jönnek csak elő a második-harmadik perctől. A mély-orr teszt szokatlan eredményt ad: orrsemleges pH-t és váratlanul komoly illatokat. Az alap dohányélmény kifejezetten burley-s.

Közepe: A tömet felénél már érezhető némi Virginia-jelenlét a háttérben, de inkább csak a nyelv enyhe csípéséből. A füst továbbra is komoly, férfias, vastag – annak ellenére, hogy továbbra is kevés. A Cavendish nem mutat semmi erőszakosat, sejthetően finomíthattak a technológián, mióta utoljára találkoztunk. Az aromák legtöbbje kakaóból-kávéból származhat, a szájban nem, de a kifújt füstben érezhető némi nyári édes gyümölcs, talán barack. Nem ide való, de nem zavaró. Jó versenydohányhoz méltóan be is aludt, az újragyújtást élénk savakkal díjazta.

Vége: Az utolsó harmad már inkább az aromákról és a Cavendishről szól, azaz kezdi jellegét veszteni a dohányalap, egyre kevésbé tudja uralni a hőálló aromákat. A kevés füst és a kis parázs ellenére erőszakosan égeti a kazán falát. Ám ismét szolgál meglepetéssel: jelentkezik a nikotinrúgás. Szokatlan ebben a mezőnyben, de örömmel üdvözlöm: a hazai piacról sajnos eltűntek a magas nikotintartalmú pipadohányok. (3P, Irish Flake, Irish Whiskey…) A legvége komoran kátrányos, kakofóniába hajlóan keserű, maróan savas és édes érzetekkel.

Összhatásában kifejezetten komoly, férfias, mély, sötét(barna) képzeteket keltő dohány. Nem lehetett cél a kifinomultság a megalkotásánál, karakteres egyéniség, erős identitású termék. Mindenképpen ez a hazai gyártású pipadohányok zászlóshajója. Konzervatív, határozott, fizikailag is erős pipásoknak ajánlom. (A gyöngék elhullanak tőle.)

Mac Baren Original Choice

Égési tulajdonságok: Határozott, jó égésű keverék, a végén kokszosodásra hajlamos.
Room note: Mindenki kedveli.
Erősség (1–5): 2.
Hamu: Egyenletes, világos, nagyon kevés.

A csomagot kibontva vad fekete Cavendish-alapon kb. húszszázaléknyi egyéb (barna Burley és szőke-vörös Virginia) széles vágatát találjuk. Illata aromaorgia, meg sem próbálom szétlevelezni, minden benne van, a bogyós és csonthéjas gyümölcsök, parfümök, fűszerek keveredése. Nedvességre kissé száraz, de rugalmas dohány, sok apródohányt is tartalmaz, s a Cavendish miatt könnyen kell(ene) gyulladnia. A 2017-es Borbély Zsolt Emlékverseny versenypipájából kóstoltam.

Eleje: Hiába kellene jól gyulladnia, kétszer is rá kellett küldenem a lángot, hogy maradandó parázs alakuljon ki. Az első szippantás Burley-illatú és Virginia-hatású, azaz mély, komoly, keserű dohányillat és élénk csípés a nyelven. A dohány illatát meghatározó aromáknak – hál’ istennek – nyoma sincs a nyelven. Élvezetes, magas minőségű dohánykeverék, mely már a csípését is elvesztette, maradt a nagyon harmonikus Burley–Virginia- (szándékosan ebben a sorrendben, mivel az előbbi a meghatározó, utóbbi a háttérszín) alap, a Cavendish pedig azt a teret adja hozzá, mely mindkettőt élvezhetővé varázsolja, letompítván az éleket.

Közepe: Lassan ébredezik a Cavendish az aromákkal, amit bár én személy szerint nem kedvelek, de kétségtelenül színesíti a képet anélkül, hogy dominálná. Az időközben óvatlanul elvégzett mély-orr teszt agresszív savasságról árulkodik, az aromákat is jelzi, de hibát nem mutat. A füst alakulása aztán inkább az üresedés felé indul, az eleinte markáns dohányjegyek lassan feloldódnak a Cavendish semleges – unalmas – jellegnélküliségében.

Vége: A harmadik harmadban meg-megszortyan a füstjáratban a kátrány, azaz keletkezik gazdagon. Jönnek az ízei is, komoly keserűségével és mély diós-mogyorós illataival ismét élvezhetővé varázsolja, pipaélménnyé nemesíti a füstölést. Alaposan melegíti a vastag falú pipát, majd némileg kokszosodni kezd, azaz kevés füstöt és ízt-illatot, de annál több hőt termel. Ilyenkor kell változtatni a tömőfahasználaton: nem nyomkodunk, hanem pörgetünk, ezzel terelgetve az épen maradt dohányszemcséket a parázs útjába. Ezzel új élet keletkezik a kazánban, ismét visszaköszönnek – mintegy keretet adnak a szeánsznak – az eredeti dohányízek és -illatok. Majd hirtelen, váratlanul lesz vége az egésznek, minden elégett, és csak az emlék maradt, rossz szájíz nélkül, mint egy jól sikerült egyéjszakás kaland után.

Összességében ezt a keveréket a legnagyobb óvatosság jegyében alkották: senkit ne bántson. Nyilván mindennapos használatra szánták, nem a csúcsélményeket keresők számára. Megbízható munkadohány, semmilyen módon nem terheli a fogyasztót, ám fedőaromája hosszan emlékeztet ruhán, függönyön, ágytakarón és szakállon a találkozásra, elismerő reakciókat kiváltva a környezet hölgytagjaiból.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Pavel Danilyuk / Pexels)

A cikk a Tobacco 2023/01-es számában jelent meg.