● a dohányzás az amerikai kontinens őslakosainak vallási ceremóniájából eredeztethető? Eleinte valószínűleg kizárólag sámánok, papok és kuruzslók űzhették a tevékenységet. „Felfedezését” megelőzően a tengerentúli földrészen, illetve a XVI. századi Európában is a dohány „szent füstjéről” azt tartották, hogy a betegségek meggyógyítása mellett a rossz szellemeket is képes kiűzni az ember szervezetéből.

● az amerikai nők körében nyilvános helyeken csupán az 1920-as években vált igazán elterjedtté a cigarettázás? Ennek oka, hogy a korszak hirdetői jobbára az egyenlőség, a lázadás és a női függetlenség szimbólumaként vették fel eszköztárukba a népszerű időtöltést.

● a dohányzás mint kifejezés csupán a XVII. század szüleménye, és azelőtt „Száraz Részegségként” hivatkoztak a passzióra?

● gyakorlatilag lehetetlen megfelelően reagálni a véreskezű diktátorok kérdéseire? Bár valószínűleg tudta, a következő legenda majd még jobban megerősíti ebben. A történet szerint egy undok reggelen Sztálin sehogy sem találta a pipáját, és ezért magához rendelte Lavrentyij Pavlovics Beriját, a szovjet titkosszolgálat vezetőjét. A főtitkár „meggyőzte” a magas rangú tisztviselőt, hogy ugyan járjon egy kicsit jobban utána a dolognak. A kényúr pár óra múlva aztán megtalálta elvesztett „ereklyéjét” az íróasztala fiókjában (egyes források alapján a kanapé alatt), és ismét magához hívatta a kémfőnököt, hogy elújságolja a hírt. – „De Sztálin elvtárs” – hebegte Berija. – „Már huszonöt embert letartóztattunk, és mindannyian bűnösnek vallották magukat az ügyben.” – Ugyan a szovjet despota minden bizonnyal nagyon szeretett pipázni, némely források csupán Sztálin dublőreként tartják számon a híradókban és a fotókon előtűnő pöfékelő, kefebajszos figurát.