Mutatkozz be, kérlek, hogy hol születtél és milyen tanulmányokat végeztél!

Békéscsabán születtem, és a Szegedi Deák Ferenc Gimnázium angol kéttannyelvű osztályában tanultam, ami az angol nyelv szeretete felé terelt. Középiskola után fél évig tanultam pénzügyi-számviteli szakon, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán idegenforgalom és szálloda szakon folytattam a tanulmányaimat, szintén angol nyelven. Részt vettem az Erasmus-programban Hollandiában, majd gyakorlaton voltam Franciaországban. A diploma megszerzése után Londonba költöztem, ahol az idegenforgalomban dolgoztam, és négy év után úgy éreztem, eljött az idő más szögből megközelíteni a vendéglátóipart, amit annyira szeretek.

Ekkor elkezdtem egy mesterképzést, amely megszerettette velem az adatelemzést. Ezután kávépiaci elemzőként helyezkedtem el az Allegra Strategiesnél, és főként a vendéglátáshoz kapcsolódó szektorokkal foglalkoztam négy évig. A brexit nagyon érzékenyen érintett, hiszen ekkor már családot alapítottam, és volt egy másfél éves kisfiam. Családi szinten szerettünk volna elköltözni, így telepedtünk le 2017-ben Barcelonában, ahol azóta is az akkor még ECigIntelligence néven működő Tamarind cégcsoporttal dolgozom.

Mivel foglalkozik pontosan a Tamarind Intelligence, milyen piacokat követtek?

A Tamarind egy kis, kb. 35-40 fős cég, londoni központtal és barcelonai irodával. 2014 óta működik, és új, gyorsan változó, nehezen átlátható termékcsoportok jogi szabályozásának és piaci fejlődésének követésére összpontosítunk. Ezek jelenleg az új hullámos nikotintartalmú termékek, mint az e-cigaretta, hevített dohány és a nikotinpárnák, illetve a kannabisz. Több mint 120 piacot követünk jogi és szabályozási szempontból, valamint 70 piac termékeiről és az ezekhez kapcsolódó felhasználói szokásokról gyűjtünk adatot. Elemzéseinket a honlapjainkon publikáljuk az előfizetőinknek. A szolgáltatásunk nyelve angol, és az egész cégben is angolul beszélünk, függetlenül attól, hogy én Spanyolországban, Barcelonában dolgozom. Van egy jogi elemző csapatunk, egy szerkesztőségi csapatunk újságírókkal és szerkesztőkkel, a hozzám tartozó piackutató csapatban pedig nyolcan dolgozunk együtt.

Mit takar a jelenlegi pozíciód, mivel foglalkozol pontosan vezetőként?

Elemzőként és vezetőként sokrétű munkát végzek, például részt veszek termékfejlesztésben és marketingtámogatásban is. A cégnél különösen izgalmas, hogy új és gyorsan változó termékcsoportokat kutatunk, melyeknél a technológiai fejlesztés meghatározó. Ezeket a termékeket sokféle csatornán árusítják, a piacok nagyon fragmentáltak, a hozzájuk kapcsolódó eladási adatok nehezen hozzáférhetők, emiatt a mi kutatásunk különösen értékes.

Milyen a napi munkád jellege, mit szeretsz abban a legjobban?

Nagyon izgalmasnak találom, hogy kevés a készen elérhető adat, ezért kreatívnak kell lenni az információk megszerzésben. A problémamegoldás kihívása számomra nagyon motiváló. Emellett sok modellezést végzünk, hiszen a legtöbb általunk publikált adat, amit a piacelemző oldalon állítunk elő, jól megalapozott becslés. Olyan ez, mint egy kirakó, és nagyon jó érzés, amikor az utolsó darab is beillik a helyére.

Bár a te szakterületed a piacelemzés, szerinted van esély egy egységes uniós szabályozásra az alternatív dohánytermékekkel kapcsolatban?

Az Európai Unió általános ideológiája, hogy a tagállamok magas fokú önállósággal rendelkezzenek, amivel szerintem egy, az egész EU-ra vonatkozó, átfogó szabályozás nem harmonizálna. Ugyanakkor minimumkövetelményeket meghatároznak az uniós szervek, például az Európai Bizottság legfrissebb javaslata, a TED (dohánytermékekre vonatkozó jövedékiadó-irányelv) új minimumadók megszabásáról szól. Ez a dokumentum máris heves vitát vált ki a tagállamok között, főleg a piaci körülmények diverzitása miatt. Az északi országokban a nikotinpárna-használók, míg Franciaországban az e-cigaretta-használók szenvednének különösen az új adóterhektől. Ugyanakkor ez még csak egy javaslat, tehát az elfogadástól még nagyon messze jár a folyamat.

Eddig kevés hasonló törekvés volt az uniós törvényhozás részéről, azonban az EU egyes tagállamok meglévő szabályaiból kezdett ötleteket átemelni. A 2016-ban a tagállamok számára is alkalmazhatóvá vált dohánytermékekről szóló irányelv, a TPD (2014-ben hatályba lépett és a dohánytermékek belső piacának, illetve a felhasználók egészségének védelmére létrehozott direktíva – a szerk.) a francia szabályozás mintájára készült. Néhány hónappal a bevezetés után már látható volt, hogy a kis méretű, agilis piaci szereplők hogyan találtak kibúvókat a törvény alól. Nagyon nehéz lehet olyan termékeket szabályozni, amelyek elsősorban újításokra, innovációra épülnek.

Hol tart most az EU-ban az eldobható e-cigaretták betiltásának tendenciája?

Ez inkább a dohánytermékekről szóló irányelvhez kapcsolódik, nem a TED-hez. A TPD a termékek szabályozásáról szól, míg a TED az adózásról. Ahogy említettem, a tagállamok belső szabályozása iránymutató lehet az európai szintű direktívák megtervezésénél. Néhány tagállam már betiltotta ezeket a termékeket, és számos másik nemzet törvényhozásában is diskurzus folyik ilyen jellegű javaslatokról. Azonban már most érezhető, hogy még azokban az országokban is csökken az e-cigaretták elérhetősége, ahol alapvetően nincs szó a betiltásukról. Ez egy hullám, amely nagy hatással van az egész európai piacra, és érdemes figyelni a gyártók reakcióját a várható szabályozási változásokra.

Például a környezetvédelmi szabályozás részeként az egyszer használatos elemek újrahasznosítását tűzte ki célul az Európai Bizottság 2030-ra. Ez azonban már korábban – most is – érezteti hatását a gyakorlatban. Ugyanígy az elektromoscigaretta-szektorban az eldobható e-cigaretták helyett cserélhető tartályúakat kell forgalmazniuk a kereskedőknek. Még mielőtt a tagállamok nekiláttak volna betiltani az eldobható termékeket, a kínai gyártók már hamarabb elkezdtek alkalmazkodni a várható trendekhez, és egyre több cserélhető kapszulás, podos terméket dobtak piacra.

Hogyan fogja ez a változás – az eldobható e-cigaretták visszaszorulása – átalakítani a nikotintartalmú termékek piacát Európában, ha ez nem is a fogyasztói igényekből indult, hanem inkább szabályozói, gyártói oldalról?

A legnagyobb változást a 2022-ben berobbant eldobható e-cigaretták hulláma hozta. Ez a 2020-as amerikai ízesítéskorlátozásokból indult, amelyek lényege, hogy a cserélhető tartályú termékek csak dohány- és mentolízesítésben forgalmazhatók. Ez innovációs nyomást helyezett a kínai gyártókra, ami elindította az eldobható termékek globális terjesztését. 2021-ben az Egyesült Királyságban jelentek meg ezek a termékek, majd az EU-ba először 2022-ben Németországon keresztül érkeztek a piacra.

Nagyon sok új fogyasztó kezdett el eldobható e-cigit használni, mert olcsó, könnyen kezelhető, mindenhol kapható, és a mai ízesített, nikotinsót tartalmazó termékek sokkal vonzóbbak, mint a régi típusok. Szerintem az eldobható e-cigaretta piacának fellendülése hozott igazi változást, és ha nem tiltják be az ízesítéseket, illetve nem bonyolódik túl a kezelésük, akkor a legtöbben valószínűleg maradnak is ezeknek a termékeknek a használatánál. Az adók emelkedése ugyan drágábbá teszi ezeket a termékeket, de a kis űrtartalom miatt a várható adóteher nem lesz annyira számottevő – még a magas nikotintartalom ellenére sem –, mint a flakonos e-likvideknél.

A várható jövedékiadó-emelés és az ízesítések korlátozása hogyan fogja befolyásolni az európai dohányboltok, például a magyar trafikok működését?

A kollégáim prognózisa alapján a TPD nem fog teljes ízesítéstilalmat hozni az e-cigaretták számára, várhatóan csak bizonyos ízek korlátozását jelenti majd. Magyarországon az ízesített termékek tiltottak, ami tavaly óta a nikotinmentes termékeket is érinti, ez pedig a belföldi piac szűküléséhez vezetett. A fogyasztók gyakran áttérnek online, külföldi vásárlásra, ami már most is domináns, hiszen a magyar e-cigi-piac kb. 80 százaléka nem hivatalos csatornákon működik.

Egy másik opció, hogy három részre osztható termékként forgalmazzák az e-cigaretta-likvideket, tehát az aroma külön üvegben kapható, amihez külön megvehető a nikotin, illetve az alaplé. Nem gondolom, hogy a döntéshozók számára ez egy elfogadható piaci eredmény lenne, hiszen az elektromoscigaretta-folyadékok egyéni kombinálása extra rizikófaktort rejt magában.

Az EU célja, hogy 2040-re kevesebb mint 5 százalék legyen a dohányzók aránya a tagállamokban. Megvalósítható cél ez? Átvehetik az alternatív termékek a cigaretta szerepét?

Az EU-s országok többsége nem feltétlenül az e-cigarettától várja a dohányzók arányának csökkenését. Sőt a döntéshozók többsége kutatásaink alapján egyre inkább tart is ezektől a termékektől, hiszen terjed az a szemlélet, hogy az ízesítések vonzóak a fiatalok számára. A hevített dohánytermékek karakteres ízesítését az EU már betiltotta, értékesítési csatornáik is sokkal kontrolláltabbak, mert dohánytartalmuknál fogva egyértelműbb a szabályozásuk. A nikotintasakok viszonylag új termékek, amik közelebb állnak az elektromos cigarettákhoz abban a tekintetben, hogy intenzív az ízesítésük, azonban teljesen más a felhasználásuk módja, emellett az információ hiánya miatt fenntartással kezelhetik a törvényhozók.

A közvélemény, a média és a politikai kommunikáció is nagy hatással van a szabályozásra. Például Robert F. Kennedy Jr. (az Egyesült Államok egészségügyi minisztere – a szerk.) úgy nyilatkozott a nikotinpárnákról, mint a legkevésbé veszélyes dohánytermékről. Ezek a kommentek pedig akár EU-s döntésekre is hatással lehetnek.

Nem vagyok biztos abban, hogy a 2040-es célkitűzés megvalósítható. Eddig például Svédország csökkentette le a napi dohányzás arányát, főként a snüssz és a nikotintasakok használatának elterjedésével. Új-Zéland is jó példa, ahol az e-cigi segítette a visszaszorítást. Az EU-n belül azonban például Görögország, Románia és Lettország dohányzási arányai még mindig magasak.

Mely országok vezettek be szigorú szabályozásokat az alternatív termékekre?

Hollandia például kiemelkedően radikális ebből a szempontból. A nikotinpárnák nikotintartalmát lecsökkentették 0,04 százalékra, ami kvázi tiltásnak számít. Betiltották az ízesített elektromos cigarettákat, illetve a nem ízesített e-cigaretták online forgalmazását, és jelentősen korlátozták az értékesítési helyeket. Ezen döntések hatását egyelőre nehéz számszerűsíteni, és sokszor csak anekdotikus bizonyítékok állnak rendelkezésre.

Szó esett már a nikotintasakokról. Hogyan látod ezek elfogadottságát, valóban megoldás lehet a dohányzásról való leszokásra?

Ez is egy alternatíva, de azt fontos megemlíteni, hogy semmi sem rizikómentes. Ilyesmiben nem szoktunk állást foglalni piackutatóként. Ugyanakkor elterjedt módszer a nikotintartalmú termékekre úgy tekinteni, hogy különböző helyet foglalnak el egy kockázati skálán. Ha valaki dohányzik, és áttér a nikotinpárnára, valószínűleg kisebb kockázatot vállal, mint ha folytatná a dohányzást. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a médiának is hatalmas szerepe van abban, hogy hogyan formálódik a társadalom képe ezekről a termékekről. Nehéz rendszerezni az ezekkel a termékekkel kapcsolatban érkező információkat is mind törvényhozóként, mind kutatóként vagy fogyasztóként.

Nehéz ma elfogulatlan kutatónak lenni?

A cégünk nem foglal állást abban, hogy ezek jó vagy rossz termékek. Az objektivitás számunkra alapvető, hiszen az ügyfeleink között vannak kormányzati szervek, kis cégek és nagy gyártók is. Ezért nem mondhatjuk, hogy valami jó vagy rossz, csak azt, hogy mi a piac jelenlegi állása, milyen trendek mutatkoznak, és mik az előrejelzéseink. De nehéz objektívnek maradni, még akkor is, ha törekszünk a tárgyilagosságra, mert a sokféle információ és a médiahatások torzítóak lehetnek.

Milyen nőként vezetői pozícióban dolgozni egy dohányiparhoz kapcsolódó adatelemző cégnél?

Nagyon jó érzés. Való igaz, hogy ezen a területen több a férfi vezető, de ahogy az adatelemzés nyújtotta kihívásokat is szeretem, úgy erre a pozícióra is tudok úgy gondolni, mint egy úttörő tevékenységre. Talán az is közrejátszik, hogy Spanyolországban élek, és már több mint 15 éve külföldön, így kevésbé érzékelem az esetleges nemi megkülönböztetést. A szakmai eseményeken való részvétel, előadások számomra mind inspirálóak. Emellett nem is érzem magam a dohányipar részének, hiszen inkább kutató vagyok, akit a folyamatosan változó piacok érdekelnek. A célom, hogy segítsem ezeknek az átlátását és az objektív döntések meghozatalát.

Volt olyan mottó vagy példakép, ami segített a karrieredben?

Nem volt konkrét mottóm, sem egyetlen példaképem. Inkább minden munkahelyemen volt valaki, akitől sokat tanulhattam, és húzott előre magával. Hiszek abban, hogy ha jót adsz, jót kapsz, ez lehet talán a mottóm. A pozitív és kölcsönösen építő hozzáállás mindig kifizetődik.

Mivel kapcsolódsz ki a munkán kívül?

Egy kis cégnél dolgozni hosszú órákat jelent, de a család számomra elsődleges. Van egy tízéves fiam, vele szeretnék minél több időt tölteni. Emellett fontosnak tartom a testmozgást is, hiszen ha nem tartanám karban magam, az a munkám és a családom rovására is mehetne. És persze néha igyekszem kulturális élményekbe is belecsöppenni, ha már Barcelonában élek.

Nyitókép: Erik Galavis, a Tamarind Intelligence értékesítési igazgatója és Antal Éva piacelemzési igazgató a 2025. júniusi World Vape Show-n, Dubajban