A kutatók hamarosan sört is szeretnének főzni azokból az élesztőtörzsekből, amelyeket Ötzi, a több mint 5300 éve élt „jégember” mumifikálódott testéből izoláltak – írja a The Drinks Business.
Kenyér, sör, környezetvédelem
Az alpesi gleccserben természetes módon konzerválódott férfi maradványaiból négy különböző élesztőtörzset sikerült kinyerni, amelyek közül néhányat már sikeresen felhasználtak kovászos kenyér sütésére. A kutatók szerint meglepő volt, hogy ilyen hosszú idő után is életképes élesztőket találtak a bőrön és a bélrendszerben.
A kenyérkészítés első próbálkozásai nem jártak sikerrel, mivel az ősi élesztők kezdetben nem alkalmazkodtak a lisztes környezethez. Később azonban teljesen normálisan működő kovászt sikerült létrehozniuk: a tészta 24 órán belül megkelt, és a kutatók szerint kifejezetten jó minőségű kenyeret tudtak sütni vele. A felfedezés felvetette annak lehetőségét is, hogy a több ezer éves mikroorganizmusok más élelmiszeripari célokra, például sörfőzésre is alkalmasak lehetnek.
A vizsgálatok során a kutatók azt is megfigyelték, hogy három élesztőtörzs képes volt lebontani a fenolt, egy környezetszennyező vegyületet. Ez arra utal, hogy a jövőben akár környezetvédelmi célokra, például szennyezések kezelésére is felhasználhatók lehetnek.
Az utolsó „vacsora”
Emellett Ötzi bélmikrobiomjának elemzése hasonlóságokat mutatott olyan elszigetelt emberi közösségek mikrobiomjával, mint a tanzániai hadzáké vagy Madagaszkár északi részének lakóié, ami hasonló táplálkozási szokásokra utalhat.
A kutatás további érdekessége, hogy Ötzi utolsó étkezése kőszáli kecskéből, szarvashúsból és egyszemű búzából állt, étrendjének pedig fontos részét képezték a teljes kiőrlésű gabonák. A Microbiome folyóiratban megjelent tanulmány szerint a múmia nem egyszerűen egy „befagyott időkapszula”, hanem egy összetett ökoszisztéma, amelyben ősi és modern mikroorganizmusok egyaránt jelen vannak.
A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy a mikrobiális élet még fagypont alatti hőmérsékleten is aktív maradhat, miközben a több évezredes maradványok folyamatosan kölcsönhatásba lépnek környezetükkel.
