Jelentősen visszaesett a magyar dohánytermesztés az elmúlt két évtizedben: míg 2004-ben még közel 6000 hektáron termesztettek dohányt Magyarországon, ma már csak 2600–2700 hektáron folyik termelés. A termelők szerint a magas költségek, a munkaerőhiány és az olcsó import egyaránt nehezíti az ágazat helyzetét – derül ki az Angroinform interjújából, melyet Kenyeres Sándorral, a Magyar Dohánytermelők Szövetségének elnökével készítettek.
Kenyeres Sándor elmondta: az utóbbi években ugyan némi stabilizáció látható, de a termelői létszám tovább csökken, különösen a Burley dohány esetében.
„Az uniós csatlakozás idején, 2004-ben még közel 6000 hektáron folyt dohánytermesztés Magyarországon. Ez mára 2600–2700 hektárra csökkent”
– fogalmazott.
A hazai termelés mintegy 90 százalékát a Virginia dohány adja, amely nagyobb, gépesített gazdaságokban készül, míg a Burley inkább kisebb családi gazdaságokhoz kötődik. A szakember szerint a fiatalok egyre kevésbé vállalják a termesztéssel járó pénzügyi kockázatot.
„A dohánytermesztés rendkívül költségigényes tevékenység. A szárítókapacitás kiépítése, az energiafelhasználás és a munkaerő is komoly költséget jelent”
– mondta.
A magyar termelők helyzetét tovább nehezíti a nemzetközi verseny. Európán kívül, főként Afrikában és Dél-Amerikában jóval olcsóbban állítanak elő dohányt, miközben Európában szigorúbb szabályozás és magasabb költségek mellett folyik a termelés.
Kenyeres Sándor saját gazdaságában is csökkentette a Burley dohány termőterületét a munkaerőhiány miatt. Szerinte ugyanakkor jelenleg nincs valódi alternatívája a dohánytermesztésnek, mivel más növénykultúrák is ki vannak téve az időjárási és piaci kockázatoknak.
A 2025-ös év végül kedvezően alakult a termelők számára.
„Az elmúlt 30 év egyik legjobb dohánytermése született, átlagosan 2100 kilogrammos hozammal”
– mondta az elnök.
A 2026-os kilátásokat azonban már bizonytalannak látja, mivel a globális túltermelés miatt csökkentek a felvásárlási árak, és több felvásárló cég korlátozásokat vezetett be.
