Kuba nemzetgyűlése június 19-én 176 gazdasági reformot fogadott el, amelyek közül több a dohányágazat számára is jelentős változásokat hozhat – írja a Nicotine Insider. Daniel Torralbas kubai közgazdász szerint

„a legnagyobb változás az, hogy most először kubai magáncégek is földhasználati jogot szerezhetnek”.

A kormány ugyanis engedélyezte az ilyen cégeknek a hosszú távú használati jogot mezőgazdasági földterületekre jóváhagyott fejlesztési projektek keretében, és a dohánytermesztést külön is kiemelt célterületként jelölték meg.

A reformok ugyanakkor nem érintik a prémium kubai dohánytermesztés jelenlegi alapjait. A híres Vuelta Abajo régióban a szivarokhoz használt dohány jelentős részét továbbra is családi gazdaságok termelik, és ezek tulajdonviszonyai változatlanok maradnak. Az új szabályozás inkább azt teszi lehetővé, hogy a jövőben nagyobb magán mezőgazdasági vállalkozások is beléphessenek az ágazatba. A szakértők szerint azonban ez nem jelent teljes rendszerszintű átalakulást, hanem csupán fokozatos nyitást a magántőke felé.

A reformcsomag másik fontos eleme, hogy a vállalatok közvetlenül importálhatnak üzemanyagot, továbbá napelemeket és egyéb megújulóenergia-berendezéseket. Ez különösen fontos lehet a dohánytermesztők számára, mivel Kuba súlyos energiahiánnyal küzd, ami az öntözést és a dohányszárítást is nehezíti – erről korábban itt írtunk. A Pinar del Río tartományban található dohányültetvények mintegy fele elektromos öntözőrendszerekre támaszkodik. Omar Everleny Pérez közgazdász szerint az, hogy „a dohányipari vállalatok mostantól közvetlenül importálhatnak üzemanyagot és napelemeket, […] javítja azt a működési környezetet, amelyben dolgoznak”.

A reformok ellenére az ágazat legfontosabb szerkezeti korlátai érintetlenek maradnak. A Tabacuba továbbra is kizárólagos felvásárlója a kubai dohánynak, míg a Habanos S.A. megőrzi monopóliumát a prémium szivarok exportja és értékesítése felett. Torralbas szerint „a felvásárlási monopólium az egyik olyan tényező, amely visszafogja a termelést és fenntartja a feketepiacot”, ezért szerinte decentralizáltabb és szabadabb értékesítési rendszerre lenne szükség. Összegzésként úgy fogalmazott: „nem a kubai mezőgazdaság reformjával állunk szemben, hanem reformokkal a kubai mezőgazdaságon belül”, vagyis a változások inkább fokozatos korrekciót jelentenek, mintsem átfogó átalakulást.