Az elmúlt évek szélsőséges időjárási eseményei egyértelműen megmutatták, hogy Magyarország vízgazdálkodásának alkalmazkodnia kell a megváltozott klimatikus viszonyokhoz – írja szerdai, lapunkhoz is eljuttatott közleményében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Az aszályos időszakok gyakoribbá és hosszabbá válnak, miközben a csapadék egyre szélsőségesebb eloszlásban érkezik.
A NAK álláspontja szerint a jövő egyik legfontosabb feladata a víz helyben tartása és a vízvisszatartás lehetőségeinek bővítése. A táji vízvisszatartás, a vizes élőhelyek helyreállítása, a természetes vízpufferek kialakítása, valamint a talajok vízmegtartó képességének javítása egyszerre szolgálja a mezőgazdaság alkalmazkodását, a biodiverzitás megőrzését és a vidéki térségek hosszú távú fenntarthatóságát.
Már zajlik az elárasztás és vízvisszatartás
A gazdálkodók kulcsszereplői a táji vízmegtartás megvalósításának. A termelők elkötelezettségét jól mutatja a 2024-ben végzett mélyárteres felmérés. A termelők nyitottak a vizes élőhelyek, gyepterületek és agrárerdészeti rendszerek kialakítására, emellett jelentős igény mutatkozik a vízvisszatartást segítő műszaki beavatkozásokra, például csatornák, vízkormányzó műtárgyak és egyéb vízgazdálkodási infrastruktúrák fejlesztésére.
A „Vizet a tájba!” program, melynek keretében a földtulajdonosok önkéntesen ajánlhatnak fel vízvisszatartásra alkalmas területeket. Eddig közel 1000 felajánlás érkezett több mint 2500 ingatlanra, összesen több mint 30 ezer hektárnyi potenciálisan bevonható területre. Az intézkedések eredményeként már 76 helyszínen, mintegy 4100 hektáron valósult meg elárasztás vagy vízvisszatartás.
Kötelező vízmegtartás, támogatási lehetőségek
A sikeres alkalmazkodáshoz ugyanakkor elengedhetetlen a megfelelő szakmai, műszaki és pénzügyi támogatás biztosítása. A vízmegőrzési célok megvalósítását a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terve is jelentős mértékben támogatja. A feltételességi előírások, az Agro-ökológiai Program, valamint az Agrár-környezetgazdálkodási Program számos olyan gazdálkodási gyakorlat alkalmazását ösztönzik, amelyek javítják a talaj szerkezetét és vízmegtartó képességét. Kiemelt jelentőségűek a 2025-től bevezetett, vizes élőhelyek és tőzeges területek védelmét szolgáló előírások, ahol közel 60 ezer hektáron már kötelező a vízmegtartás, valamint a vízfolyások mentén kialakítandó vízvédelmi sávok, amelyek egyszerre szolgálják a vízminőség védelmét, a természetes vízvisszatartást és az élőhelyek megőrzését.
Az elsivatagosodás elleni küzdelem szempontjából különösen fontosak azok az új támogatási lehetőségek is, amelyek a természetközeli és vizes élőhelyek kialakítását, valamint fenntartását segítik. A programok akár 100 százalékos támogatási intenzitással, akár 958 EUR/ha támogatással is hozzájárulhatnak olyan beruházások megvalósításához, amelyek hosszú távon javítják a táj vízháztartását.
Össze kell fogni
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint az elsivatagosodás elleni küzdelem csak széles körű összefogással lehet sikeres. Az állam, a vízügyi ágazat, a természetvédelem és a gazdálkodók közös felelőssége, hogy a rendelkezésre álló vízkészletekkel fenntartható módon gazdálkodjunk, és a lehulló csapadék minél nagyobb részét a tájban tartsuk.
„A víz megőrzése nemcsak a mezőgazdaság jövőjének, hanem Magyarország hosszú távú víz- és élelmiszer-biztonságának is alapvető feltétele”
– zárta közleményét a NAK.
