Holger Danske Black and B.

Égési tulajdonságok: Elképesztőek. Ideális versenydohány: nagyon visszafogottan, csendesen, egyenletesen ég. Még akkor is, amikor már azt hinnénk, vége – hiszen ízeket, illatokat már nem produkál.

Room note: Leginkább kocsmahivatalra emlékeztető illatokat hagy a helyiségben: alkoholgőzös, kissé áporodott levegőt.

Erősség (1–5): 1.

Hamu: Középszürke, kissé vegyes, közepes mennyiségű.

Italfogyasztás (opcionális): Biztosan inkább északi típusú italokat ajánlanék mellé (gabonából vagy burgonyából készülteket), mint szőlőből vagy gyümölcsökből.

A korábban a Planta, jelenleg a Mac Baren által gyártott dohányt kibontva széles vágatú fekete Cavendishsel találkozunk, amelyhez kevés barna „Burley-melír” társul. Igen alkoholos a kezdő illat a csomag felbontásakor, majd az általános aromatik fedőillat következett gyümölcsökkel és dió-mogyorófélékkel. Nedvessége ideális a töméshez. Nincs túlgondolva a technológiai pácolás, tapintása selymes, rugalmas, jól tömhető. Kellő mennyiségű apródohány is marad, ami a könnyű gyújtáshoz tesz jó szolgálatot. Egy Savinelli versenypipából kóstoltam, szűrő nélkül.

Eleje: Gyújtáskor nagyon semleges, savanykás füstöt kapunk, igen enyhe illatokkal, szinte érzékelhetetlen hatással – mintha szalmát gyújtanék. Amikor a parázs stabilizálódik, egy egészen halvány, enyhe dohányillatra felfűzött illatkompozíciót produkál; fűszeres, keleties, gyümölcsös, alkoholos kibogozhatatlan elegyét, ami összességében inkább kellemes, mint zavaró. Később tejeskávét idéz édes süteményekkel, bár a tej már nem mai, mert savanykás alapízre épül. Elvégezvén a kötelező mély-orr analízist, semmi hibát nem találok benne, tiszta, kissé csokoládés, enyhén egzotikus illatokat mutat hátul, a szaglóhámon is túl.

Közepe: A parazsat bizony noszogatni kell a tömőfával, kialvásra hajlamos ebben a kazánban, ennek megfelelően igen kevés, kissé jellegtelen füstöt ad. A savanykás íz állandósulni látszik, de nem csap át csípésbe. A Cavendish-technológiával nem estek túlzásba, majdhogynem élvezhető ez a ballaszt dohány, ám annyira azért domináns, hogy a kevés karakterrel megáldott Burley nemigen tud felszínre törni alóla. Általánosságban kutatni kell ennek a keveréknek a jellegzetességeit, mert elég nehezen adja meg magát az elemzésnek: nem mutat rá jellemző jegyeket, olyan, mintha egy „mindenaromatik-keverék” lenne, mert minden benne van ezek jellemzőiből, viszont nincs saját karaktere. Teljes biztonsággal mondható dán keveréknek, nagy szerencse, hogy nem csúszott el annak émelyítő szegletébe, amilyennel gyakorta találkozhattam a múltban, és időnként fel-felbukkan manapság is.

Vége: A gondos parázskezelés lassan elérkezett a harmadik harmadba – újragyújtás nélkül –, ahol továbbra sem történik semmi megrázó dolog. A pipafű izzik, füstöl, változatlanul adja az illatkeveréket. Hőállóak az aromái. Dohányt kutatok benne, de mind ez idáig nem találtam. Az égése olyan visszafogott, hogy alig melegíti a kazán falát, egy lassúsági pipaszívó versenyen biztosan kiváló eredményeket lehetne vele elérni. Parnasszusi magasságokba viszont nem emeli a lelket, mondjuk ki: prózai, nem lírai jellegű ez a dohány. Ha egy szóval kellene jellemeznem, a legjobb szó lenne rá: diszkrét. Mindemellett igen következetes, elején-közepén-végén ugyanazt az élményt nyújtja.

Összességében ezt a dohányt mindenkinek ajánlom, aki nem szereti a meglepetéseket. A beszélgetések dohánya: nem vonja el a figyelmet a témáról. Kezdőknek is ajánlható, nem fogják szétégetni ezzel az új pipájukat.

Mac Baren Mixture Scottish Blend

Égési tulajdonságok: A parázs kialakítása és életben tartása nagy gyakorlatot igényel.

Room note: Tiszta, édeskés dohányfüstillat.

Erősség (1–5): 3.

Hamu: Viszonylag kevés, világosszürke.

A Scottish Blend egy ready rubbed vagy morzsolt flake dohány, azaz összetapadt levelek vágatát találjuk a csomagban. Kibontás után tiszta dohányillatot érzünk, de semmilyen fajtához nem köthető. Édes illatok dominálnak. Nedvességre tökéletes, s a broken flake jellege miatt lassú égésre kell számítani. Ha ezt nem szeretnénk, érdemes tovább morzsolni tömés előtt. Egy Big Ben old bruyère pipából kóstoltam, Calligrapher által készített rusztikus meggyfa szárral, szűrő nélkül.

Eleje: Ezt a vágattípust nem könnyű meggyújtani, ám ha egyszer sikerült anélkül, hogy szétmarattuk volna a nyelvünket, máris különleges illatokkal indít. Kétségtelenül dohány, ám kibogozhatatlan. Biztosan van az elején egy Cavendish-löket a maga mesterkéltségével, ám ezt gyorsan feledteti a magas osztályú érlelt Virginia mézes-karamelles enyhén gyantás, magabiztos illata. Erőteljes a citrusos jelleg is, ez is a Virginia sajátossága. Kifejezetten lendületes és fiatalos. A történet azonban nem áll itt meg. A Virginia-csipkelődés ugyanis alig érezhető, márpedig annyi Cavendish nincs a keverékben, hogy ennyire felhígítsa a füstöt. Nyilván ezt a dohányt senki sem szívja gőzmozdonyként, mert lassan, apró parázzsal adja ki az értékeit. A mély-orr teszt magabiztos, magas minőséget jelez, trükkök és hanyagság nélkül.

Közepe: Itt aztán jön minden. Komoly alapot ad a Burley, némi keserűséggel, ám nem teszi maszkulinná a jellegét. Ez a keverék számomra egyértelműen nőnemű: nem a végzet asszonya értelemben, hanem az ősanya, a család összetartója, a meleg, biztos otthon megteremtője és fenntartójaként. Mindent befogad, mindent megtart, és mindent továbbad. Egyetemes tudással rendelkezik az élvezet és az értékek tekintetében. Csodás gazdagságát csak megközelítően lehet leírni dadogó párhuzamokkal és analógiákkal. Ezen a szinten már az általam ismert legrafináltabb dohánykeverékeket is magasan lekörözi élvezetben, minőségben és komplexitásban.

Vége: Az utolsó harmad élvezetét már pornográfia gyanúja miatt nem is lehet leírni, annyira felnőtt tartalom. Itt szenvedélyről, az élvezetek profi kezeléséről, a legmagasabb szakmai tudásról kell értekezni, ahol az élvezet tovább fokozza a vágyat, mely egy magasabb szinten kielégítést nyer, ezáltal tovább fokozódik. Az embernek fogalma sincs, hogy van-e valahol csúcspont, mert újra és újra egyre magasabb szinten teljesülnek be a vágyai. Van erre egy szó, ami elég jól megközelíti a lényeget: orgia. Ez a keverék a dohányok esszenciáját nyújtja az arra érdemeseknek. Végigvezet a dohányvilágon, egyszerre érezheted mindet, és külön-külön is megmutatják magukat még a legkeresettebb ritkaságok is. A legvégén például Lakeland-ízeket hoz, amiről előzőleg szó sem volt.

Összességében ennek a dohánynak az élvezetéhez nagy gyakorlat, tapasztalat és tudás szükségeltetik. Nem árt egy hosszú meggyfa szár sem. Összeállítása a mesterinél is magasabb szintű: művészi. Minden alkalom ünnep, amikor találkozom vele. Ez persze azt is jelenti, hogy nem a mindennapok dohánya. Sok különleges dohányt szívtam már. Keresett ritkaságokat is. Ez a – bárki számára elérhető – keverék azonban mindegyiket felülmúlja.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Pavel Danilyuk / Pexels)

A cikk a Tobacco 2022/12-es számában jelent meg.