Katona, császár és végül számkivetett. Bonaparte Napóleon felemelkedése tüzértisztből Európa hódítójává olyan történet, amely továbbra is inspirálja a művészeket, írókat és az olyan hollywoodi rendezőket, mint Ridley Scott, akinek a hadvezérről szóló filmje holnaptól tekinthető meg a mozikban. Napóleon fogyasztási szokásairól viszont ritkán esik szó, pedig származásával és hivatásával is összefüggésbe hozhatók.
A The Drinks Business Michael Broerst, az Oxfordi Egyetem nyugdíjazott, nyugat-európai történelemre szakosodott professzorát kérdezte Napóleon alkoholfogyasztási szokásairól. Broers elárulta, akkoriban nagyon nagy luxusnak számított a távoli tájakról hozott borok fogyasztása, így a legtöbben, hacsak nem voltak rendkívül gazdagok, a szülőföldjükön készített bort itták. Így életének első szakaszában Napóleon leginkább korzikai bort fogyasztott, ami sűrű és rendkívül erős, éppen ezért általában vízzel hígították és gyakran mézzel ízesítették. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy Napóleon nem volt híve az alkoholnak, kifejezetten gyűlölte annak gondolatát, hogy bármilyen szernek a hatása alatt legyen. Ez alól egyedül a koffein és a nikotin jelentett kivételt.
A későbbi császár viszont nem maradt Korzikán, későbbi élete során pedig számtalan különböző itallal találkozott. Az olasz hadműveletek során jellemzően piemonti bort ivott, csakúgy, mint katonái. A kedvenc bora viszont a Gevrey-Chambertin volt. Miután császárrá vált, azt javasolták neki, élessze fel XIV. Lajos azon szokását, miszerint minden délelőtt 11 órakor igyon meg egy pohárral ebből a borból. Napóleont viszont felháborította ez a gondolat, mondván, nem akarna egy ilyen jó bort az ebéd után vízzel hígitani.
Az viszont egészen biztos, hogy Napóleon nem szerette a pezsgőt, mert állítása szerint nagyon felfúvódott tőle. Ezen állításában mellé állt második felesége, Mária Lujza grófnő is, ami meglehetősen ellentmondásos, ő ugyanis nagy sörkedvelő volt, ami szintén puffadást okozhat.
A császár a dohányt sem vetette meg, melyet legsűrűbben burnótként (tubákként), tehát porrá őrölt, orron át fogyasztható formában használt. Egyes források szerint meglehetősen sokat tubákolt, míg más források ritka élvezetről számoltak be, annyi azonban bizonyos, hogy gyűjtötte a burnót tárolására szolgáló dobozokat.
A The Irish Times szerint korabeli szemtanúk arról számoltak be, hogy mindig csak egy csipetnyi burnótot tartott az orra alá, majd miután belélegezte azt, elejtette, és mindenhol dohánynyomokat hagyott maga után.
Azzal is szórakoztatta magát, hogy a rezidenciáján élő szarvasokkal etetett burnótot, így könnyen lehet, hogy több nikotint fogyasztottak az állatok, mint ő maga. Mindenesetre ennek a szokásának köszönheti Dublin az egyik legkülönlegesebb turisztikai látványosságát: a Kildare Street-i Királyi Orvosi Kollégium Napóleon két burnótos dobozával büszkélkedhet.
Nyitóképünk illusztráció (Forrás: IMG2GO)
