Tychus Findlay (StarCraft)

„Tychus Findlay egy nagy ember hatalmas egóval és még annál is nagyobb puskával. Nagy szerencse, hogy a lojalitását annál könnyebb megnyerni. Csak vegyél neki egy whiskyt vagy inkább hármat, ígérj neki elegendő mennyiségű kreditet, és nincs munka az univerzumban, ami túl veszélyes lenne ennek a törvényen kívül álló banditának.”

Nagyjából így lenne érdemes jellemezni a Blizzard Entertainment legendás stratégiai játékában, a StarCraft 1-2-ben fontos szerepet játszó Tychus Findlay-t, akinek a már említett tulajdonságai mellett szintén különös ismertetőjegye, hogy odáig van a szivarokért. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy korábban megszállott dohányos és alkoholfogyasztó volt, míg végül egy nap arra jutott, nem hagyja, hogy bárki vagy bármi is az uralma alatt tartsa őt.

Külön érdekesség, hogy a StarCraft univerzum hivatalos kánonában három nagyobb szivarmárkáról van tudomásunk: a Rebel Redsről, a Tyradorról, illetve az Umojanról. Utóbbi márkáról úgy tartják, hogy a három közül ez volt a leggyengébb minőségű.

Victor Sullivan (Uncharted széria)

„Az ezüstnyelvvel és egy látszólag végtelennek tűnő szivarellátmánnyal rendelkező Victor »Istenverte« Sullivan mindenki másnál régebb óta űzi a kincsvadászbizniszt. A tengerészettől történt gyalázatos elbocsátását követően, Sullivan csempészként, a lopott javak megbízható beszállítójaként találta meg élete hivatását. Lehet, hogy már túl öreg ehhez a sz*rsághoz, viszont egyetlen jel sem utal arra, hogy a tervei közt szerepelne, hogy lelassítson egy kicsit.”

A Naughty Dog Uncharted szériája sokat köszönhet az olyan alkotásoknak, mint például az Indiana Jones-filmek vagy éppenséggel a Tomb Raider-játékok. A hollywoodi blockbustereket megszégyenítően filmszerű, nagyszerű karakterekkel és még annál is pompásabb játékmenettel felvértezett Uncharted sorozat a 2007-es első bemutatkozása óta mondhatni a fellegekbe repítette a kaliforniai Santa Monicában található fejlesztőcsapatot.

Ebben persze nem kis szerep jutott a pimasz humoráról és kitartó szívósságáról ismertté vált Victor Sullivannek is, aki a felbecsülhetetlen értékű műkincsek szakértőjeként – s nem utolsósorban a sorozat főhőse, Nathan Drake nagyszerű mentorfigurájaként – valószínűleg a legfinomabb kubai dohányból készült szivarokkal engedett teret egyik kedvenc szenvedélyének: a szivarozás nyújtotta örömöknek.

Bigby Wolf (The Wolf Among Us)

„Miért van az veletek zsarukkal, hogy mindig próbáltok együttérzőek lenni az emberekkel? »Tudom, hogy ez most nagyon nehéz számodra.« Tudod? Van róla bármi kib*szott fogalmad? Ölték már meg egy barátodat, akinek a fejét aztán otthagyták az elcseszett bejárati ajtód előtt? Nem? Nos, én is így gondolom.”

Az epizodikus kalandjátékaikról elhíresült, néhány éve megszűnt, majd később újraalapított Telltale Games 2013 októberében dobta piacra fennállásának máig legnagyobb kritikai sikereként elkönyvelt The Wolf Among Ust, mely a DC Comics 2002 júliusa és 2015 júliusa között futott képregénysorozatát ültette át egy interaktív filmként is felfogható videójáték formájába. Főhőse Bigby Wolf, avagy a mesékből ismert „Nagy Gonosz Farkas”, aki Fabletown seriffjeként arra volt hivatott, hogy megóvja a város lakóit önmaguktól és a rájuk leselkedő egyéb veszélyektől.

A leginkább noir stílusú krimiként jellemezhető történetben Bigby lecsúszott, mogorva, sötét múlttal rendelkező, nemegyszer pedig félelmetes nyomozó. Mondhatni már a karakterhez tartozik, hogy Bigby megszállott láncdohányosként naponta szinte több tucat olcsó cigarettát füstölt el. Ugyanakkor olyan gyorsan gyógyuló immunrendszerrel rendelkezett, melynek köszönhetően szinte meg sem érezte a rossz minőségű dohányáruk káros hatásait.

Ám, mint ahogy az a képregények történetéből kiderült, a konstans cigarettafüst jóval fontosabb szerepet töltött be Bigby életében, mint azt elsőre gondolnánk. Ugyanis kitűnő szaglásának köszönhetően, ez volt az egyetlen mód arra, hogy valamiképpen sikerrel tompítsa remekre szabott érzékeit a szagokkal túltelített New Yorkban.

The Illusive Man (Mass Effect széria)

„A megváltásnak ára van. Ne a módszereink alapján ítéljen meg minket, hanem az alapján, amit el szeretnénk érni általuk.”

A 2003-as Star Wars: The Knights of the Old Republic játék után a Bioware 2008-ban nem szimplán egy újabb remekre szabott sci-fi szerepjátékkal lepte meg a videójáték-rajongókat, hanem valami olyasmivel, amire talán még a legnagyobb rajongóik sem voltak igazán felkészülve.

A Mass Effect világát, annak történetét, csodálatosan megírt élő-lélegző karaktereit nem túlzás egy lapon említeni a legnagyobb sci-fi klasszikusokkal, ám a széria abszolút csúcspontja csak a két évvel később, 2010-ben megjelent Mass Effect 2-vel következett be. A Birodalom visszavághoz hasonló sötét és igencsak megrázó fordulatokkal megfűszerezett folytatás minden téren hatalmasat lépett előre elődjéhez képest, amiben persze nem elhanyagolható szerepe volt az itt bemutatkozó vadonatúj karaktereknek is.

Közülük is kiemelkedett a Martin Sheen által életre keltett, titokzatos „Illusive Man”, aki az X-akták háttérbe húzódó „cigarettázó férfijához” hasonlóan, szintén egy a homályba burkolódzó szervezet, a Cerberus vezetőjeként eltökélte, hogy az emberiséget a többi idegen faj fölé emeli, bármi is legyen ennek az ára. A sötétben cigarettázó „llusive Man” szinkronmunkálatai közben az egyébként civilben nem dohányzó Sheen egy egészen érdekes módot választott arra, hogy még jobban átszellemüljön: a dohányzás szimulálására a színész egy tollat vett mindig a szájába a valódi dohánytermék helyett.

Elizabeth (BioShock Infinite)

„– Booker, félsz Istentől?
– Nem, de tőled igen.”

A 2013-ban megjelent BioShock Infinite című FPS (first person shooter) történetéhez fogható videójáték az azóta eltelt bő kilenc esztendő alatt is csak nagyon kevés született. Ez persze nem a véletlen műve, mivel Ken Levine mesterműve valóban valami olyasmit vitt véghez a történetmesélés és narratíva tekintetében, amit borzasztóan nehéz megismételni.

Az Infinite történetét folytató, Burial at Sea címre keresztelt DLC (letölthető kiegészítő tartalom) viszont nagyrészt sikerrel vette eme akadályt azzal, hogy visszavitt minket a Bioshock széria eredeti helyszínére. A víz alatti paradicsomként megálmodott Rapture City-ben az Infinite egyik főszereplője, Elizabeth ismételten a történet egyik legfontosabb sarokpontjaként volt jelen.

Az 1950–60-as évek amerikai kapitalizmusának minden erényével felvértezett Rapture City erősen individualista társadalma nem meglepő módon a felszínlakókhoz hasonlóan szintén nem vetette meg a rekreációs célú dohányzást. Olyannyira, hogy idővel az itteni életstílus egyik leggyakoribb hétköznapi velejárója lett.

Rapture lakóinak körében négy cigarettamárka terjedt el, a Nico-Time, az Oxford Club, a Pipe Weather és a Three Stars. Természetesen a különböző gyártók közt a minőség itt is jelentősen eltért, így például az Oxford Club cigarettákról az volt a városi legenda, hogy az azokban használt dohány minősége jóval meghaladja a Nico-Time cigarettákét.

A cikk eredetileg a Tobacco Play Winter 2021/2022 különszámunkban jelent meg.