Október elsején a világ a kávét ünnepli. Van, aki eszpresszóval indítja a napot, más filterkávéra esküszik, megint más tejjel, habbal vagy jéggel issza. A kávé ma annyira természetes része a mindennapoknak, hogy szinte elképzelhetetlen: volt idő, amikor veszélyes, egészségtelen vagy éppen erkölcstelen italnak tartották.

A 18. századi Svédországban pedig akadt egy uralkodó, aki nem elégedett meg a rosszallással. III. Gusztáv király azt akarta bebizonyítani, hogy a kávé ártalmas. A módszere egészen hátborzongató volt.

Két iker, két ital

III. Gusztáv 1771-től 1792-ig uralkodott Svédországban. Összetett történelmi személyiség volt: támogatta a felvilágosodás több eszméjét, reformokat vezetett be és pártolta a művészeteket, ám egyre inkább központosította saját hatalmát.

A kávé iránti ellenszenve ugyanakkor jól illeszkedett a korszellemhez. A kávé ekkor már népszerű volt Svédországban, a hatalom szerint azonban túl sok fogyott belőle. A tea és a kávé fogyasztását már III. Gusztáv születésének évében is korlátozni próbálták, utóbbit később többször is betiltották. A svédek azonban nem akartak lemondani az italról. III. Gusztáv ezért állítólag úgy gondolta: ha rendeletekkel nem megy, bizonyíték kell.

A történet szerint két halálra ítélt, ikertestvér férfit megkíméltek a kivégzéstől. Cserébe életük hátralévő részét egy különös kísérlet résztvevőiként kellett eltölteniük. Az egyikük kizárólag teát, a másik kizárólag kávét kapott. A legenda szerint mindkettejüknek naponta három kannával kellett elfogyasztania a kijelölt italból.

A kérdés egyszerű volt: melyikük hal meg előbb? A király nyilván azt remélte, hogy a kávéivó.

A király nem érhette meg a választ

Mai szemmel a kísérlet módszertana természetesen nem nevezhető tudományosnak. Két ember megfigyeléséből nem lehet megbízható következtetést levonni egy ital egészségügyi hatásait illetően. Ráadásul maga a történet sem teljesen bizonyított: a III. Gusztávhoz kötött kísérlet részletei az évszázadok során legendává is válhattak.

Ám 1792-ben III. Gusztáv egy stockholmi operabálon merénylet áldozata lett. Jacob Johan Anckarström hátulról meglőtte az uralkodót, aki néhány héttel később belehalt sérüléseibe. A kávékísérlet eredményét így nem érhette meg.

Az ikrek viszont a történet szerint még évtizedekig éltek. A teaivó hunyt el később, állítólag 83 éves korában. Ugyanakkor a kísérletet felügyelő orvosok is meghaltak még az ikrek előtt, így a vizsgálat végül nem adott olyan eredményt, amelyet a király felhasználhatott volna.

Ha pedig III. Gusztáv azt akarta bizonyítani, hogy a kávé gyorsabban végez az emberrel, a történet meglehetősen látványosan mondott ellent neki. Fontos azonban hangsúlyozni: ez természetesen nem bizonyítja, hogy a tea egészségesebb vagy a kávé veszélytelen. Egyetlen történetből ilyen következtetést nem lehet levonni.

A tiltás nem működött

A történet igazi tanulsága talán nem is az, hogy melyik iker halt meg előbb, hanem az, hogy mi történt a kávéval Svédországban.

A kávét több alkalommal is megpróbálták betiltani, a korlátozások azonban nem tudták felszámolni a fogyasztását. Az ital egyre inkább beépült a társadalomba, és amikor a tilalmak megszűntek, már nem lehetett egyszerűen visszafordítani a folyamatot.

A svédek nemhogy nem szoktak le a kávéról, hanem később a világ egyik legnagyobb egy főre jutó kávéfogyasztó nemzetévé váltak. III. Gusztáv tehát aligha választhatott volna rosszabb „ellenséget”.

A kávé ugyanis soha nem pusztán ital volt. A világ számos részén társadalmi rituálévá vált. A történelmi kávéházakban nemcsak inni lehetett, hanem találkozni, beszélgetni, üzletet kötni, újságot olvasni és politikáról vitatkozni. Angliában a kávéházakat ezért olykor „penny universitynek”, vagyis „filléres egyetemnek” nevezték: egy csésze kávé áráért az ember információhoz és érdekes társasághoz is jutott. Saly Noémi előadásaiból tudjuk, hogy ugyanez volt a helyzet Magyarországon is.

A svédeknél pedig kialakult az úgynevezett fika kultúrája. A fika nem egyszerű kávészünet, hanem tudatos megállás: kávé, valamilyen édesség, beszélgetés és egy kis idő arra, hogy az ember kiszakadjon a napi rutinból.

Érdekes kísérlet volt, de mit tudunk ma?

III. Gusztáv számára a kérdés egyszerű volt: a kávé veszélyes vagy sem? Ma már tudjuk, hogy a válasz ennél jóval összetettebb.

A kávé egyik legfontosabb hatóanyaga a koffein, amely stimulálja a központi idegrendszert, és fokozhatja az éberséget. A modern kutatások a kávéfogyasztás számos lehetséges egészségügyi hatását vizsgálják, miközben az egyéni érzékenység, a mennyiség, az elkészítés módja és az életmód többi eleme is számít. Vagyis ma már nem egyetlen mondattal döntjük el, hogy egy ital „jó” vagy „rossz” – ám ezt III. Gusztáv még nem tudhatta előre, már ha valóban elvégeztette a bizarr kísérletet.

Mindenesetre ha ő rendelte meg, ironikusabb nem is lehetett volna a végkifejlet. A király, aki bizonyítani akarta a kávé veszélyességét, meghalt, a kísérlet nem hozott bizonyító erejű eredményt, a svédek pedig tovább kávéztak, sőt rituálét rittyentettek a kávézás köré. Az ital pedig az egyik legnépszerűbb lett az egész világon. Ezért a kávé világnapja nemcsak egy újabb alkalom arra, hogy igyunk egy jó feketét. Arra is emlékeztet, milyen hosszú utat tett meg ez az ital: volt egzotikus újdonság, luxuscikk, vitatott fogyasztási termék, megadóztatott és betiltott áru – és egy svéd király még egy különös emberkísérlettel is megpróbálta bebizonyítani, hogy jobb lenne nélküle. Nem sikerült – a történelem végül a fogyasztók oldalára állt. III. Gusztáv elvesztette a csatát. A kávé pedig megnyerte a háborút.

Borítókép: III. Gusztáv svéd király portréja (ifj. Lorens Pasch / Wikimedia Commons / Közkincs)