Október 13-án utoljára sodortak kézzel szivarokat az Aalborgi Történeti Múzeumban a Szivarsodrók Klubjának (Cigarmagernes Klub) tagjai, ezzel pedig lezárult a város dohányipari örökségének egy különleges fejezete – közölte honlapján az Észak-jyllandi Múzeumok Szövetsége.

A klub tagjai negyedszázadon keresztül őrizték a hagyományos szivarkészítés mesterségét, és a múzeum látogatói számára is lehetővé tették, hogy megismerjék ezt a régi kézműves munkafolyamatot. A búcsúeseményen történelmi ismertetők, zenei programok és közös megemlékezés idézte fel a szivargyártás múltját.

Az aalborgi dohánygyár

A hagyomány a C. W. Obel dohánygyár tevékenységében gyökeredzik, itt 1787-től 1962-ig készítettek kézzel sodort szivarokat. Az eredetileg Aalborg belvárosában működő, később a Badehusvejre, a város nyugati részébe költöző üzem generációkon át meghatározó munkahelynek számított, és fontos szerepet játszott a település ipari fejlődésében, valamint identitásának formálásában.

2024 nyarán az Aalborgi Történeti Múzeum tárlata révén jómagam is bepillantást kaptam a helyi szivargyártás múltjába. Egykoron a szivarsodró férfiak képzett munkavállalónak számítottak – képzésük négy éven át tartott –, s ők voltak a legjobban fizetett munkások Aalborg városában. Egyesek saját autót vagy lakást is tudtak vásárolni abból a pénzből, amit C. W. Obel gyárában kerestek.

Ugyanakkor a szivarsodrók mindössze a gyár alkalmazottjainak 10 százalékát tették ki. Rajtuk kívül képzetlen munkaerő dolgozott a gyárban – köztük gyerekek –, akik a dohány előkészítésében vagy a szivarok csomagolásában játszottak szerepet. „Természetesen” ők jóval kevesebb pénzt kerestek, mint a képzett szivarsodrók, akik ráadásul sokkal fontosabbnak is tartották magukat a kisegítő munkásoknál. Más kérdés, hogy a múzeumi tárlat szerint végül a gépesítés miatt a képzett szivarsodró férfiakat felváltották alacsonyabb bérezésű, képzetlen női munkásokkal, akik a szivarkészítő gépeket kezelték…

A Szivarsodrók Klubjának búcsúja

A Cigarmagernes Klub egykori szivarkészítőket tömörített, akik az elmúlt 25 évben hobbitevékenységként, egyebek mellett a múzeumban, az eredeti munkafolyamatokat követve sodortak szivarokat. A klub megszüntetéséről elsősorban a tagok számának jelentős csökkenése miatt döntöttek.

A búcsút az is indokolta, hogy az Aalborgi Történeti Múzeum az év végén átfogó felújítás miatt bezár, és a tervek szerint csak 2029-ben nyitja meg újra kapuit. Egyelőre bizonytalan, hogy az újranyitást követően helyet kap-e a kiállításon a gyárból származó, 126 éves, tíz munkaállomásos szivarkészítő asztal, amely a kézműves hagyomány egyik legfontosabb tárgyi emléke.

A búcsún Inger Bladt múzeumi kurátor tartott előadásokat a gyár és a város történetéről, az Aalborg Sangforening af 1843 kórus pedig a szivarkészítők egykori munkadalait idézte fel. A szervezők szerint a mesterség gyakorlati továbbadása ugyan véget ért, de az ahhoz kapcsolódó történetek megőrzése továbbra is fontos feladat. A dohánygyári szivarkészítők körében a közös éneklés a mindennapi munka része volt: miközben kezükkel dolgoztak, dalokat és dán népénekeket énekeltek.

A múzeum a búcsúeseménnyel nemcsak a klub 25 éves munkájának mondott köszönetet, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy az ipari örökség megőrzéséhez azoknak az embereknek és munkaközösségeknek az emlékeit is tovább kell adni, akik egykor meghatározták a helyi közösségek életét.

Borítókép forrása: Aalborgi Történeti Múzeum