Hollandia a 17. század elején kezdett kolóniákat létrehozni Észak-Amerikában, s kereken 400 évvel ezelőtt, 1624-ben alapították meg az Új-Hollandia elnevezésű gyarmatot. Az akkori kolónia magja a mai New York, Long Island, New Jersey, valamint Connecticut és Delaware területén feküdt, központja pedig a mai Manhattan-sziget déli végén elterülő Nieuw Amsterdam, azaz Új-Amszterdam volt – idézte fel cikkében a Múlt-kor történelmi magazin weboldala.

A Manhattan-szigetet állítólag különféle csekély értékű árukért cserébe vásárolták meg a hollandok az indiánoktól – legalábbis holland beszámolók vannak erről, ám közel sem biztos, hogy egyáltalán bármit is adtak a területért, nem csak elvették azt az őslakosoktól. Annyi azonban bizonyos, hogy Új-Hollandia telepesei nagyrészt dohánytermesztésből éltek, vagy hódprém- és dohánykereskedelemből. S ha a helyzet úgy kívánta, fegyvert is fogtak, legyen szó a környékbeli indiánok vagy a szomszédos angolok fenyegetéséről.

A fríz, aki feladta Új-Hollandiát

II. Károly angol király eközben elhatározta, hogy újraszervezi tengerentúli gyarmatait, s be kívánta kebelezni az Atlanti-óceán partvidékén fekvő értékes holland területeket is. Ezek irányítására saját öccsét, Jakab yorki herceget szánta. Négy hajót és kétezer embert vitt magával Jakab az Újvilág felé, s 1664. szeptember 5-én érkeztek Manhattan partjaihoz.

Új-Hollandia kormányzója, Peter Stuyvesant – aki 1647 óta vezette a gyarmatot, s alatta virágzott fel Új-Amszterdam – fel akarta venni a harcot az érkezőkkel, ám a lakosság és a katonák szembefordultak vele, mert nem akartak meghalni. Emellett az angolok felvetették, hogy ha békésen átadják a gyarmatot, megtarthatják az életüket és a vagyonukat. Stuyvesant vonakodva bár, de végül beadta a derekát, s Új-Hollandia egy puskalövés nélkül került angol kézre. 360 évvel ezelőtt, 1664. szeptember 8-án pedig Jakab yorki herceg tiszteletére átnevezték a multikulturális, toleráns várost, Új-Amszterdamot New Yorkká.

A Peter Stuyvesant cigaretta

Amikor 2015-ben Amszterdamban jártam (a régiben, nem az újban), kértem egy trafikost, hogy adjon nekem egy igazi holland cigit, valami helyi márkát, ő pedig leemelt a mögötte lévő állványról egy doboz Stuyvesant cigarettát. Akkor még nem is tudtam, hogy ez a márka csak nevében holland, ugyanis 290 évvel a gyarmat feladása után, 1954-ben indították útjára – de nem Hollandiában, hanem az egykori holland gyarmaton, Dél-Afrikában, méghozzá egy német gyártó kezdeményezésére. Mielőtt világszerte bevezették volna a Peter Stuyvesant márkát, az első külföldi tesztpiac nem más volt, mint az egykori Új-Amszterdam, New York. Végül 1957-ben világszerte, több mint 30 országban forgalmazták a cigarettát, amelynek eredeti szlogenjét egy évvel később alkotta meg Fritz Bühler svájci grafikus: „A nagyvilág illata: Peter Stuyvesant.” Ezt a nyolcvanas években cserélték arra, hogy „Az egész világ íze”. A Peter Stuyvesant cigarettában ugyanis a világ minden tájáról használnak dohányokat, s úgynevezett „American blend” keveréknek számít.

A brand a nyolcvanas években növelte leginkább az eladásait, miután több különböző sikeres reklámkampányt is folytattak mozikban és más helyeken, emellett a KLM járatain is osztottak ilyen cigarettákat ajándékként. A Peter Stuyvesant Utazási Irodákkal is próbálkoztak – okos marketingeszköz ez olyan piacokon, ahol szigorúbbak a reklámozási szabályok (egy szintén érdekes megoldásról szól keretes írásunk is). A cigaretta Alexander Stephan író szerint az amerikai eszményt sugározta: a csillogás, a kapitalizmus és a túlzás megtestesítője volt, s egyúttal „az amerikai álmok európaiak általi átvételének újabb bizonyítéka”. A New York történetével foglalkozó The Bowery Boys podcast weboldala felidézte továbbá, hogy 1989-ben „Come Together” (azaz „Jöjjünk össze!”) feliratú pólóban dolgozók Peter Stuyvesant cigarettát osztogattak a kelet-berlinieknek, akik éppen úton voltak arra a szavazásra, amelyen arról döntöttek, újraegyesüljenek-e Nyugat-Berlinnel.

A márka egy fúzió következtében 2003-ban került a brit BAT-hez (miközben Ausztráliában és Új-Zélandon az Imperial Brands gyártja) – ami nyilvánvalóan aggasztotta volna Peter Stuyvesant kormányzót, elvégre pont az angolok ellen akart fegyvert fogni. A 2010-es évek második felében már 55 országban forgalmazták a Peter Stuyvesant cigarettát, s népszerű márkának számít olyan helyeken, amelyek létéről a jó öreg új-hollandiai kormányzó még csak nem is tudott: Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában. Egyes európai országokban is ismert, de például pont az Egyesült Államokban kevésbé.

Amint arról a Tobacco 2016/12-es számában beszámoltunk, a hetvenes évektől Magyarországon is forgalmazták a német importból származó Peter Stuyvesant cigarettát. Társlapunk, a Store Insider elődjében, az Élelmiszer 2003/12-es számában pedig új termékként reklámozta a Peter Stuyvesant cigarettát a BAT. Egyebek között azt emelték ki a reklámban, hogy öt kontinens legjobb dohányaiból készül, szenes multifilterrel látták el, elegáns a csomagolása, modern a megjelenése, s kedvező az ára.

Hogyan hirdessünk dohányárut – hirdetés nélkül

(MTI, 1992. december 17.) Szerkesztőségi kommentárban magyarázza meg csütörtöki számában a tekintélyes francia napilap, a Le Monde, miért nem közölt egy hirdetést, amely pedig bizonyára tisztes jövedelmet jelentett volna, mert négy teljes oldalt vesz igénybe. Más francia lapok nem voltak ilyen kényesek: ugyanezt a hirdetést közölte szerdán a Le Figaro és a Libération.

A hirdetés tervezői kétségkívül furfangosak: úgy reklámoznak cigarettát, hogy abban még csak említés sincs róla. A feladó a Peter Stuyvesant cigarettagyártó vállalat, s a négy oldal szinte teljesen üres, csupán egy rövidke felhívás van rajtuk, mégpedig kétféle változatban. A Le Figaróban a felirat arra buzdítja az olvasókat, hogy „borítsák fejükre ezt a két oldalt, így teremtsenek maguknak dohányzósarkot, azután gyújtsanak rá”. A Libérationban megjelent változat viszont a nemdohányosokat buzdítja arra, hogy a két lappal határolják el magukat a dohányosoktól, de azért álljanak szóba velük.

Franciaországban szigorúan tilos a dohányáruk reklámja, bármilyen formában, s a legújabb dohányzás elleni rendelkezések kötelezővé teszik a munkahelyeken, a középületekben és a szórakozóhelyeken a dohányosok és a nemdohányzók elkülönítését, bár ezt egyelőre korántsem mindenütt tartják be. A furfangos reklámtervező természetesen megemlíti egy aprócska feliratban, ki a hirdetés feladója – vagyis ha úgy tetszik, közvetve elérte a cigaretta nevének megemlítését anélkül, hogy magát a dohányárut reklámozná.

A Le Monde, amely elutasította a reklám közlését, azt írja, hogy nem akar részt venni a dohányipari lobbi akcióiban, amelyekkel meg akarják kerülni az érvényes törvényt. A kommentár szerint a dohányipar a törvény elfogadása előtt azzal igyekezett megszerezni a sajtó támogatását, hogy a nagy reklámjövedelmekkel érvelt.

Nyitókép: Peter Stuyvesant feladja Új-Amszterdamot (Litográfia, forrás: Meisterdrucke.ie)

A cikk a Tobacco 2024/10-es számában jelent meg.