Ma már el sem tudnánk képzelni a meleg nyári napokat egy hideg üdítő, vagy alkoholos ital társasága nélkül. Teljesen természetessé vált, hogy a legtöbb otthonban van hűtőszekrény, fagyasztóláda, amelyek segítségével rövid idő alatt lehűthetjük italainkat. Ez a múltban viszont sokkal kompikáltabb volt, a jeges italok korábban luxusnak számítottak, bizonyos korokban pedig egyenesen károsnak találták őket – derül ki a The Wall Street Journal elemzéséből.

A jég felhasználásának számos módja volt a múltban is, legtöbbször orvosi eszközként alkalmazták gyulladások, duzzanatok, csonttörések fájdalmának enyhítésére. A jeget legtöbbször a téli időszakban gyűjtötték össze, majd barlangokban, vagy erre a célra épített pincehelyiségekben tárolták őket.

A Római Birodalom idejéből származó feljegyzések a legkorábbiak az italhűtésről. Ekkoriban egyesek hóval készített maguknak hűs italokat, ám a korabeli tudósok természetellenesnek tartott a frissítők ily módon történő fogyasztását.

Később, az 1600-as évek Spanyol- és Olaszországában már gyakorabban előfordult az italok jéggel történő lehűtése, viszont ez leginkább a palackon kívülről zajlott, maga a folyadék nem érintkezett a jéggel. Később az Egyesült Államokban is hasonlóan használták fel a jeget, mert úgy tartották, a jég közvetlen alkalmazása tompítja az ízeket, illetve hamarabb elszökik az üdítőkből a szénsav, ha közvetlenül beleteszik a jeget az italba.

Frederic Tudor az 1810-es években kezdte vállalkozását, ő volt az első üzletember, aki nagyüzemi jégtermeléssel foglalkozott, méghozzá a Walden Pond tónál. Tudor eleinte szintén főleg csak gyógyszeripari felhasználásra adta el a jeget, ám hamar rájött, a legnagyobb forgalomra az élelmiszeriparból számíthat.

Az 1840-es évekre mindenki csodájára járt az USA jeges italainak, az egyik legnagyobb kuriózumnak számított az Európából érkezők számára, akik igazi luxusként írták le az addig nem tapasztalt hideg italokat. A szokás gyorsan elterjedt, és hamarosan világszerte szállították a jeget ilyen irányú felhasználásra.

Tudor feljegyzéseiben azt írta:

„Aki egy héten át ugyanazon a költségen hidegen itta az italát, soha többé nem akarja majd ugyanazt melegen.”