„Soha nem dohányoztam” – mondja Michael Morris, a Képviselőház és a Lordok Háza Pipa- és Szivarklubja 87 éves konzervatív elnöke, aki felsőházi képviselő a brit parlamentben, hivatalos címe pedig Naseby lordja. „Valójában ez nem egészen igaz… Az egyetemen elszívtam egy-egy szivart, de soha nem cigarettáztam” – mesélte a brüsszeli Politico portálnak nyilatkozva Morris.

Napjainkban a Pipa- és Szivarklub – amely akkor vált igazán ismertté, amikor nyilvános helyeken dohányzásokat szervezett a zárt térben történő cigarettázás 2007-es angliai betiltása idején – már nem az, ami volt. A legismertebb tagjai közül sokan – mint például Adrian (Lord) Palmer kekszmágnás vagy Jean Barker (más néven Trumpington bárónő) második világháborús kódfejtő – azóta elhunytak.

Rupert Lewis, a Dohánygyártók Szövetsége – amely a klubnak egykor finanszírozást és adminisztratív támogatást nyújtott – igazgatója szerint a csoport már csak évente egyszer találkozik egy karácsonyi ebéd alkalmával. A Politico cikke rámutat: amennyiben Rishi Sunak brit miniszterelnök korosztályos dohányvásárlási tilalma – amelyet első körben múlt héten fogadott el a brit parlament alsóháza – hatályba lép, a klub egyszerűen ki fog ürülni.

Amikor még fontos helyszín volt a klub

Ma már egyébként is egyre nehezebb lehet olyan parlamenti képviselőket találni, akik hajlandóak a dohányzás örömeinek védelmére kelni. Ám ez nem volt mindig így. Amikor 2006-ban az alsóházban a Tony Blair vezette munkáspártiak által előterjesztett, a nyilvános helyeken való dohányzás betiltását célzó intézkedésekről tartották a döntő szavazást, a különböző pártok képviselői közül sokan hátvédharcot vívtak azért, hogy a magánklubok mentesüljenek a tilalom alól.

Ezt megelőzően a parlamenti képviselők dohányzószobája egyike volt a parlament számos informális helyiségének, ahol a képviselők találkozhattak, beszélgethettek és összeesküvést szőttek egy-két szivar mellett.

„Itt gyűlnek össze a radikálisok, a toryk és a whigek, és a szivar megnyugtató hatása alatt elfelejtik örökös ellenségeskedéseiket, és barátságosan megvitatják a »bennmaradás« valószínűségét és a »kívülmaradás« kilátásait”

– írta egy 1853-as újság. Winston Churchill – nem meglepő módon – a szivarklub állandó vendége volt. Ez azonban nem csak a toryk törzshelye volt: ahogy Paul Seaward parlamenti történész megjegyzi, Churchill hevesen vitatkozott e szobákban például a munkáspárti Aneurin Bevannal, a brit egészségügy, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat atyjával is. Matthew Parris, a Times rovatvezetője és konzervatív képviselő úgy emlékszik vissza, hogy az 1980-as években a dohányzóhelyiség

„nagyon férfias volt, […] valahogy a cigarettafüst és a szivarfüst, valamint a brandy gőze, amit ott ittunk, nagyon férfias hellyé tette a helyet”.

Angela Eagle, a munkáspárti Angela Eagle, aki egyike azon kevés női képviselőnek, akiket a beltéri dohányzási tilalom előtt választottak meg: „Alkalmanként mi [a nők] csak azért mentünk be a dohányzószobába, hogy idegesítsük a férfiakat”. Matthew Parris szerint a parlament más közösségi helyiségeihez képest a Pipa- és Szivarklub még inkább egy régimódi úri klub hangulatát idézte.

Elmesélt egy esetet a Politicónak: a híresen engedékeny tory képviselő, a néhai Spencer Le Marchant egyszer javasolt egy „lovaglóversenyt” a dohányzószobában, ahol az idősebb képviselők a fiatalabbak hátán lovagoltak volna. Ám az Evening Standard napilap tudomást szerzett a tervről, a versenyt végül pedig lefújták. 1990-ben egy másik konzervatív, Alan Clark így szomorkodott a naplójában:

„Most már csak a megszeppentek, a tradicionalisták és az emlékeikbe révedő, vén salabakterekek látogatják.”

2007, a korszakhatár

Az egyik ismert szivaros politikus, a tory felsőházi képviselő Ken Clarke (Nottingham lordja) állítólag különösen rosszul fogadta, hogy 2007-ben bevezették a nyilvános beltéri helyeken a dohányzás tilalmát. A pletykák szerint a tilalom bevezetését követően a mellékhelyiségbe szökött ki egy-egy slukkra.

A 2007-es tilalomnak azonban volt némi előnye a parlamenti dohányosok számára, mivel új közösségeket hozott létre azokból, akik kénytelenek voltak az épület előtt összegyűlni, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. „Sokkal többet tudok más pártokról, mert a dohányzásra kijelölt helyen találkoztam más alkalmazottakkal és politikusokkal” – mondja Lauren McEvatt egykori konzervatív tanácsadó.

A korosztályos dohányvásárlási tilalom hatályba lépésére meglehetősen nagy az esély, ugyanis bár 68 alsóházi képviselő ellenezte – köztük volt konzervatív miniszterelnök, jelenlegi kormánytagok és neves kormánypárti politikusok – az ellenzéki Munkáspárt képviselői támogatják.

Végleges elfogadása után ez lesz a világ egyik legszigorúbb dohányzásellenes törvénye. A mostani törvénytervezet a legnagyobb horderejű dohányzásellenes kezdeményezés Nagy-Britanniában azóta, hogy a Munkáspárt vezette előző kormány 2007-ben minden zárt közösségi helyiségben – köztük a munkahelyeken, a közintézményekben és a vendéglátóhelyeken – megtiltotta a dohányzást.