Reményét fejezte ki a „Régen minden jobb volt” Facebook-oldal, hogy nem fogunk eljutni a Multifilter-ízű iskolatejig. De hogyan jutottak erre a merész feltételezésre? A Cafe Frei termékei indították be a fantáziát, elsősorban is a nicaraguaidohány-ízű tejeskávé. De látszott még a közzétett fotón egy guetamalaimogyoró-ízű tejeskávé, ahogy létezik egyebek között san diegói pisztáciás és jamaicai banános-csokis kávé is. Mindezek az ízesítések talán már kevésbé tűnnek szokatlannak: ittunk életünk során kókuszos-vaníliásat és marcipánosat is, tapasztaltunk sokfélét.

A dohányos ízesítés elsőre persze valóban meglepően hangozhat, főleg ha tejeskávét utoljára gyerekkorunkban ittunk. De a hozzászólók annál inkább tetszésüknek adtak hangot. Fogyasztói akadnak bőven, az elmúlt években kifejezetten slágertermékké váltak Frei Tamás kávéi. Volt, aki azt írta: tudomása szerint dohánylevélen szűrik át, ő pedig kifejezetten szereti. Egyébként a nicaraguaidohány-ízesítés többféle termékkel jár együtt: tejeskávé mellett találunk almával megspékelt szemes kávét, de Nespresso-kompatibilis kapszulát is.

„Semmi köze nincs a dohányzáshoz”

Az almásnál meg is kapjuk rögtönzött, persze használhatatlan receptként ezt: „a vendégek a Cafe Frei dubaji kávézójában éppúgy imádják, mint Magyarországon, vagy épp Splitben, az adriai tengerparton. A dohány-kávé Nicaragua fűszeres, füstös, latin ízeit csempészi a lakásunkba. Az ital egykori »feltalálói« a dohányleveleket lédús almareszelékbe áztatták, amiből egynapos pihentetés után krémes esszenciát főztek. A kávészemeket ebbe a sűrű krémbe kell beleforgatni, hogy minden szem átvegye az egzotikus dohányízt és a különleges illatot.”

A népszerűség mindenesetre egyértelműnek tűnik. A szolnoki Néplapnak is arról számolt be Ladoniczki Dániel tulajdonostárs 2019 februárjában: „Egyértelműen a nicaraguai dohánykávé a legkedveltebb a vendégeink körében. Nem kell megijedni a nevétől, semmi köze nincs a dohányzáshoz, szinte kivétel nélkül mindenkinek ízlik, aki megkóstolja. Sokan kérdezik, hogyan csináljuk, de természetesen a receptünket hétpecsétes titokként őrizzük.” Érdekes állítás persze, hogy a dohánynak semmi köze ne lenne a dohányzáshoz, de értjük persze: a megszólaló a nikotinmérgezéstől tartó vásárlókat akarta megnyugtatni.

Együtt jár a kettő

A két élmény összekapcsolásában persze semmi reveláció nincs, a kávé és a füstölgés egymástól nagyon távoli kultúrkörökben is együtt szokott járni. A magyar költészet is szeret rájátszani erre, kiemelkedő példa Petri György: „Az alvás ragacsát / lemosta víz és szappan. / Kávé, pálinka, cigaretta, szél: / A kedvek és a nedvek frissen áramlanak.” (Van úgy is, hogy jön) Jim Jarmusch pedig még egy rövid történetekből felépülő filmet is rendezett a témában Kávé és cigaretta címmel.

A jellemzőbb persze az, amire a fenti művészeti példák is utalnak: kávé és dohány együtt jár, de nem folynak egybe. Példák mindenesetre akadnak nemcsak dohánykávéra, de kávéízű dohánytermékekre is. Találkozhatunk az interneten kávéízesítésű, nikotinmentes hevítőrúddal, de kávés aromával ellátott szivardohánnyal is. Akadnak sötét pörkölt kávés aromával ízesített nikotinrudacskák, amelyeket száz százalékban dohánymentesnek mondanak. „Kávéízű nikotinrudacskáink egy szép, napsütéses napon fogyasztott, gazdag ízű tejeskávéra emlékeztető érzetet hagynak maguk után. Semmi sem veri a reggeli frissen főzött kávét. Erre gondoltunk a kávéval fűtött pálcikáink bevezetésekor” – olvassuk az ajánlót az egyébként illegális webáruházak egyikében.

Miért társíthatják a kávét és a dohányt?

A dohányízű kávé már inkább számít ritkaságnak, de sokan a kávé ízét eleve a dohányéhoz hasonlítják. A Just Coffee Buzz oldalon fel is tették a kérdést, miért tűnik annyira dohányjellegűnek a fekete ital. A magyarázat szerint a pörkölés során kéntartalmú aroma szabadul fel, amely hasonló ahhoz, amit a dohány is kibocsát magából. Ez a kénes aroma vezet aztán a cikk szerint szájszárazsághoz, cigaretta esetében rossz lehelethez. Az aroma pedig intenzívebb a közepesen és a sötéten pörkölt babban, mivel ezeket jellemzően magasabb hőmérsékleten kezelik. A könnyű pörkölésű feketekávé íze ezzel szemben sokkal „csípősebb”, gyümölcsösebb tud lenni. Közepes és sötét pörkölésnél sem mindig kapjuk a dohányos ízt: robusta kávébabnál inkább igen, arabicánál kevésbé. A. Jones egyébként a Quorán azt írta: nem annyira a minőségről van szó, mint arról, hogy idővel mindenfajta kávé felvesz egy hasonló illatot. Szerinte pusztán arról van szó, hogy a régebbi kávék, legyen szó őröltről vagy babról, erősebben dohányjellegűek lesznek.

A Just Coffee Buzz igyekezett azért megnyugtatni: pusztán kávézással senkinek nem lesz hasonló lehelete, mint ha dohányozna. A benne lévő kénes aroma ugyanis nem eléggé intenzív ahhoz, hogy befolyásolja a szájszagot. A kávé persze hatással van arra így is: a szájszárazság is módosítja a leheletet, ahogy a kávéban lévő vegyületek, a tanninok szintén.

Hiába viszont kávé és cigaretta örök kettőse, a 20. század során ezek megítélése egyre jobban elvált egymástól. Ma már vannak olyan tudományos állítások is, hogy hiába a koffein, a rendszeres kávéfogyasztás így sem mondható egészségtelennek. Sőt, megfelelő mértékben még jót is tehet a fogyasztónak.

Az önpusztítás romantikája

Hasonlót nyilván senki nem merne kikutatni ma a dohánytermékekről, legyen szó épp pipáról, cigarettáról, hevített termékekről vagy épp Elf Barról. Ellenben a dohányzásnak mint a vágy tiltott tárgyának, megmaradt a varázsa. Ha hirtelen kiderítenék róla, hogy egészséges? Talán többen még el is kedvetlenednének. Főleg azok, akik hajlanak felfedezni magukban az önpusztítás romantikáját.

Mindennek tökéles kifejtését pedig egy lengyel prózaírónál találjuk meg. Krzysztof Varga Műmárvány síremlék című regényében halljuk az elbeszélőtől a következőket:

„Szerencsére nincs pénzem, amennyi mégis összejön, az megy csempészett cigarettára meg kávéra, amihez egyre nehezebb hozzájutni. A kávé könnyen beszerezhető törvényesen, nem kell bonyolult titkos jelszavakkal erőlködni. Ezt a szenvedélyt nem üldözik. De borzasztó drága. Sajnos csőddel fenyegető szenvedélyeket választottam, luxusférfi vagyok. Miért nem lettem inkább onániafüggő? Az is gyilkos, mint a cigaretta, de legalább ingyen van. Alighanem arra megy ki itt a játék, hogy nem lehet ingyenes élvezetben részünk. Ha pénzbe kerülne, érdemes lenne törnöm magam érte. Ha titkos jelszó jogosítaná fel az embert az önkielégítésre, rejtett folyosón kellene végigmenni, és ha néha hiány lenne belőle, hosszú, sötét, hideg éjszakákon kellene várni rá, ha több pénzt adnék ki önkielégítésre, mint kávéra és cigarettára, akár még élvezetről is beszélhetnénk. Lehet, hogy nincs hozzá fantáziám. Elképzelhetetlen dolgokat éltem át, ez pedig kiölt belőlem minden találékonyságot. Inkább legyek nikotinista, mint onanista. A legjobb dohányozni és kávézni. Azt hiszem, ma már senki sem akar onanizálni. Tulajdonképpen nincs is miért. Kár az energiáért.”

Valóban az adja az élvezetét, hogy mennyi mindent beleadunk, feláldozunk akár? Ha ezt nézzük, persze minden szenvedélyt értékelhetünk, nemcsak a pénzbeli befektetés alapján vizsgálva azokat. A kávézásról is állíthatják például, hogy egészségtelen, sokakat ez nem tántorít el a napi szintű fogyasztástól. És épp ez a folyamatos visszatérés, a rituálévá tétel, személyiségünkkel való egybeolvasztása adja meg igazi értékét. Nem szégyen még a Junkiestól sem idézni, ha ennyire passzol: „ami táplál, az pusztít el”. Hiszen végső soron arra áldozzuk minden energiánkat, annak adjuk át magunkat – bármeddig is tartson az egész.

Nyitókép: A jó feketéhez megkínáljuk Önt egy cigarettával. Cegléd, 1969 (Fotó: Urbán Tamás / Fortepan)