Rohamos ütemben változik a dohányipar, illetve a nikotinfogyasztás mint koncepció. Az egészségre gyakorolt hatások vizsgálatainak eredményei, az ezekre adott döntéshozói válaszok, illetve a sorra megjelenő, új típusú termékek szinte teljesen kiszámíthatatlanná teszik a piac alakulását. Clive Bates fenntarthatósági és közegészségügyi szakember viszont a Tobacco Reporter magazin 2024. augusztusi számának címlapos anyagában megpróbálta megjósolni, hogyan alakulhat át a dohányipar 2040-re.

Bates hat különböző aspektusból vizsgálta meg az ipar alakulásának jövőjét. Első körben nikotinfogyasztás körüli közbeszéd irányát három korszakra osztotta, melyek részint átfedésben is vannak egymással. Ezek a következők:

• 1. A dohány szabályozásának korszaka, melyet 1960-tól 2010-ig datál. Ebben a korszakban sorra születtek a kutatások a dohányzás káros hatásaival kapcsolatban. Mindez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a dohánycégek közötti csörték sorát eredményezte, és a 2003-as Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményben kulminálódott.
• 2. A dohányzás okozta káros hatások visszaszorításának korszaka (2000-2030), mely állítása szerint nagyjából 2000 környékén indult, amikor első körben merült fel a svéd snüssz kapcsán, hogy kevésbé káros alternatívája lehet a hagyományos cigarettának. Később, a 2010-es években még inkább szárnyra kapott a téma az elektromos cigaretták és a nikotintasakok megjelenésével, elterjedésével.
• 3. Végül a harmadik korszak (2020-2040) a nikotin újraértelmezésének korszaka, melyben már benne vagyunk, és ami alapjaiban meghatározza a piac jövőbeli alakulását. Milyen szerepe van a nikotinnak a társadalomban? Van-e értelme az ártalmak további csökkentésének, ha igazából nem is nagyon van már olyan súlyos ártalom, amint csökkenteni lehetne? Az amerikai, 18 és 24 év közötti e-cigarettázók fele sosem fogyasztott hagyományos cigarettát. Vajon arra is rászoktak volna-e, ha nincs e-cigi? Ez csak néhány a legfontosabb felmerülő kérdések közül.

Bates második fontos megállapítása, hogy a nikotin iránti igény folyamatosan fennmarad. Korábban a dohányzásellenes aktivisták azt gondolták, a dohányzók arányának fokozatos csökkenése előbb-utóbb egy füstmentes társadalmat fog eredményezni. Ennek, illetve a dohányzásellenes intézkedéseknek a hátterében elsősorban az egészségügyi hatások álltak, amit adóztatással, illetve a fogyasztás kényelmetlenebbé alakításával igyekeztek csökkenteni. Ahogy azonban a káros egészségügyi hatások egyre kisebb valószínűséggel jelentkeznek az új dohánytermékeknek köszönhetően, ezek egyre kevesebb elrettentető hatással rendelkeznek Bates szerint. Fel kell hát tenni a kérdést: miért van igény a nikotinra? A válasz egyszerű szerinte: egyesek a nikotintól jobban érzik magukat vagy jobban „működnek” a mindennapokban.

A harmadik fontos tényező a technológiai fejlődés ez az innováció. A dohányfogyasztásnak számtalan aspektusa van a nikotinbevitel mellett. Ilyen például a nikotin felszívódásának gyorsasága és erőssége, az ízvilág, illetve a viselkedési és „rituális” szempontok. Az alternatív termékek palettája rendkívüli ütemben és mértékben szélesedett ki az elmúlt 15 évben, és ez valószínűleg a következő 15 évben sem lesz másképpen Bates szerint. Valószínűleg a jelenleg elérhető termékeknek is jobb változatai lesznek, de megjelenhetnek új termékek is, például spray-k, inhalátorok vagy orron át fogyasztható változatok. Minden csak a keresleten, és a kereslet kielégítésre irányuló versenyen múlik – véli Clive Bates.

A fejlődés útjában álló egyik legfontosabb körülmény a negyedik témakör, a jogi szabályozások. Bates kulcsfontosságúnak tartja a füstmentes alternatívák lehető legszabadabb értékesítését, és hibának tartja azt, hogy egyesek fenyegetést, semmint lehetőséget látnak bennük. Ha a jövőben ezek a korlátozó intézkedések kerülnek előtérbe, az jelentősen visszavetheti a fejlődést a potenciálhoz képest – vélekedik.

Az ötödik tényező – ami nagy mértékben befolyásolja a jogi korlátozást is – a fiatalok nikotinfogyasztása. Bates szerint, ha elfogadjuk, hogy a felnőttek nikotinhasználata a végtelenségig fennmarad, akkor számítanunk kell arra, hogy néhány fiatal is ki fogja próbálni, és néhányan a nikotin hatására jobban fogják érezni magukat, vagy jobban fognak „működni”. Amennyiben a fiatalok e-cigi fogyasztása kiszorítja a dohányzást, az nettó előnyökkel jár a közegészségügy számára. Egyetlen értelmes ember sem akarja, hogy a fiatalok dohányozzanak, e-cigarettázzanak vagy bármilyen formában nikotint fogyasszanak. Az ennek visszaszorítását célzó intézkedéseknek viszont nem szabad együtt járniuk azzal, hogy a felnőttek lehetőségei korlátozódjanak – fogalmazott a szakértő.

Végül kulcsfontosságú megvizsgálni, hogy a különböző tiltó intézkedések milyen egyéb hatásokkal járnak, és ennek megfelelően kell alakítani azokat. Bates rámutatott, már most is látszik, hogy egyes termékek teljes tiltása és az adóemelés a feketepiac erősödéséhez vezet, ami jelentős bevételkiesést okoz a dohánycégeknek és az államnak egyaránt. A szakértő azt reméli, hogy a pragmatizmus idővel kipurgálja majd a döntéshozók önhittségét. Ennek megerősítésére Matthew L. Myers, a Campaign Tobacco-Free Kids kezdeményezés atyjának 20 évvel ezelőtti nyilatkozatát idézte fel: „Számomra a kihívás nem a dohányzás megszüntetése, hanem a dohányzásból eredő halálozás és betegségek megszüntetése. Ez legyen a végcél. Ha lenne egy olyan termék, amely 45 millió ember függőségét okozná, de egyikük sem halna meg, én elfogadnám ezt az ajánlatot. Akkor a kávé lenne a következő! Azt kell hinnem, hogy ha a piaci ösztönzők olyanok lennének, hogy idővel kialakuljon egy olyan termék, ami a dohányzás érzetét nyújtja, de nem öl meg, az emberek özönlenének érte.” Bates egyetér Myers kávéval kapcsolatos kijelentésével és hozzátette, az általa említett termék elérhető, a gyermekek koffeinfogyasztása ellen még sincs több millió dolláros kampány.

Clive Bates változatos karriert futott be az állami, a magán- és a nonprofit szektorban. Az IBM informatikai vállalatnál kezdte pályafutását, majd a környezetvédelemben dolgozott. 1997 és 2003 között az Action on Smoking and Health (UK) lobbiszervezet igazgatója volt, amely a dohányzás okozta ártalmak csökkentéséért kampányolt. 2003-ban köztisztviselőként csatlakozott Tony Blair munkáspárti miniszterelnök stratégiai csoportjához, majd vezető beosztásokban dolgozott a közszférában és az ENSZ szudáni szervezeténél. Jelenleg a Counterfactual igazgatója, mely egy olyan tanácsadó és érdekérvényesítő iroda, ami a fenntarthatóság és a közegészségügy pragmatikus megközelítésére összpontosít.

Nyitóképünk illusztráció (Forrás: Ideogram.ai)