A tea hagyományosan az Ázsiában honos teacserje (Camelia sinensis) leveleiből készült italokat jelenti. A magyar nyelv és jog azonban nemcsak ezt hívja teának, hanem a főzetet is: a különböző növényfajok részeiből forrázással, főzéssel és áztatással készített teák (herbateák) is népszerűek hazánkban. A tea csomagolt formában, valamint az instant tea és jegestea is forgalmazható a trafikokban, erről legutóbb a 6/2022. (IX. 30.) SZTFH rendelet határozott.

Hogyan került ide, és miért hívjuk (mi is) így?

A Száz kémiai mítosz: tévhitek, félreértések, magyarázatok című könyv azt írja, hogy egy legenda szerint Buddha ivott először teát, mivel meditálás közben egy tealevél hullott a csészéjébe. Hasonló történet szerint Kr. e. 2737-ben Sen-nung kínai császár fedezte fel a teát, amikor a poharában lévő forró vízbe véletlenül beleesett a növény levele. Ha a kezdetek nem is teljesen tisztázottak, mindenesetre Ázsiában a teafogyasztás évezredek óta a kultúra része, innen indulva hódította meg az egész földet.

A világ nagy részén teának vagy chának (vagy ezek valamilyen változatának) hívjuk ezt az italt. Hogy melyiknek, az attól függ, hogy melyik kereskedelmi útvonalon érkezett az adott országba. Ha szárazföldön jutott el, chának nevezik: több mint 2000 évvel ezelőtt már kereskedtek teával a selyemút kereskedelmi útvonalain. Érdemes megemlíteni még a portugálokat, akik Makaón keresztül kereskedtek, ahol szintén a cha kifejezést használják.

Európa nagy részébe azonban a tengerjáró hollandokon keresztül jutott, akik a 17. században a tea elsődleges kereskedőivé váltak – az első teaszállítmány állítólag 1610-ben érkezett Amszterdamba. Ezeken a helyeken a te, tea (vagy ennek valamilyen formája) változat terjedt el, mivel a fő holland kikötők Kelet-Ázsiában Fucsienben és Tajvanon voltak, ahol az emberek a te kiejtést használták. Magyarországra Hollandiából – Németországon keresztül – érkezett, sokáig a holland tea kifejezést használták rá.

A tea karrierje hazánkban

Korábban, a 17. században kettős étkezési rend volt jellemző hazánkban, azaz délelőtt 10-ig megebédeltek, este pedig hatkor vacsoráztak/estebédeltek a nemesek és polgárok. Egyes feltételezések szerint a tea is szerepet játszott a hármas étkezési rend (reggeli, ebéd, vacsora) kialakulásában.

A 18. században még igen kevés tea jutott Magyarországra, drága luxuscikknek számított, éppen ezért először az arisztokrácia köreiben vált népszerűvé. Palocsay György huszárszázados a század legelején említést tett az új italokról – kávé, tea, csokoládé –, de úgy vélte, jobb volna, ha otthon inkább jó magyar bort innának az urak.

A 19. század elején Bonaparte Napóleon rendelete nyomán Franciaország, valamint az általa megszállt és vele szövetséges államok minden kereskedelmi tevékenységet felfüggesztettek a Brit Birodalommal. A kontinentális zárlat átmenetileg szüneteltette a tea tengeri útját. Ekkor vált meghatározóvá és Európa-szerte kedveltté a Kínából Oroszországon keresztül Berlinig elvezető szárazföldi úton szállított úgynevezett karavántea, melyet (bár tudták, hogy Kínából származik) orosz teának is neveztek.

Volt ennél szokatlanabb megnevezés is: az 1863-ban napvilágot látott, kereskedők, iparosok és mezei gazdák részére írt Általános áruisme című könyvben a szerzők, Rőser Miklós és Schandl Sándor a teát „szürlé” megnevezés alatt tárgyalják. Ez a megnevezés azonban előbb kikopott, minthogy elterjedtté vált volna.

Növekvő igény

Bár eleinte csak a bécsi kereskedők pesti lerakataiban lehetett kapni, a 19. században a délutáni teázás és a teaestély egyre népszerűbb volt a módosabb polgárság körében. Az évszázad közepétől egyre több helyen lehetett kapni például fűszerüzletekben, porcelánüzletekben, divatáruüzletekben is. Az első teaház a Váci utca sarkán nyílt, de rövid életűnek bizonyult: egy év üzemelés után, 1871-ben bezárt. Bár az első teaház nem tudott sokáig tenni a teázás népszerűsítéséért, megtették ezt országszerte a cukrászdák.

1939-ben a magyar királyi földművelésügyi miniszter egyik rendelete szabályozta a magyar tea minőségét és forgalmát, valamint tiltotta a kínai (orosz) tea hamisítását, azaz más növény leszárított leveleivel való összekeverését.

A második világháború nem kedvezett a teabehozatalnak, a kínálat visszaesett. Ennek következtében virágzásnak indult a feketepiac, illetve a helyettesítő termékek iránti kereslet (ilyen volt a gyógynövényekből kevert tea, valamint az ízesített, színezett szederlevélből készülő „Planta tea”).

Napjaink teaforradalma

„Olyan teázási szokás itthon, mint Angliában/Japánban, nincsen, viszont azt tapasztalom, hogy most kezdődik a teázás forradalma”

– mesélte lapunknak Varga Marianna teaszakértő, okleveles kertészmérnök. Párhuzamba állítja a minőségi kávé terjedését és a minőségi tea iránti kereslet növekedését:

„10-15 évvel ezelőtt rengeteg magyar ivott instant kávét, manapság meg már hódít a minőségi kávé: olyan részletességgel dönthetünk, hogy ki melyik országból, milyen babszemből, milyen pörköléssel készült kávét szeretne. Biztos vagyok abban, hogy a teával is hasonló fog történni. Már egyre jobban érdeklik a teafogyasztókat is ezek a részletek, hogy honnan érkezik a növény, milyen termőföldön növekedett és mikor szedik.”

A teaszakértő elmondása alapján hagyományos teatermesztésből még senki nem él meg hazánkban, Magyarországon neki van egyedül teakertje, legközelebb Németországban és Hollandiában találhatunk hasonlót. Éppen ezért Marianna létrehozott egy bemutató kertet is, amelynek az elsődleges célja az, hogy közelebb hozza a növényt a fogyasztókhoz. Megmutatja, hogy néz ki egy teaültetvény, melyik levelet érdemes leszedni, és beszél arról, hogyan dolgozzák fel azokat. Miközben megismerik, meg is kóstolhatják az érdeklődők az ott termett teát. Sőt, Mariann kísérleteinek köszönhetően ma már bárki nevelhet 1-2 teacserjét az otthonában, minden ehhez szükséges információt megad a termesztő.

„Tíz éve tartok teaworkshopokat. Eleinte még senki nem értette, és kicsit bolondnak is néztek, hogy miért kell arról workshopot tartani, hogy belógatom a filtert a forró vízbe. Persze nem erről volt szó, egy ilyen eseményen átbeszéljük a termőterületeket, a teatípusokat, az elkészítésüket. Manapság erre egyre nagyobb az érdeklődés, főleg a fiatalok részéről”

– zárja gondolatait az okleveles teaszakértő.

Ahogy egyre többen fordulnak itthon a minőségi tea (fogyasztása) felé, egyre többen importálják és értékesítik ezeket. Ma már megélnek hazánkban a teaházak is, többen tartanak a fentihez hasonló kóstolókat. A teaforradalom gyújtópontjaként még nem beszélhetünk a trafikokról, de mivel ezek az egész országban elérhetők, és a lehetőség is adott, hogy a legjobb teákat érjük el bennük, talán majd szerepet kaphatnak benne.