„2026. augusztus 1-jén mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy 2026. július végén Trubacs Tivadar tagtársunk elhunyt. A Magyar Pipaklub Egyesület elnöksége és tagsága […] őszinte részvétét fejezi ki családjának, hozzátartozóinak, barátainak, klubtársainak és mindazoknak, akik ismerték és tisztelték őt. […] Trubacs Tivadar pipás közösségünk oszlopos tagja volt, tudását és tanítói szemléletét nagyra becsüljük. Emlékét tisztelettel megőrizzük” – közölte augusztus elsején a Magyar Pipaklub Egyesület.
Egy nappal később a Nemzetközi Pipaklub-szövetség Bizottsága (Committee, International of Pipe Clubs) a weboldalán azt írta, Trubacs Tivadar otthonában, Dombóváron hunyt el. „Tivadar a pipás közösségünk oszlopos tagja volt, a fiatalabb generáció számára mentorként szolgált, és a legjobb lassúsági pipaszívó bajnokaink egyike volt. Teljes szívéből és habozás nélkül adta át tudását másoknak. Minden pipaklubunk és tagjaink – különösen saját klubja, a 424 PC Dombóvár – nagyon fogja hiányolni. Ünnepélyesen kérjük mindazokat, akik ismerték és tisztelték őt, hogy gyújtsanak meg egy pipát, és szenteljenek neki néhány szép gondolatot. Emléke legyen jó példa, nyugodjon békében” – fogalmaztak.
Augusztus 4-én lapunk korábbi rendszeres pipadohány-kritikusa, Pazár Gábor közölt megemlékezést Trubacs Tivadarról. „Elment a bajnok. Trubacs Tivadar, többszörös világ- és magyar bajnok, példakép, versenyző, harcos, mester, tanító. Nagy szívű, önzetlen, egyben kíméletlen, kritikus edző, pipás társadalmunk ikonikus tagja, közösségünk összetartozásának kristályosodási magja. Áldozatkész odaadása belénk égette a tudás, figyelem, fegyelem, szorgalom, kitartás impulzusát. […] Tivadar átlépte a küszöböt. Fájdalmas veszteség ez nekünk, hátramaradottaknak, nagy öröm viszont a túloldalon, azoknak, akik ott várták, fogadják őt. Ennek tudatában lépjünk túl a minket ért veszteség fájdalmán, fordítsuk inkább figyelmünket a vele kapcsolatos emlékeinkre. Beszélgessünk róla, idézzük fel, mindazt, amit kaptunk tőle, ezek a gondolatok őt is segítik odaát rengeteg munkájában, ami hirtelen rászakadt a távozásával. […] Egy dolgot én is felidézek. Tivadar, amikor egy-egy versenyen már csak egyedül füstölt, kétféle módon fejezte be a versenyt: vagy végigszívta a tömetet, vagy szólt az asztalbírónak, hogy még ég ugyan, de írjon be egy – már meghaladott – kerek időpontot. Ezzel saját nyilvántartását tette tisztává: innen tudta, hogy ha visszatekintett, tényleg vége volt akkor annak a tömetnek, vagy saját elhatározásából hagyta abba” – mesélte Pazár Gábor Trubacs Tivadarról.
Trubacs Tivadar 2016-ban – trevisói vb-győzelmét követően – arra a kérdésre, hogy van-e különbség a civil és sportcélú pipázás között, így nyilatkozott lapunknak: „Nem sok: csak annyi, mint amikor János bácsi elteker a sarki boltba otthonról a faluban a háza udvaráról, meg a Tour de France profi versenyzői között… Más a technika, más a pipázás lényege, egész más a célja is. Egy-egy verseny alkalmával nem lehet ráérősen társalogni, vagy elmélyült, fennkölt vitákat folytatni különféle témákról, hanem egyfolytában a füstre, az eszközre kell figyelni. […] Azért végszóként egy dolgot még mindenképpen jegyezzen fel: a lassúsági pipaversenyen indulók esetében az első két órát lehet szorgalmas munkával és sok-sok gyakorlással megtanulni, a következő félóra sikeres eltöltéséhez már mázli kell, a harmadik órai pöfékeléshez isteni segítség, a három és fél órás idő pedig számomra egyelőre értelmezhetetlen állapot.” Akkor 3 óra 10 perc 25 másodperces idővel nyert.
Nyugodjon békében.
