Kinek az ötlete volt a Tobacco megalapítása?

Akkoriban már tiltotta a dohánytermékek reklámozását a reklámtörvény. Az egyik dohánymárka viszont kerek évfordulóhoz érkezett 2013 nyarán, és az Élelmiszerben – amely egy, az FMCG-piacra fókuszáló szaklap volt – szerette volna mindezt „megénekelni” a gyártója. Abban az időszakban már én voltam az Élelmiszer főszerkesztője (2019-ben a szaklap nevet váltott, és Store Insiderként működik tovább, amelynek továbbra is én vagyok a főszerkesztője), és bárhogy próbáltuk volna teljesíteni ezt az igényt, a reklámtörvény miatt konkrét márka megnevezésére nem volt lehetőség. A kiadónk, a PPH Media akkori tartalomfejlesztési vezetőjével, Szigeti Péterrel (ma a 24.hu lapigazgatója – a szerk.) elkezdtünk gondolkodni, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a kérdéskörrel. Felvetettem, hogy csak úgy lehetséges dohánytermékekkel sajtótermékként bármit is kezdeni, ha azt kizárólag a dohánytermékeket értékesítők kapják meg. Péter erre rávágta, hogy „Hát akkor csináljunk nekik egy újságot!”. Egymásra néztünk, hogy akkor csináljunk! Ez durván 5-10 perc leforgása alatt történt, 2013 júliusában, nem sokkal a trafikrendszer indulása után.

Miért pont te lettél az újság főszerkesztője?

Egyrészt, mert a fentiekből is kiderül, hogy az ötlet megszületésében tevékenyen részt vettem, másrészt akkor már hat éve én voltam az Élelmiszer főszerkesztője. A dohánytermékeket addig élelmiszer-kiskereskedelmi boltokban is árulták, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy az első dohány-kiskereskedőknek szánt szaklapot olyan szakember csinálja meg, aki eddig is foglalkozott a témával.

Hogyan készült az első lapszám?

Éreztük, hogy az ötletben van potenciál, és ettől kezdve az események is felgyorsultak. Összeraktam egy másfél-két oldalas koncepciótervezetet, amelyet a dohánypiaci szereplők mindannyian rendkívül nyitottan fogadtak, és megerősítették, hogy szívesen együttműködnének. A koncepció lényege az volt, hogy információs hidat teremtsünk a dohány-kiskereskedők, a hatóságok és a dohánygyártók között. Mivel egy addig ismeretlen rendszer indult el, rengeteg kérdés felmerült, ebből a szempontból piaci rést töltött be a Tobacco, amely minél gyakorlatiasabb szempontból, az ismeretek átadására törekedett az elejétől fogva.

Egyébként is szorított az idő, mert azt gondoltuk, hogy ha ez az ötlet nekünk eszünkbe jutott, akkor másnak is eszébe juthat, ezért igyekeztünk minél hamarabb megjelenni az első lapszámmal. Két út állt előttünk: vagy verbuválunk külső szerzőkből egy csapatot, vagy a kiadónk, a PPH Media más lapjainál dolgozó kollégákból áll össze a szerkesztőség. Végül utóbbi mellett döntöttünk, részben az Élelmiszer, részben az akkor még a kiadó tulajdonában álló Turizmus szerkesztőségéből csatlakoztak újságírók a Tobaccóhoz. Gyorsan szétosztottuk a témákat, s én a nyakamba vettem a hatóságokat, hiszen kardinális pontja volt a lapkoncepciónak, hogy ők is kommunikálják a trafikokkal szembeni elvárásaikat. Fölkerestem a NAV-ot, a Fogyasztóvédelmi Hatóságot és az ND Nonprofit Zrt.-t, mindenki nagyon nyitott volt az együttműködésre. Az első címlapinterjút utóbbi vezérigazgatójával, Gyulay Zsolttal készítettem – emlékezetesre sikerült, a lapzárta éjszakáját a kiadóban, ébren töltöttem a cikk utolsó simításaival.

2013 októberének végén meg is jelent az első Tobacco. Nagyon izgalmas volt ott lenni egy új értékesítési csatorna születésénél. Én a kilencvenes évek végétől már átéltem hasonlót az FMCG-piacot figyelve, és a trafikostársadalom születése ugyanezt a nyitott, érdeklődő hangulatot idézte.

Az első lapszám köszöntőjében arra kérted a trafikosokat, hogy adjanak visszajelzéseket a lappal kapcsolatban. Érkeztek-e reakciók, s ha igen, milyenek?

Az előzetes beszélgetésekből úgy gondoltuk, hogy a piac, legalábbis a gyártók, illetve az érintett hatóságok pozitívan fogadják majd az új szaklapot, és bíztunk abban, hogy jó lesz a fogadtatása a trafikosok körében is, de nem tudhattuk, hogy mennyire.

Az újságírói pályafutásom legjobb élményei között tartom számon, hogy azon a reggelen, amikor a trafikokba befutott az első szám, már fél nyolckor csörgött is az irodai vonalas telefonom. Egy nagyon kedves úr hívott egy vidéki trafikból. „Dórika, most nézem ezt az újságot, hogy ez mennyire hasznos és jó! Gratulálok!” – mondta. Én ilyet korábban sosem éltem meg, hogy kora reggel azért hív egy olvasó, hogy elmondja a véleményét, és még témaötleteket is adott.

Nem ez volt az egyetlen visszajelzés, de ez belém égett. Persze ilyenkor izgulsz, hogy mit szólnak, hogy tényleg hasznos-e, amit csinálunk, de olyan kevésszer történik az emberrel, hogy már az első napon ilyen reakciókat kap. Ez volt a legemlékezetesebb esemény abból az időszakból, amikor a Tobaccón dolgoztam.

És trafikban is jártál, hogy megismerd a működési elvüket?

Az első pillanattól, hiszen magam is dohányzom. A „Mátyás király álruhában” tipikus esete forgott fenn, ahová betértem, ott figyeltem a kihelyezést, hogy megfelelnek-e a hatóságok elvárásainak, hogy miként teremtenek kapcsolatot a vásárlókkal, hova kerülnek a kiegészítő termékek stb. Természetesen nem azért, hogy másnap a hatóságoknak jelezzem, ha szabálytalanságot láttam, hanem azért, hogy lássam, hogy a szigorú és szabályozott keretek között ki hogyan él a szűkös mozgástérrel, hogyan viszi bele a saját egyéniségét.

A második és harmadik lapszám készítése idején néhányszor fel is fedtem magam, megkérdeztem a trafikosokat, kapják-e a lapot, mi a véleményük. Nem tudom, hogy pusztán udvariasságból történt-e, de mindenütt nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.

Ha jól tudom, a harmadik lapszámot még közösen szerkesztettétek az utódoddal, Gyarmati Petrával, de már ő volt feltüntetve főszerkesztőként.

Igen, a második lapszámot még én készítettem, mivel azonban ezt az Élelmiszerrel párhuzamosan csináltam, nyilvánvaló volt, hogy nem győzöm egyszerre, valakinek át kell majd adnom a stafétát, hiszen mindkét újság elkészítése sok munkával járt.

Ezt a párhuzamosságot hogyan bírtad?

Sok-sok dohányterméket fogyasztottam el (nevet). Viccet félretéve: rendkívül intenzív és nehéz időszakot éltem meg, sokszor 16 órákat vagy még többet töltöttem gép előtt. Érdekes volt azonban azt megtapasztalni, hogy bár már korábban is dolgoztam többféle lapnál, de a Tobacco abban kitűnt mindegyik közül, hogy minden hirdetés időben befutott, s amit terveztünk terjedelemben és tartalomban, újratervezés nélkül meg tudott valósulni. Az első pillanattól rentábilis volt az újság. A nehézséget egyedül a szűkös időkeret jelentette, de összességében a Tobacco elindulása és tízéves fennállása egy sikertörténet. Ennek a célcsoportnak a lelkesedése, nyitottsága és kíváncsi érdeklődése nagyon jólesett, és máig velem maradt.

Visszatérve a stafétabot-átadásra: az nyilvánvaló volt, hogy két lapot párhuzamosan nem lehet készíteni, mindkettő külön embert kívánt. Petra volt a leglelkesebb a frissen kovácsolódott szerkesztőségben, akivel egyformán láttuk a dolgokat, hasonlóan gondolkodtunk. Láttam rajta, és mondta is, hogy kezdte feltüzelni ez a formálódó piac, sok témaötlet kavargott a fejében. Kézenfekvő volt, hogy a kiadó vezetősége őt nevezte ki a következő főszerkesztőnek. A harmadik lapszámot már közösen csináltuk, de már ő jegyezte, hogy minél hamarabb forogjon a neve. Ezek után pár hónapig még közreműködtem a témák kitalálásában, miközben visszatértem a megszokott területemhez.

És nem hiányzik a dohánypiac?

Pont a legizgalmasabb időszakban – amikor sok minden a helyére került – ott voltam, és ez nagyon jó érzés; a velejét és az elejét láttam. Egyébként nem szakadtam el teljesen ettől a piactól, hiszen 2015-ben elindult Az Év Boltja versenyünk, amelyet 2016-ban kibővítettünk a Nemzeti Dohányboltok kategóriájával is. Így az Élelmiszer, majd a Store Insider főszerkesztőjeként folyamatosan láttam és látom, hogyan működnek az ország legjobb trafikjai. Emellett a Tobacco Hungary konferenciákon is részt vettem több alkalommal. A Store Insider és a Tobacco Magazin között máig szoros az együttműködés a kiadón belül. Tehát nem távolodtam el teljesen ettől a területtől, csak kívülről szemlélem tovább.

Nyitókép: Ács Dóra, a Store Insider főszerkesztője és Balogh Levente, a Szentkirályi Magyarország alapító tulajdonosa a 2021-es Tobacco Hungaryn (Fotó: Gyurkovics Anna / Tobacco)