Kis híja volt, hogy Al Pacino lemaradjon A Keresztapa III-ról. Na, nem a dohányzás szólt közbe, sokkal inkább a pénzügyek. Amikor ugyanis Francis Ford Coppola nekifogott a záró rész készítésének, azzal kellett szembesülnie, hogy Pacino irreálisan magas, hétmillió dolláros gázsit szeretne kapni. Válaszul el is kezdte írni a forgatókönyvet, ami Michael Corleone temetésével kezdődik, de végül sikerült megállapodniuk ötmillióban. Így a rajongóknak nem kellett mellőzniük a filmsztárt, aki pár évvel később gondoskodott arról is, hogy a cigaretta se gátolhassa karrierjét. A nyolcvanas években előfordult ugyanis, hogy napi négy dobozzal elszívott, végül 1994-ben – amikor napi két dobozzal fogyasztott – leszokott, hogy ezzel is óvja a hangját. Igen jellegzetes életutat tudott addigra maga mögött: amerikai–olasz szülei kétéves korában elváltak, ő pedig fiatalon inni és dohányozni kezdett, miközben alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Alvilági ügyletekbe szerencsére azért nem keveredett, csak a filmvásznon játszott maffiavezért – meglehetősen hitelesen.

A szervezett bűnözés eközben mindig is sajátos viszonyban volt a dohánybiznisszel. Elvégre nagyban gondolkodnak, így miközben ők is szívnak, azért mindig eladói oldalról is tekintenek a piacra, s minél több termék értékesítésében érdekeltek. De most nézzük inkább azt, mi mindent árul el bizonyos maffiavezérekről az, ahogy ők a dohányhoz nyúlnak. Az Edinburgh-i Egyetemen diplomázó Meaghan Allen írt tanulmányában arról, hogy A Keresztapában kevesen dohányoznak, és akik így tesznek, azoknál is jobbára csak kellékként szolgál, nem pedig személyiségüket leíró elemként. Kivétel ez alól az említett Michael Corleone, akinél a füstölgés valóban cselekvésként jelenik meg, nem pedig egy oda sem figyelve, mellékesen végzett tevékenységként. Mint Allen megjegyzi, Michael eleve azzal a céllal gyújt rá, hogy ezzel is tekintélyét biztosítsa, érzelmi és mentális erejét kifejezze.

A szerző kiemelte, a cigaretta finom szimbolikája A Keresztapa három jelenetében jön ki igazán. Az egyik, amikor Michael hazatér a Vito elleni merényletet követően; a másik, amikor őrködik apjánál a kórház előtt; és a harmadik, amikor hivatalosan is Don lesz belőle. Az elsőben a Corleone-ház sötét szobájában látjuk Michael mellett Tom Hagent, Sonnyt, Clemenzát és Tessiót. Arról folyik az eszmecsere, mitévők legyenek, miután Sollozzónak majdnem sikerült megölnie a család fejét. Amikor az odáig csendben lévő Michael megszólal, Sonny rögtön le is hurrogja őt: „Hé, Mikey, csak maradj ki ebből.” Mire Michael Corleone csakugyan elhallgat, de az íróasztalra nézve meglát egy doboz cigarettát. Kiugrik a székéből, az árnyékba lép, hogy a cigarettát magához ragadja, a jelenet folytatásában pedig már átveszi az irányítást, biztosít mindenkit afelől, hogy kész belépni a családi vállalkozásba. Sonny még gondolhatja, hogy ő a család feje, de már Michael a vezető, aki el is kapja a kamera pillantását, hogy rágyújtson cigarettájára. Ami így nem puszta tárgy már, hanem Al Pacino karakterének eszköze arra, hogy hatalmát érzékeltesse. Már azon keresztül is, hogy a cigarettát apja asztaláról veszi magához.

A kórház előtt is hasonló jelenetet látunk, amikor Michael és Enzo fegyveres őrökként vigyázzák a bent lábadozó Don Corleone nyugalmát. Enzo remegő kezeivel, alárendelt helyzetével szemben áll itt Michael magabiztossága, nyugalma. Enzónak kell lehajolnia, hogy végre rágyújthasson, társa viszont nem mozdítja felé kezét, hanyagul biztosítja számára a tüzet. Mindez jól tükrözi szerepét a történetben, hiszen épp előtte fogadott hűséget apjának, hivatalosan is belépett az alvilágba, amit láthatóan eleganciával, bátorsággal képes is kezelni.

A harmadik megemlített jelenet szintén látványosan mutatja Allen szerint, hogyan biztosítja Michael a cigaretta segítségével a pozícióját. Itt elsőre még nem veszik komolyan, Clemenza és Tessio is inkább Vitóhoz fordul iránymutatásért. Egészen addig, mígnem itt is a dohány segítségével veszi át a jelenet irányítását, majd Vito is kimondja, hogy forduljanak csak bizalommal a fiához. Az elemzés szerint Michael számára a dohányzás lehetővé teszi a meditáció és mérlegelés módjának megtalálását, a folyamatos be- és kilélegzés révén pedig egyfajta hűvös nyugalomra tesz szert, ezáltal pedig fenn tudja tartani dominanciáját. A keze nem remeg meg, magabiztosan tartja két ujja között a szálat, így pedig szép lassan mindenki számára egyértelművé teszi, hogy számolni kell vele.

A történet szerint dohányzik Barzini és Tom Hagen is, Vito Corleone pedig szivarozik, De Nobilit szív, aminek illata viszont rendkívül zavarja fogadott fiát, Tomot. Viszont sikertelenül próbálja rávenni apját, hogy inkább váltson márkát, ő marad a jól bejáratott termék mellett. A legendásként emlegetett De Nobili szivarról így ír a JR The Blending Room szerzője: emlékszik, amikor gyerekként végigsétált városa parkjában, ahol az idősebb urak ún. bocce labdákkal játszottak – ez a leírás szerint „a boules családhoz tartozó labdasport, amely szorosan kapcsolódik a brit bowlokhoz és a francia pétanque-hoz, és közös őse a Római Birodalomban játszott ókori játékokból származik.” Mindeközben pedig csak szívták ezeket a hosszúkás, göcsörtös szivarokat. Az illata kifejezetten csípős volt, megtöltötte a levegőt szárított marhahús, széna és ánizs illatával. A De Nobili szivarokat egyébként az Avanti cég gyártja a pennsylvaniabeli Scrantonban, 1896 óta. A szárazon érlelt, gépi úton előállított terméket tekintik New York olasz szivarjának, amelyet még Frank Sinatra is a kedvenceként emlegetett. Az énekes–színész állítólag azt is mondta, hogy a friss levegőt már nem is bírja, inkább egész éjszakákon át csak a De Nobili szivart szagolná.

A cikk a Tobacco 2022/06-os számában jelent meg.