2023. május 31-én a Nemzetközi Dohánytermelők Szövetsége (ITGA) a Dohánytermesztés Megértésének Világnapja elnevezésű kampányt indított. Az ITGA elnöke, José Javier Aranda a világ ITGA-tagjai nevében arra buzdítja az ágazatot, hogy közösen hívják fel a figyelmet a dohánytermesztés valóságára, és szálljanak szembe az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hamis állításaival, amelyek a szintén e napon tartott dohányzásmentes világnap alkalmából kerülnek a médiába.

„Itt az ideje, hogy közösen kiálljunk, és a kormányok támogatását kérjük az ágazatunk démonizálása ellen. A dohánytermesztés és a dohánytermesztők több mint 15 éve vannak kitéve olyan helytelen érveknek, amelyek a dohánytermesztést minden fenntartható fejlődési cél fő ellenségének állítják be. A valódi bizonyítékokat teljesen figyelmen kívül hagyják. A valóság az, hogy nem találtak életképes alternatívát a dohánytermesztésre, és a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény 17. cikkelyének (a dohánytermesztés gazdaságilag fenntartható alternatívái) végrehajtása nem hozott kézzelfogható eredményeket. Ez annak köszönhető, hogy a vita főszereplőit – a dohánytermesztőket – kizárták. Soha nem fogjuk elérni a fenntartható átmenetet, ahol a termelők megélhetése biztosított, ha nem vizsgáljuk a kérdést minden releváns szempontból”

– fogalmazott az ITGA közleménye szerint a szervezet elnöke, José Javier Aranda.

Sok dohánytermelő már diverzifikálta termelését. A vetésforgó a gazdák számára világszerte bevett rutin. A diverzifikáció azonban a legtöbb esetben nem opció, mivel a piaci realitások és a más gazdaságilag életképes terményekre való áttéréshez szükséges finanszírozás nem áll rendelkezésre.

„A WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény diverzifikációs kísérleti projektjének, Kenyának példája nem bír jelentőséggel globális összefüggésben (a teljes dohánytermelés 0,0005 százaléka). Ahhoz, hogy a legtöbb dohánytermelő számára pragmatikus megoldások szülessenek, a gazdákat be kell vonni a vitába”

– áll az ITGA közleményében. A szervezet felszólítja a kormányokat, hogy védjék meg a dohánytermelőket, és vegyenek figyelembe minden érvet az olyan üléseiken, amikor a termelők jövőjéről szóló döntések születnek.

„A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a megbeszélések inkluzívak legyenek, és a termelők is részt vegyenek ezeken. Ha ez így lett volna az elmúlt 17 évben, amióta a keretegyezmény 17. és 18. cikkelyével foglalkozó munkacsoport elindult, akkor a más növényekre való fenntartható átállás fejlődése sokkal előrehaladottabb szakaszban lenne”

– zárult a közlemény.

Tévhitek és magyarázatok

Az ITGA a honlapján tette elérhetővé a dohánytermesztést érintő tévhitekkel kapcsolatos tényszerű információkat, beleértve e tevékenység társadalmi-gazdasági hatását és jelentőségét a helyi közösségek számára.

Tévhit: a dohánytermesztés káros a környezetre. Tények: A dohányt a világ termőterületének 0,25 százalékán termesztik, így termelése önmagában nem jelent veszélyt sok más mezőgazdasági tevékenységhez képest. Még azokban az országokban is, ahol a dohány nagyon fontos termény, két eset kivételével a termesztett földterület jóval kevesebb mint 1 százalékát foglalja el. A talajromlás tönkreteszi a termelők megélhetését. A talajromlástól való félelem több mint megfelelő ösztönző a dohánytermesztők számára, hogy a megfelelő technikákat alkalmazzák, különösen a vetésforgót más növényekkel, hogy elkerüljék a termőföld károsodását, amely a kistermelők legfőbb vagyona. Valójában, mivel a dohány egy különösen szívós növény, amelyet zord körülmények között is lehet termeszteni, a jelentős mennyiségű műtrágyaigény más növényekhez képest jelentősen kisebb. Ezt több, a FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete) által készített összehasonlító jelentés is bizonyítja. A dohány növényvédőszer-felhasználása más növényekéhez hasonló. Ez egyértelműen kiderül a növényvédő szerek címkéin feltüntetett felhasználási arányokból, amelyeket a szabályozó hatóságok világszerte ellenőriznek. A dohány emellett különösen ellenálló a szárazsággal szemben. Az esetek túlnyomó többségében a dohányt csupán a csapadékból származó vízzel táplálják. Az öntözéssel termesztett dohány valószínűleg nem több, mint a világtermelés 15 százaléka. Még abban az esetben is, ha fát használnak tüzelőanyagként a dohány szárításához és érleléséhez, ezekben az országokban az ITGA gazdái jelentős fa- és bambuszültetési programokat folytatnak, hogy biztosítsák, hogy a fa fenntartható forrásokból származzon, és nem vezet erdőirtáshoz. Sok országban, ahol Burley dohányt termesztenek, a gazdák élő fákat alkalmaznak: a pajta oszlopai olyan élő fák törzsei, amelyeket szándékosan megfelelő távolságra ültetnek.

Tévhit: A dohánytermesztés árt a termelők egészségének. Tények: Az egyetlen egészségügyi kockázat, amely csak a dohánytermesztésre jellemző, a zölddohány-betegség, amelyet a nedves dohánylevelek magas hőmérsékleten történő kezelése okoz. Bár nincsenek pontos statisztikák, a szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy a dohánytermesztésben dolgozó emberek kevesebb mint 1 százalékát érinti mindez. A betegség elkerülhető olyan alapvető intézkedésekkel, mint a levelek kezelése előtt a bőrruházat és kesztyű viselése, illetve a betakarítás utáni nedves ruházat cseréje. A zölddohány-betegség által jelentett kockázatot oktatással lehet minimalizálni. Az ITGA tagjai együttműködnek az állami szervekkel és a dohányiparral annak érdekében, hogy a gazdálkodók és a munkavállalók tudatossága a lehető legmagasabb szintű legyen. A növényvédő szerek szigorúan szabályozott anyagok, amelyeket az egészségügyi és környezeti kockázatok elemzését is tartalmazó kormányzati értékelés alapján engedélyeznek. A dohánytermesztésben használt növényvédő szereket más növények termesztése során is használják, és a dohánynövény szívóssága miatt nem nagyobb, sőt egyes esetekben kisebb arányban. Az ITGA tagjait a növényvédő szerek biztonságos kezelésére, használatára, tárolására és ártalmatlanítására is oktatják.

Tévhit: A dohánytermesztés súlyosbítja a szegénységet, és a szerződéses megállapodások a gazdákat az adósság ördögi körébe zárják. Tények: A dohány eladásra szánt termény, és a dohánytermesztés fő ösztönzője az, hogy jövedelmezőbb, mint a legtöbb más növény. Ezt a témával foglalkozó valamennyi vonatkozó független szakirodalom elismeri, beleértve a WHO által megrendelt számos tanulmányt is. Az ITGA nem tekinti független szerzőknek azokat, akik dohányellenes szervezetekhez tartoznak, és azért kapnak fizetést, hogy negatívan nyilvánuljanak meg a dohányról annak minden formájában, beleértve a termesztését is. A kisbirtokos gazdák lehet, hogy kicsik, de még mindig van választásuk. Ha rájönnének, hogy rendszeresen veszítenek a dohányon, nem termesztenék tovább csak megszokásból, hanem gyorsan átállnának valami más, jövedelmezőbb növény termesztésére. A szerződéseket nem kényszerítik a dohánytermelőkre, hanem önként írják alá. A szerződéseket általánosan elismerték, mint a legjobb megoldást az áringadozások kezelésére, amelyek a szabadpiaci értékesítés során szerződés nélkül jelentkezhetnek. A dohánytermelők szerződést kötnek egy vevővel, amelyben rögzítik, hogy bizonyos mennyiségű és minőségű terményt előre meghatározott áron szállítanak. A felvásárló cégek segítenek a gazdáknak a fajta kiválasztásában, a vetőmag és egyéb inputanyagok biztosításában, a helyes termesztési gyakorlatok terjesztésében stb. A vásárló cégek munkatársai rendszeresen ellenőrzik a földeket, és intézkedéseket javasolnak a termék minőségének javítása érdekében, és harmadik felek, például kutatóintézetek és agrártudományi egyetemek is részt vesznek a gazdák képzésében. A szezon végén a szárított levelet a közeli piaci központokba és telepekre szállítják, az előzetesen megállapított áron. Ez jobb termelékenységet és biztos piacot eredményez a dohánytermesztők számára, és megkíméli őket a nagy távolságok megtételével, a terményük tárolásával és értékesítésével járó gondoktól. Azokban az országokban, ahol árverési rendszer vagy szerződésen kívüli szabad piac van érvényben, a dohánytermelők szabadon választhatják meg, hogy melyik alternatívát részesítik előnyben: szerződéssel vagy szerződés nélkül értékesítenek.

Tévhit: A gyermekmunka különösen nagy problémát jelent a dohánytermesztésben. Tények: A gyermekmunka a fejlődő világ országainak mezőgazdasági ágazataiban valóban problémát jelent, és ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a szakszervezetek, a munkaadói szövetségek és a nemzeti kormányok is elismerik. Az Egyesült Államok kormánya kétévente közzéteszi a gyermekmunkával előállított termékek listáját. A lista 76 országból 148 árut tartalmaz, amelyek közül 75 mezőgazdasági termék. A dohánytermesztők azonban úgy vélik, hogy a többi érintett féllel együtt nekik is szerepet kell vállalniuk ezen összetett kérdés kezelésében. Ezért 2001-ben az ITGA egyike volt a három alapítónak, és azóta is elnökségi tagja a Gyermekmunka Megszüntetése a Dohánytermesztésben Alapítványnak (ECLT), amely a dohánytermesztők, a dohánylevél-beszállítók, a dohánygyártók és a szakszervezetek közötti partnerség a gyermekmunka elleni küzdelem érdekében. Az ILO az ECLT tanácsadójaként működik. Az ECLT 2001-es megalakulása óta a gyermekmunka csökkentését és megszüntetését célzó projekteket finanszírozott és irányított Malawiban, Mozambikban, Tanzániában, Ugandában, Zambiában, Kirgizisztánban, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Guatemalában, és jelenleg a zimbabwei kormánnyal is dolgozik e kérdésben. Ezen a kezdeményezésen kívül, amelyet központilag az ITGA titkársága irányít, tagjaink számos projektet hajtanak végre annak érdekében, hogy a dohánytermesztő közösségek tisztában legyenek annak fontosságával, hogy – a gyermekmunkát fokozatosan felszámolandó – ne vonják be a gyermekeket a mezőgazdasági munkába.

Tévhit: A dohánytermesztés rontja az élelmezésbiztonságot. Tények: Ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá az ITGA szerint. A dohány a legelőket nem számítva a megművelt földterületek mindössze 0,25 százalékát teszi ki. Még azokban az országokban is, ahol a dohány a fő termény, két eset kivételével – ahol azonban nem éri el a megművelt földterület 3 százalékát – soha nem haladja meg a megművelt földterület 1 százalékát. Ilyen körülmények között a dohánytermesztés makroszinten nem tekinthető az élelmezésbiztonságot fenyegető veszélynek. Mikroszinten az esetek túlnyomó többségében a dohányt olyan kistermelők termesztik, akik a gazdaságuknak csak egy töredékét használják dohánytermesztésre: más növényeket, köztük élelmiszernövényeket is termesztenek a dohánnyal váltakozva és a dohánytermesztés kiegészítéseként. Ahol dohányt termesztenek, ott ahelyett, hogy veszélyeztetnék az élelmezésbiztonságot a világ elszegényedett régióiban, valójában inkább az élelmezésbiztonságot biztosítják. A dohánytermesztők a helyes mezőgazdasági gyakorlat részeként a vetésforgóban termesztett növényeknek köszönhetően élelmiszernövényeket is termesztenek, amelyek garantálják a család élelmezését. A dohányból származó bevétel pedig lehetővé teszi, hogy élelmiszereket és javakat is vásároljanak.

Tévhit: A dohánytermesztésnek számos gazdaságilag fenntartható alternatívája van a kistermelők számára, még az alacsony és közepes jövedelmű országokban is. Tények: A dohány általában jól terem a gyengébb minőségű talajokon, ahol más növények nem, vagy nem túl jól teremnek. Ha gazdaságilag fenntartható alternatív növénykultúrák állnának a gazdák millióinak rendelkezésére, akkor bizonyára sokkal több gazda alkalmazná azokat. Azok, akik úgy döntenek, hogy más növénykultúrára váltanak, azért teszik ezt, mert találtak egy alternatívát, de azok, akik maradnak, azért, mert a dohánytermesztés előnyös számukra. A dohányt egyre inkább olyan területeken termesztik, ahol vagy túl kicsik a gazdaságok ahhoz, hogy más szántóföldi növényeket termeszthessenek, amelyekért sokkal kevesebbet fizetnek, mint a dohányért; vagy ahol nincs olyan hűtőlánc vagy elsődleges feldolgozóipar, amely lehetővé tenné az azonnali feldolgozást igénylő termények piacra kerülését. Minden dohánytermelő más növényekkel vetésforgóban termeszt dohányt, de az esetek túlnyomó többségében a dohányból származó jövedelem sokkal magasabb, mint a többi mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem. Hacsak egy ország nem alakít ki alternatív piacokat, a gazdák mindig azt fogják termeszteni, amit a legjobb megoldásnak tartanak a gazdaságuk mérete, a talajtípus, a vízellátottság és az időjárási viszonyok, valamint az áruknak a vevőhöz való eljuttatásáig történő megőrzéséhez szükséges infrastruktúra szempontjából.

„Nem tagadjuk, hogy vannak alternatívák, de minden bizonnyal nincs minden dohánytermelő számára elérhető választási lehetőség. Azok a dohánytermesztők, akiknek nincs alternatívájuk, nem viselhetik el azt a terhet, hogy jogszabályokkal elvegyék a megélhetésüket, hacsak kormányaik nem nyújtanak gyakorlati és kézzelfogható támogatást az átálláshoz. Eddig nem sok segítséget láttunk e téren”

– zárul az ITGA honlapjának tévhitekre reagáló oldala.

Nyitóképünk illuszráció (Fotó: Balázs Attila / MTI)