A ma luxusnak számító szivarozás a dohányzás ősi formája. Az Amerikában vadon tenyésző növény füstjével a helyi őslakos indiánok ismerkedtek meg először. Az akár kétméteresre is fejlődő növény vaskos szára jó tüzelőanyagként szolgált számukra, s füstje a mocsaras vidékeken a moszkitók ellen is hatásosnak bizonyult. Az óhatatlanul belélegzett füst kellemes, bódító hatása miatt később már konkrét céllal kezdték a dohány leveleit elégetni. Pipájuk nem lévén, a szárított leveleket összecsavarták, s eleinte más növények leveleibe, főként kukoricaháncsba burkolták.

„Hej, azok a régi szép idők!”, mereng Réz András, az ismert filmesztéta, reklámszakember, miközben szertartásosan rágyújt aznapi, ki tudja hanyadik szivarjára, hátradőlve a kedvenc kanapéján, a nyári hőségben tetőtől a padlóig befüggönyözött otthonában...

...a magyar tubák szó végső etimológiai gyökere a haiti indiánok nyelvében rejlik, és a spanyol tabaco (dohány) vándorszó közvetítésével a német Tabak kifejezésen keresztül vált a nyelvünk részévé?