hero
Kelemen Richárd

Rovat:

Olvasmány
Becsült olvasási idő: 4 perc
Wekerle fináncainak fáradalmas élete

A Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum (PAM) rendezvényén betekintést nyerhettünk a 19. századi dohánytermékekkel kapcsolatos jövedéki ellenőrzések világába.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja rendezvénysorozat keretében „»Egy füst alatt« – a dohányjövedéktől a kamionröntgenig” címmel fémjelzett programjára várta a látogatókat a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum 2023. november 10-én, ahol az állandó kiállítás mellett érdekes előadások is várták az érdeklődőket. Ezek témája a dohányjövedék szabályozásának és ellenőrzésének múltja, illetve jelene volt.

A rendezvény a múzeum épülete és annak történetének ismertetésével indult, mely egykor Schiffer Miksa, a Palatinus Építő és Ingatlanforgalmi Részvénytársaság alapítójáé volt. Amellett, hogy Schiffer Miksa a magyar út- és vasúthálózat kiépítésének egyik úttörője volt, a budapesti belvárosban található bérházak jelentős része is vállalatához köthető. A szocializmus ideje alatt a kastély egy gyümölcsforgalmazó vállalat székhelyévé vált, majd a kilencvenes években az adóhatóság vette használatba, itt alakította ki saját múzeumát.

Fotók: Kelemen Richárd / Tobacco

A rövid ismertető után tárlatvezetésen is részt vehettek az érdeklődők. A gyűjtemény részét képezi számos izgalmas darab, számomra viszont a legérdekesebbnek a magyar királyi tengeri pénzügyőrök egyenruhái bizonyultak. Megtekinthető ezenfelül néhány mókás, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai által lefoglalt hamis termék is. A legjellegzetesebb ezek közül egy rövidnadrág volt, melynek elülső oldalán Nike márkajelzés, míg a címkéjén Adidas szerepelt.

1887 – a kezdetek

A tárlatvezetést követően dr. Kárbin Ákos, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa az Osztrák–Magyar Monarchia adózásáról tartott ismertetőt, a fókuszban Wekerle Sándorral és intézkedéseivel.

Wekerle már doktori értekezését is adózással kapcsolatban írta, melynek címe „Az illetéki statisztika elméleteiről” volt. 1870-től a Magyar Királyi Pénzügyminisztériumban dolgozott, mellette pedig visszajárt tanítani a Budapesti Tudományegyetemre, a mai ELTE jogelőd intézményébe. Később Tisza Kálmán vette szárnyai alá, aki ekkoriban egy személyben volt miniszterelnök és pénzügyminiszter is – mellette dolgozott Wekerle államtitkárként. Ekkoriban a kormány elsődleges célja az államháztartási deficit felszámolása volt, ennek érdekében új adópolitikára volt szükség, melynek kidolgozásában Wekerle aktívan részt vett.

Ennek a szakpolitikának a részét képezte az 1887. évi XLIV. törvény, mely rendbe szedte a fogyasztási adókat, így egyebek között a sörre és a dohányra kivetett jövedéki adók rendszerét is. Ez volt az első olyan jogszabály, mely megtiltotta a saját felhasználású dohány termesztését, intézkedései pedig a csempészet visszaszorítását is célozták. Ennek eredményeként növekedni kezdett a dohánytermesztés és -fogyasztás, ami jelentős mértékben hozzájárult az államháztartási hiány csökkenéséhez.

Wekerle később, már miniszterelnökként újabb adójogi reformokat, egyebek között progresszív adózást vezetett be, utolsó reformját viszont az Osztrák–Magyar Monarchia I. világháború végi összeomlása miatt már nem lehetett végrehajtani.

1941 – a példa

Dvorszki Anikó múzeumpedagógus, a PAM munkatársa ezt követően arról beszélt, hogyan alakult ki a pénzügyőrség mint fogalom, illetve hogyan zajlott a huszadik század első felében, az 1941-ben hatályos jogszabályok szerint egy dohánnyal kapcsolatos jövedéki ellenőrzés.

Az első dohányjövedéki törvény 1868-ban keletkezett, mely még csak általánosan fogalmaz, sem ellenőrző hatóságot, sem eljárásrendet nem határoz meg. Az 1876-os módosításban ezzel ellentétben először jelenik meg a „pénzügyőri közegek” megfogalmazás.

Az 1941-ben hatályos jogszabályok szerint a dohányjövedék hatósága a Pénzügyminisztérium volt. A szabályozás három ágból állt. Ezek az alábbiak voltak: a műszaki ág (ide tartozott a dohánytermesztés feltételeinek és körülményeinek meghatározása), a közigazgatási ág (melybe a jogszabályi keretek tartoztak), illetve a pénzügyigazgatások (azaz maga a pénzügyőri tevékenység).

Ekkoriban már csak az államkincstár számára volt lehetőség dohányt termeszteni. A pénzügyőri közegek ellenőrizték a termőföldet, mely könnyen megközelíthető és ellenőrizhető kellett hogy legyen. Meghatározták a szárítópajta méretét, és a dohánypalánták nevelését is szabályozták (a be nem ültetett palántákat például meg kellett semmisíteni).

A palántákat június 31-ig ki kellett ültetni. A pénzügyőrök ezzel párhuzamosan ellenőrizték, hogy a termelő megkapta-e az engedélyt a termesztéshez, hogy az engedélynek megfelelő földterületen termeszt-e, hogy megfelel-e a termőföld minősége, illetve hogy ne legyenek más növények közé rejtve dohánypalánták. A termelőt a felméréstől a törésig legalább még egyszer ellenőrizték, a törés időpontját pedig a termelőnek előre be kellett jelentenie.

A törést követően a leveleket zsinórokra fűzték fel, miközben dokumentálták, hogy adott méretű zsinórra hány levél került. Ennek adott termelőnél minden esetben meg kellett egyeznie, mert eszerint lehetett elvégezni a számlálást. A pénzügyőri közeg hetente érkezett a termelőhöz, ekkor újra és újra elvégezte a számolást. A munkafolyamat ezen része volt a legmegterhelőbb.

Az összes levél letörése után megtörtént a végleltározás, kiszámolták a levélátlagot, amit aztán súlyra kellett átszámítani, mivel a dohánybeváltó hivatalok súly szerint vették át a termést. Ezután következett a végelszámolás, melynek részeként lemérték a dohányt, és összevetették azt a pénzügyőr által számított értékkel. Amennyiben öt százaléknál nagyobb volt az eltérés, a fináncnak vissza kellett mennie utóellenőrzésre, rejtett, helyben maradt áru után kutatva.

2023 – a jelen

A harmadik és egyben utolsó előadást Hajgató Zoltán pénzügyőr ezredes, a NAV rendészeti főosztályvezetője tartotta, aki amolyan kontrasztba állította a régmúltat a jelennel. Általa ugyanis a NAV Röntgenképelemző és Felügyeleti Központjának működésébe nyerhettünk egy kis betekintést.

Ma már a pénzügyőrök együttműködnek a dohánygyártókkal a csempészet visszaszorítása érdekében, ez ugyanis számukra is nagyobb bevételt eredményez. Az előadás fő témája a NAV ionsugaras berendezése volt, melynek segítségével a határon át érkező kamionokat vizsgálják át csempészáru után kutatva. Erről a projektről – mely a Continental Dohányipari Zrt. közreműködésével jött lére – részletesebben a Tobacco 2023/09-es számában számoltunk be.

A november 10-i esemény a Pénzügyőr Zenekar koncertjével zárult.

A cikk a Tobacco 2023/12-es számában jelent meg.