A Barcelona lengyel kapusa, Wojciech Szczęsny tavaly októberben még dühösen reagált a dohányzását firtató kérdésekre, amikor így nyilatkozott a Mundo Deportivónak:
„Vannak dolgok, amiken nem változtatok a magánéletemben, és senkinek semmi köze ahhoz, ha dohányzom. Úgy gondolom, hogy ez nem befolyásolja azt, amit a pályán teszek, kétszer olyan keményen dolgozom. […] Nem teszem a gyerekek előtt, mert nem akarok rossz hatással lenni rájuk. Néha valaki készít egy lesifotót arról, ahogy rágyújtok, de ez az ő hibájuk, nem az enyém. Ha valaki azt hiszi, hogy a magánéletemben változtatni fogok, akkor gondolja át újra, mert az vagyok, aki vagyok. Egész életemben ilyen voltam.”
A 35 éves kapus – akit a szurkolók „ Szczęsny fumador”-nak, azaz dohányos Szczęsny-nek neveznek – most az ESPN-nek nyilatkozva őszintén bevallotta, hogy elvesztette a dohányzás elleni harcot, és arra buzdította a fiatal szurkolókat, hogy ne kövessék a példáját.
„Amikor nagyon fiatal voltam, kialakítottam egy szokást, ami nagyon negatív számomra, és tudom, hogy ez így van. Csak veszítek ellene. Szóval mindenkinek, aki nézi: ne tegye azt, amit én tettem”
– fogalmazott a lengyel kapus. Mint mondta, ez egy káros szenvedély, s bánja, hogy rászokott a dohányzásra.
„Én csak egy kapus vagyok. El kell kapnom a labdát és el kell rúgnom. Sokkal, de sokkal könnyebb tartani magad a korábbi interjúidban elhangzottakhoz, ha egyszerűen csak őszinte vagy, és soha nem hazudsz, és egyszerűen csak nyitott vagy. Ha felteszel nekem egy kérdést, olyan őszintén válaszolok rá, amennyire csak tudok. Tudod, vannak dolgok, amikről inkább nem beszélnék. A téma, amit említettünk, arról inkább nem beszélnék. De ha valaki megkérdezi tőlem, igen [dohányzom]. De inkább nem tenném fel a kérdést, mert nem akarok rossz példát mutatni”
– mondta Szczęsny. A kapusról korábban mi is írtunk, amikor a 2021-es labdarúgó Európa-bajnokság előtt összeállítottuk az európai füstölgő-válogatottat. Akkor a lengyel kapus a cserepadra fért fel nálunk, Gianluigi Buffon mögé.
Dohányzás és futball
A 20. század elején még elterjedt volt a futballisták és edzők körében a füstölgés. A harmincas években Angliában például a korszak futballsztárjaival reklámozták a cigarettákat, gyűjthető cigikártyák formájában. Aztán, ahogy egyre nyilvánvalóbb lett a dohányzás egészségkárosító hatása, az edzők elkezdtek odafigyelni arra, hogy a játékosaik ne gyújtsanak rá (gyakran). Herpert Chapman, az Arsenal legendás menedzsere már a húszas-harmincas években rákérdezett a leigazolandó focistáknál, hogy cigiznek vagy fogyasztanak-e gyakran alkoholt. A második világháborút követően is sok focista dohányzott, de a számuk fokozatosan csökkenni kezdett, ahogy a csapatok elkezdtek jobban odafigyelni a játékosok egészségére. A Bradford City 1985-ös stadionkatasztrófájában 56 ember vesztette életét, a tűz oka állítólag egy elejtett, el nem oltott cigarettacsikk volt. Ezt követően fokozatosan elkezdték betiltani a dohányzást a futballmérkőzéseken, a kétezres évek első évtizedében világszerte elterjedt ez a gyakorlat. Ma már kevés focistáról tudni, hogy amikor épp nem játszik, szeret rágyújtani.
