Lapunkban és portálunkon immár több ízben beszámoltunk arról, hogy a cigarettacsikkek a világon legsűrűbben előforduló szeméttípusok élvonalában vannak, ami elsődlegesen a cigarettaszűrők összetétele miatt problémás. A hagyományos cigarettaszűrők ugyanis egy cellulóz-acetát nevű műanyagból készülnek. A műanyagok a természetes anyagokkal ellentétben nem bomlanak le, csupán fény hatására aprózódnak és mikroműanyagokká válnak, ezáltal bekerülnek a talajba, a vízbe, és potenciális táplálékká válnak az élővilág számára is.

Ezenfelül a használt cigarettaszűrőkben nagyjából hétezer különféle kémiai anyag található meg. A szemét révén ezek a talajba és az állatok táplálékforrásába kerülnek, majd előbb-utóbb bekerülnek a mi szervezetünkbe étel és ivóvíz formájában.

A cigicsikkekkel kapcsolatos vitát egy 2019-es fotó fokozta, melyen Florida állam egyik tengerpartján egy karibi ollóscsőrű madár egy cigarettacsikket adott fiókájának, azt gondolván, hogy egy kis méretű halról van szó.

A mikroműanyagok hatásai

A The Guardian augusztus 21-én megjelent cikkében a világ több egyetemének kutatóját szólaltatták meg. A kutatók szerint a mikroműanyagok sokkal nagyobb mértékben és sokkal több helyen vannak jelen a szervezetünkben már most, mint azt eddig sejtettük. Korábbi vizsgálatok során apró műanyagszilánkokat és -foltokat mutattak ki az emberi tüdőben, méhlepényben, szaporítószervekben, májban, vesében, térd- és könyökízületekben, vérerekben és csontvelőben is.

A mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt egészségügyi veszélyei még nem teljesen ismertek. A legújabb tanulmányok csak most kezdik azt sugallni, hogy ezen anyagok jelenléte növelheti a különböző betegségek, például az oxidatív stressz kockázatát, amely sejtkárosodáshoz és gyulladáshoz, valamint szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet. Állatokon végzett kísérletek a mikroműanyagokat termékenységi problémákhoz, különböző rákos megbetegedésekhez, az endokrin és az immunrendszer zavaraihoz, valamint a tanulási készség és a memória károsodásához is hozzákapcsolják.

Mikroműanyag az agyban

Az egyik legfrissebb tanulmányban – melyet az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) tett közzé, és egyelőre még szakértői értékelés alatt áll – a kutatók különösen aggasztónak találták a mikroműanyagok felhalmozódását az agymintákban.

A boncolt testek májának, veséjének és agyának vizsgálata során megállapították, hogy mindegyik tartalmazott mikroműanyagot, de a 91 vizsgált agyminta átlagosan 10-20-szor többet tartalmazott, mint a többi szerv. A tanulmány vezető szerzője, Matthew Campen, az Új-mexikói Egyetem toxikológusa és gyógyszerészeti tudományok professzora szerint az eredmények sokkolóak voltak. A kutatók a 2024 elején gyűjtött 24 agymintában átlagosan körülbelül 0,5 tömegszázaléknyi műanyagot mértek. „Ez elég riasztó. Sokkal több műanyag van az agyunkban, mint amennyit valaha is elképzeltem volna, vagy amelynek a gondolatával meg tudnék barátkozni” – mondta Campen.

A tanulmány egy másik aggasztó összefüggésre is rámutatott. A kutatás során a tudósok ugyanis 12 olyan ember agymintáját is megvizsgálták, akik a demencia különböző fajtáiban, köztük Alzheimer-kórban szenvedtek. Ezen agyak akár tízszer több mikroműanyagot tartalmaztak, mint az egészséges minták.

A tanulmány azt is megállapította, hogy a 2024-ből származó agymintákban a mikroműanyagok mennyisége körülbelül 50 százalékkal magasabb, mint a 2016-ból származó mintákban. Ez arra utal, hogy az emberi agyakban található mikroműanyagok koncentrációja a környezetben találtakhoz hasonló ütemben emelkedik.

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal egy, a honlapján közzétett nyilatkozatban azt írja, hogy „a jelenlegi tudományos bizonyítékok nem mutatnak afelé, hogy az élelmiszerekben fellelhető mikroműanyagok szintje kockázatot jelentene az emberi egészségre”.

A kutatók szerint az egyéneknek mégis meg kell próbálniuk csökkenteni az ezen anyagoknak való kitettséget, amennyire lehetséges. Ennek módja lehet például, ha kerüljük a műanyag használatát az ételek előkészítése, különösen a mikrózás során, ha palackozott víz helyett csapvizet fogyasztunk, illetve ha megpróbáljuk megelőzni a műanyagokkal szennyezett por felhalmozódását.

Küzdelem a hagyományos csikkek ellen

A műanyagszennyezés és az annak való kitettség visszaszorítása viszont nemcsak a fogyasztók, hanem a gyártók felelőssége is. Szerencsére egyre több megoldási lehetőség bukkan fel a láthatáron.

Ezek egyikéről nemrég a New Scientist számolt be. John Hartwig, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és kollégái korábban kifejlesztettek egy olyan eljárást, amely a műanyaghulladékot alkotóelemeire bontja. Az eljárás első körben drága fémkatalizátorokra, irídiumra, ruténiumra és palládiumra támaszkodott, amelyek a folyamat során visszafordíthatatlanul elvesznek. A csapat viszont nemrég sikeresen továbbfejlesztette a folyamatot, amely mind a polietilénnel, mind a keményebb tárgyak gyártására használt polipropilénnel működik, és sokkal könnyebben elérhető katalizátorokat alkalmaz. Ugyanakkor a gyakorlatban a műanyagok olyan adalékanyagokat, például színezékeket is tartalmaznak, melyek megnehezíthetik az eljárást, így a kutatóknak még néhány akadályt el kell hárítaniuk, mielőtt ipari mértékben is használhatóvá válik.

Visszatérve a cigarettacsikkek problémájához, erre is vannak már különböző megoldási kísérletek. A Greenbutts nevű cég például kifejlesztett egy biológiailag lebomló cigarettaszűrőt, mely már az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban is szabadalmat kapott. Ezenkívül a közelmúltban a Filtrona is bemutatott egy-egy fenntarthatónak szánt szűrőalternatívát. Ezek egyike, az ECO Tube Triple Carbon a cég belső vizsgálatai alapján gyorsabban lebomlik, mint a cellulóz-acetátból készült, hagyományos füstszűrők, 90 nap alatt elérve a 90 százalékos biológiai lebomlást. A másik típus, a Rip-a-Tip kifejezetten sodort cigarettákhoz készült, és szintén képes a biológiai lebomlásra.

Így hát mi, fogyasztók is csökkenthetjük a mikroműanyagoknak való kitettségünket. Fontos viszont, hogy a fent említett alternatívák szélesebb körben elterjedjenek, ezáltal csökkenjen a környezetbe, ennek révén pedig a táplálékunkba jutó műanyagok mennyisége is.

Nyitóképünk illusztráció (Forrás: Ideogram.ai)