Amphora Burgundy

Égési tulajdonságok: Nyugodtan, ám magas hőmérsékleten ég, a pici parázs is ad jó füstöt, csak a vége felé kezd kokszosodni.
Room note: Semleges hatású.
Erősség (1–5): 3 – azaz van benne elegendő nikotin.
Hamu: Őszes színű, közepes mennyiségű, itt-ott el nem égett darabkákat tartalmaz.

Az Amphora Burgundy csomagot kibontva középbarna–világosbarna, közepesen széles vágat fogad némi flake vágattal, egészen kevés fekete Cavendish-sel. A kezdeti aromák (gyümölcsös, virágos) a szabad levegőn gyorsan elillannak, igen kellemes dohány alapillat marad pár perc után. A dohány már a csomagban közepesen száraz, ehhez a nedvességéhez azonban ragaszkodik, a technológiai nedvesítőszerek nem engedik kiszáradni. Rugalmas dohány, jól ellenáll a túltömési szándéknak. Apródohány, sőt por is van benne bőven, így könnyű a gyújtás. Egy szűrőtlen billiard tajtékpipával próbáltam.

Eleje: A gyújtás azonnal Burley-s keserűséggel nyit, illatokban pedig a Virginia karamellje és a keletiek gyantája jól elkülönülten jelentkezik. Aromák, ha voltak is benne, mélyen eltemették magukat, ami nem válik a füst kárára. Ez a hármasság aztán harmonikusan szelídül, a Virginia enyhe csípősségét is megmutatja, de a keletiekkel együtt mentes az agresszivitástól. A mély-orr teszt viszont penészt jelez. Az aroma ebben a fázisban néha jelez, hogy itt volt, lehetséges, hogy minimális Cavendish lehet a keverékben, és amikor a parázs odaér, kiadja a bezárt aromát.

Közepe: A tömet nagyon nyugodtan ég, az illatok fejlődése szembetűnő. A kezdeti öröm afölött, hogy ez egy natúrhoz közel álló füstélmény, eddigre szertefoszlott; a hagyományos aromák veszik át a dominanciát. Ez csak számomra csalódás – aki az aromatikokat szokta meg, vagy azokat keresi, az ilyenkorra már rátalál. Ez az aroma pedig a generálszósz, amit minden olcsó aromás pipadohányban megtalálunk, nevezik csokoládénak, gyümölcsösnek, virágosnak, narancsosnak. És valóban, szándék szerint lehet belőle kihámozni bármelyiket.

Vége: Jó volna valami szépet, nosztalgikusat írni a harmadik harmadról, ám sajnos nekem most nem sikerül. Nem ismertem fénykorában a Douwe Egberts Amphoráját, amiről a nagy öregek tisztelettel emlékeznek meg, és csak legyintenek a maira – így összehasonlítanom sincs mivel. A végére viszont a mesterséges aroma is kifárad, kokszos, kátrányos vég marad, ami ismét csak nincs ellenemre, főként, mert amíg idáig jutottunk, a füst sem a szaglásomat, sem a szájnyálkahártyámat nem igazán terhelte meg. A parázs csökkenésével ismét kibújnak a dohányillatok is, de marad némi virágillatú aroma is, és bár az összhatás nem nyűgözött le, a búcsúzás egészen meghatóra sikerült. Kivételes hullámvasutat járatott be velem ez a tömet, soha hasonlóval nem találkoztam még – kérem a nagy öregeket, nézzék el ezt nekem, még csak nyolc éve, hogy pipázom.

Összességében közepes minőségű, közepes erősségű, közepesen aromásított, az elején natúr képet mutató, viszont különlegesen fejlődő íz- és illatvilágot nyújtó aromás keverék az Amphora Burgundy. Mindenképpen barátságos, könnyen kezelhető, kipróbálásra bárkinek ajánlható dohány. Nem emel a hetedik mennyországba, de nem is okoz csalódást. Semmilyen irányba sem támad. Egyedül a túlhevülésre kell vigyázni.

Peterson Aran

Égési tulajdonságok: Ellentmondást nem tűrően ég, egyáltalán nem szorul tömőfás noszogatásra. Érdekes, hogy régen pont a nehéz égésére panaszkodtam. A végére hajlamos nagyon felhevülni.
Room note: A környezet nem ellenséges, ők a vaníliát érzik – ellentétben a pipással, aki az összes többi aromát.
Erősség (1–5): 2.
Hamu: Kevés világos–ősz hamu marad utána.

A csomagot kibontva mélyvörös, bronz és mélyszőke Virginiákkal, némi Cavendish feketével találkozunk. A vanília és a Cavendish egyenaromája nem hagyja érvényesülni a dohányillatot. A tasak felbontásakor sok alkohol érződik, jobb likőröket idézvén. A dohány nedvessége éppen jó, a csomagban közepes szalagos vágattal, sok porral és apródohánnyal találkozhatunk, összességében selymes tapintású, rugalmas szövetű. A 2018-as révkomáromi pipaverseny pipájával és adapterrel kóstoltam.

Eleje: A gyújtáskori illat gyümölcsözönt idéz, második szippantásra ez szelídül, és csokoládés–kávés illatba úszik át. A Cavendish alap meghatározó, pedig a keverékben nem lehet több 10 százaléknál. A Virginia csak annyiban mutatkozik be, hogy savassá csökkenti a füst pH-ját, így csípi a nyelv hegyét. A parázs haladtával aztán valamelyest megembereli magát, és édes alappal támasztja meg a Cavendish konstans illatát. Az első harmad végére már hihetővé válik a jó minőségű, jól érlelt Virginiák jelenléte, különösen a mély-orr teszt alapján: hibátlan, nemes a dohányok zöme.

Közepe: Az aromatikok családjában ez a vonal meglehetősen ismerős, meghatározhatatlan gyümölcsösség, vanília, kávé, kakaó – minden, ami el képes fedni a főtt dohány elviselhetetlen szagát. Hőálló mesterséges aromák kavalkádja, semmi nem kerekedik a többi fölé, együttesen próbálják útját állni a Virginia itt-ott előtörő, egyébként tiszta illatának-zamatának. De ha nagyon figyel az ember, és tudja, mit kell keresni, néha ráérezhet.

Vége: Amikor átúszunk a harmadik harmadba, reménykedve, hogy vagy az aromák fáradnak ki, vagy a szaglóhámunk, vérmérsékletünknek és várakozásainknak megfelelően elégedettek lehetünk mindkettővel. Vagy csalódottan megállapíthatjuk: működnek. Bár lassan érkeznek a keserű ízek, hála a képződött és lecsapódó, majd újra desztillálódó kátránynak, de ez csak pillanatnyi, múló illúzió – hirtelen minden elvész. A füst még árad bőséggel, de már üres, jellegét vesztett, egy acélmű olvasztókemencéjének kokszos izzását idézi. Hőmérséklete brutális, hallom, ahogy pattanva reped a gyökéren a masszív szénréteg.

Összességében csalódtam. Ezt a dohányt pipás életem hajnalán egyszer már elemeztem, akkor még nem ennél a cégnél készült, és sokkal visszafogottabb volt az aromásítása. Mindemellett a mostani alapdohány kifejezetten magas minőségű, amerikai és afrikai Virginiákból állhat, a keverékben alkalmazott Cavendish pedig az aro dohányok kedvelőinek nem lehet idegen. Aki tehát markánsan aromatikus Virginia alapú dohányt keres, ebben megtalálja. Csak óvatosan bánjon vele a végén, nehogy a forró parázs kárt tegyen a pipában.

Nyitókép: Daniel Gregoire / Unsplash

A cikk a Tobacco 2022/08-as számában jelent meg.