Ålsbo Sungold

Égési tulajdonságok: Kiváló.
Room note: Vaníliás illatgyertyára emlékeztet, de nem harsány.
Erősség (1–5): 2.
Hamu: Világos szürke, közepes mennyiségű.

Az Ålsbo Sungold fekete Cavendish és élénkbarna Virginia 1:1 keveréke. Közepes szalagos vágat. A tasak bontásakor szeszes-vaníliás illatot érezni, az általános Cavendish-aromákkal együtt, mélyebben szagolva komoly, kávé illatú. Nedvessége alapján éppen tömhető, szárítást nem igényel. A vágat kellően rugalmas, az apródohány mennyisége jelentős, ezt érdemes a tömet tetejére szórni, könnyebben gyullad tőle a tömet.

Eleje: meglepően lágy füsttel indít, mintha tisztán Cavendish-ből állna. A vaníliaaroma azonnal, kellő határozottsággal dominál. A következő szippantásoknál már ránk köszön a Virginia egészen enyhe, mondhatni emlékeztető csipkelődésével, ha szűrővel szívnám, ez még ennyire sem lenne érezhető. A karamellje viszont szinte puhává teszi a füstöt. A mély-orr teszt csupa jót árul el: nincs agyonvegyszerezve, a használt dohányok minősége több mint korrekt, az orrüreget egyáltalán nem csípi vagy irritálja, leginkább egy karamelles–tejszínes kávé jelleget mutat. Engem ez őszintén meglep, mivel nem vagyok aro fogyasztó, sokkal gyengébb keverékre számítottam ebben a kategóriában.

Közepe: magabiztosan ég, sok füstöt produkál, a Virginia egyre karakteresebbé válik a kompozícióban, mégis megőrzi lágyságát. Szigorú kritikusa vagyok az aromás dohányoknak, ennél mégsem találok kivetnivalót. A harmad végére a vanília kezd kifáradni, és semmi vegyszeres aroma sem lép a helyére. Egyre inkább a dohány karaktere határozza meg a füstélményt. Jó minőségű Virginia-keverék: gazdag, érett, telt, jól moderálva a Cavendish-sel.

A tömet vége: orrban-szájban kielégítő. Érdemes visszaszagolni a kifújt füstöt – komoly, érett, gömbölyű kávés dohányillattal kényeztet. Nem termel sok kondenzátumot, az erre érzékeny pipám sem szörcsög. A kazán hőmérséklete normális, sem bealudni, sem forrósodni nem akar. Ha aromatikusdohány-kedvelő lennék, biztosan tartanék ebből állandó dohányként. Nem emel az egekbe, nem ad felejthetetlen élményt, de annyira mentes minden hibától, hogy már ez üdítően hat a sok gyönge keverék között. Az édes ízeit egészen a végéig megőrzi. Nem üresedik ki, nem lesz szalmaillatú, nem válik tüzes pokollá az alja és nem igényel újragyújtást. Nikotinja érezhető, de enyhe.

Összességében öröm tapasztalni, hogy ebben a csomagban nem akartak eladni gyönge vagy hibás dohányokat durva aromákkal elfedve. Ehelyett a gyártó átlagos pipásoknak szánt, általánosan szívható korrekt minőségre törekedett. Ha ajánlani kell, ezt bármikor, bárkinek lehet. Ha a vásárló bizonytalan, érdemes megkérdezni, hogy próbálta-e már. Kezdőknek ideális, nem fogja szétmaratni vele a száját. Izzási hőmérséklete alapján új pipa bejáratásához is ajánlható, amennyiben vaníliás pipát akar a vevő. A pipát, a ruházatot és a szakállt (ha van) sokáig jelöli a vaníliával. Ha egy szóval kellene jellemeznem az élményt, amit nyújt, talán a „puha füst” lenne a legjobb, legjellemzőbb, egyedi tulajdonsága.

Tilbury No2

Égési tulajdonságok: Gond nélkül, kiválóan elfüstölhető, szinte kondenzátummentesen.
Room note: A környezetet nem terheli, inkább kellemesnek mondják.
Erősség (1–5): 2.
Hamu: Vegyes, közepes mennyiségű.

A gyári leírást nem találtam, de talán fedi a TobaccoReviews.com oldalon a full aroma, ott érett Virginiáról és fűszeres Burley-ről beszélnek, ami anakronizmusnak tűnik, hiszen a Burley az egyik legsemlegesebb töltődohány. Nos, a dohány keskeny, egyenletes szalagos vágat alacsony-közepes nedvességgel. Illata intenzív mesterséges aroma, alapjában az ismert, meghatározhatatlan egyenaroma, bogyós gyümölcsöket, vaníliát idéz, némi mély erdei alaphangra feltéve. Szemre és első pillantásra egyenletes, fáradt középbarna színű, ami nem ígér semmi jót: általában a dohány túlkínzása eredményez ilyen fakó-barna színt. Ha megpróbáljuk szétszálazni, látszik, hogy legalább kétféle dohányból áll. A Virginia a leírás szerint érlelt és arany, ám az érlelés során nagy része bebarnult, ami teljesen természetes. Valószínűleg európai Virginia lehetett az alap, talán olasz, vagy magyar. A Burley, ha európai, akármi is lehet, mert az amerikai nevezéktan egy kalap alá vesz minden nagy levelű barna dohányfajtát. Színében nem válik el élesen a Virginiától.

Kis kazánú tajtékból kóstolva az aromák élénken jelentkeznek egy igen karakteres Virginia alapra fűzve, azaz durván csíp a füst. Jó vele óvatosan kezdeni, mert a kezdeti harapás kifáraszthatja az ízlelőbimbókat, és nem marad kapacitás a kóstolás további szakaszára. Pedig érdemes tartalékolni, mert amikor az aromák kimerülnek, jóval kellemesebb, dohányos érzetek törnek majd esetleg elő. Frissek, szalmás-füvesek, egyáltalán nem bántó harmóniában a maradó gyümölcs-vanília emlékekkel. Ám ha csak kicsit is nagyobb a parázs, nem marad más, mint a csípős füst mesterséges aromákkal megfékezve. Szokásos aromatik bruyère pipámból először az előző kóstolások gyümölcsaromái fedik el a Tilbury No2 – ezek szerint – sokkal diszkrétebb mesterséges illatait. A Virginia karakter erőteljes marad, a bogyós-vaníliás illatosítás érezhető, de nem tolakodó, és most előjött egy eddig észlelhetetlen szappanos jegy, ami nem áll rosszul az összhatásnak, már annak, aki szereti. Szokásomtól eltérően szűrővel is rárepülök, 9 mm-es aktívszenes Blitzet választok elsőnek. Nos, ez így már egészen más felállást mutat! Már az első szippantásoknál is mély, dohányillatú, harmonikus felépítésű füstöt produkál a régi Capitol pipa, a csípés szinte elfelejtve, a tartalmasabb dohányok kiemelve, gyanták és karamell színezik az aromák mesterkélt, halványabb, de mégis meghatározó alapjátékát. A fuvallatnyi szappanosság itt is érezhető, és szerintem jól áll neki. Vérszemet kaptam, és 9 mm KOPP White Elephant tajtékszűrővel is megkóstolom. Ezzel meg Burley (és talán keleti) alapúvá válik a füst. A Virginia karamelljét kiszűri, jobbára a savait is, az aromák drasztikus élességét annyira nem tompítja le, mint az aktívszén, cserébe előtör egy kakaós-csokoládés vonal. Még pár pozitív tapasztalat: öt tömetet szívtam el, viszonylag gyors egymásutánban, de egyszer sem kellett újragyújtanom. Egyik pipánál/tömetnél sem szörcsögött, azaz a technológiai pácokat igen visszafogottan alkalmazták a gyártás során. Az egész délutáni-esti füstölés sem hagyott olyan élményt, szájízt, hogy most már aztán elég.

Pályám során találkoztam rossz dohányokkal. Ez sem kivétel. Biztosan van valahol fogyasztóköre, hiszen évtizedek óta piacon van, bár nekem eddig még egyet sem sikerült eladnom. Nem véletlenül, és nem találtam meg a vásárlási motivációt másban, mint az esetleges megszokásban. Kezdő dohánynak nem ajánlom, mert esetleg soha többé nem próbálkozik a lelkes próbálkozó. Inkább olyanoknak, akik megismertek már jó pár féle aromatikus dohányt, de nem találták meg a bármikor füstölhető, egyszerű slágert. Ez lehet egy olyan próba, ami esetleg visszaadja a reményt régebben próbált, nem különösen értékelt dohányokba.

A cikk a Tobacco 2022/04-es számában jelent meg.