A sorozat eddigi részeitől kissé eltérően ebben a cikkben nem kifejezetten egykori dohánytermékekkel foglalkozunk, hanem egy nagy múltú hazai cég érdekes története kerül bemutatásra. A vállalat neve részben mégis kapcsolódik a dohányzáshoz, mert évtizedeken át annyira kiemelkedő volt, hogy még saját reklámcigarettákat is gyártatott. Ez a gyáróriás nem más, mint a Weiss Manfréd által alapított Csepel Művek, melynek értékét 1917-ben, a Monarchia második legnagyobb üzemeként 100 millió koronára becsülték, és amely fénykorában egymaga a teljes magyar GDP 10%-át megtermelte.

A Dohánymúzeum rovat előző négy része a cigaretta- és pipadohányok történetét mutatta be a kezdeti időktől a háborús éveken keresztül egészen a rendszerváltás idejéig. A sorozat lezárásaként nézzük meg, mi történt ezen a téren az elmúlt közel harminc évben.

Idén is kiemelt figyelmet élvez az OCB Ultimate, a világ legvékonyabb cigarettapapírja, tudtuk meg ittjártakor Benjamin Lecointre-től, az OCB-termékeket gyártó Republic Technologies export területi vezetőjétől. Új dizájnt kapnak dohányzási kiegészítő kellékeik, Franciaországban pedig saját disztribúciós hálózatot építenek.

A pipázás a dohányzás egyik legősibb formája. Bár kezdetben még ennél is egyszerűbben csak összetekerték a szárított dohányleveleket, esetleg más növények leveleivel vagy kukoricahánccsal burkolták a tekercset. Később jelentek meg az első kezdetleges pipák, és erre a célra a legkülönfélébb formájú és anyagú tárgyakat használták.

Az Országgyűlés kedden több ponton is módosította az új jövedéki adóról szóló törvényt, amely így az eredetileg tervezettnél három hónappal később, július 1-jén lép hatályba. A képviselők által most elfogadott egyik legfontosabb változás, hogy az elektromos cigarettába való töltőfolyadékok közül a nikotintartalmút terheli majd jövedéki adó.

Novembertől a megszokott rendelési módok mellett új szolgáltatást is bevezet a Trafik Nagyker Kft. a Nemzeti Dohányboltok számára. Kereskedelmi képviselőikkel és újonnan épülő flottájukkal az egész országot lefedő slepptúrás járatokat indítanak.

Franciaország több mint 80 városában vonultak utcára szeptemberben is a trafikosok, hogy tiltakozzanak a plain package (egységes csomagolás) bevezetése ellen.

Legalább húsz, legfeljebb huszonöt szál cigarettát tartalmazhat egy doboz 2016. május 20-ától – erősítette meg az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága május végén az erről szóló módosító javaslatot.

Szinte a dohánytermékek létezésével egy idős a gyártók törekvése, hogy olyan fejlesztéseket hajtsanak végre termékeiken, amelyek a dohányzás ártalmait hivatottak csökkenteni. Az egyik ilyen forradalmi újítás a cigarettafilter megjelenése volt, amelynek fejlődése a mai napig folyamatos.

A cigizők rohannak, és két száguldás között gyorsan rágyújtanak, hogy enyhítsék kínzó nikotinéhségüket, a szivarozók sétálnak, eközben meg-megszívják összecsavart, pompás dohánylevél-kompozíciójukat, a pipázók pedig ráérősen üldögélnek, és így gyönyörködnek a felfelé szálló füstkarikákban, miközben az élet nagy kérdésein elmélkednek.

Tényleg nem igazi dohányos az, aki csak probléma, váratlan nehézség, stressz esetén nyúl a cigarettásdoboz után? Kiderül sorozatunk friss cikkéből, amely során végigvesszük: milyen dohányzó embertípusok jönnek-mennek közöttünk.

Lehetséges, hogy hamarosan újra reneszánszát éli majd az egykor oly nagy népszerűségnek örvendő tubák? Nem elképzelhetetlen, hiszen az egyre több helyről kiszoruló dohányosoknak nyújthat megoldást a dohány füstmentes élvezetére. Használatával a legerősebb dohányos is büntetlenül élvezheti a nikotin hatását akár olyan zárt terekben is, ahol tilos volna rágyújtania, miközben a legvérmesebb dohányfüst-ellenzők is elégedettek lehetnek. Mi is a tubák? Hogyan készül? Kik és hogyan használják? – cikkünkből e kérdésekre is választ kaphat.

„Csak és kizárólag péntek és szombat este cigizek, ha elmegyünk valahová a haverokkal. Egy féldoboznyit, ha elszívok hétvégeken – vagyis nem tartom magam dohányosnak, mert ez nem ugyanaz, mintha mindennap, folyamatosan kimennék a többiekkel az utcára, a kapu elé.” Jól gondolja, aki ezt állítja? A partidohányos – merthogy róla van szó – valóban nem dohányzik, hiszen csak hétvégeken hódol szenvedélyének? Kiderül a válasz mostani írásunkból, amely azon sorozatunknak következő darabja, amelynek során szórakoztató tudományos komolysággal, a szakértő megjegyzésének hozzáfűzésével bemutatjuk napjaink dohányos embertípusait.

A cigarettázás kezdetekor a dohányőrlemény összetartásához az amerikai kontinensen különféle növényi alapanyagot használtak fel. Európába pedig először a kukorica burkolólevelét sodorták a dohányvágat köré, annak összefogására. A XVII. században kezdett el csak teret hódítani magának a mai napig jellemző papírborítás.

A Magyar Lóversenyfogadást-szervező Kft. 2013. 06. 21-én letette az országos fogadási hálózat első alapköveit és elérhetővé tette a Lottózók, Nemzeti Dohányboltok és vendéglátóegységek részére a lóversenyfogadást. Mára országszerte összesen 217 fogadóhely működik, amelyből 44 Nemzeti Dohánybolt. Budapesten 10, vidéken pedig 34 trafikban található lóverseny-fogadási terminál.

A dohány termesztésének pontos eredetét nem ismerjük. Az bizonyos, hogy az amerikai kontinens bennszülöttei termesztették elsőként dohányzás céljából ezt a növényt. Legvalószínűbb eredeti származási helye a mexikói Yucatan-félsziget, a mayák egykori élőhelye. Valószínűleg ebből a kultúrából származik a szivar („cigar”) szó, amely a maya „sikar” szóból eredeztethető, és dohányzást jelentett. A maya civilizáció felbomlása után a szétszóródó törzsek vitték magukkal a dohányt északra és délre.

Mi a közös a Tisza cipőben, a Márka üdítőitalban, az Egri Bikavérben és a Magyar Gördülőcsapágy Művekben? Saját márkázott cigarettája volt mindegyiknek a hatvanas-hetvenes években. Ekkoriban sem furának, sem különlegesnek nem számított, ha kisebb-nagyobb vállalatok, márkák vagy különleges események saját cigarettával rukkoltak elő. Cikkünkben a mai szemmel abszurdnak tűnő reklámcigaretták közül szemezgetünk.

Habár az ősidők óta ismerte és alkalmazta az ember a füstöt, füstölést, mint kultikus szertartások kellékét, és mint gyógyító eljárást, mégis furcsamód a pipázás a világon az egyik legkevésbé elismert élvezet.

A kereskedelmi szektort, így a Nemzeti Dohányboltokat is érintő, a munkavállalók bejelentésére, majd a munkaidő és pihenőidő szabályainak betartására koncentráló célvizsgálatok számos tanulsággal szolgáltak. Eddigi tapasztalataikról, az idáig felmerült leggyakoribb problémákról, hiányosságokról kérdeztük a munkavédelmi és munkaügyi hatóság képviseletében Gedeon Andrást, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) sajtóreferensét annak érdekében, hogy megkönnyítsük azok életét, akikhez a további országos ellenőrzések alkalmával térnek be a felügyelők.

A Lechner Lajos Tudásközpont ügyfélterében február közepén nyitott meg a „Volt egyszer egy dohánygyár” című kamarakiállítás, amelynek tárlatán az egykori Lágymányosi Dohánygyár épületegyüttesének eredeti tervrajzait, archív és mai fotóit, valamint az egykor a gyárban készített termékeket tekinthetik meg az LLTK nyitva tartási idejében díjtalanul az érdeklődők. Ennek apropóján a dohánygyár történetét idézzük fel Dohánymúzeum című rovatunk mostani írásában.

2014. január 1-jén változott a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény.

Bár a dohányzás a világ számos részén egyre kevésbé népszerű, a dohányzók száma világszinten növekszik, derül ki a Washingtoni Egyetem tanulmányából, amelyet az Amerikai Orvostudományi Társaság lapjában publikáltak.