Az említett példa jól mutatja a toxikus pozitivitás jelenségét, amely az a hiedelem, hogy az embereknek pozitív gondolkodásmódot kell fenntartaniuk, függetlenül attól, hogy milyen nehéz egy helyzet.

Emberi természetünkből adódik, hogy ha valaki rosszul érzi magát, szeretnénk felvidítani a másikat. Ezzel azonban a leggyakrabban csak azt érjük el, hogy érvénytelenítjük a másik érzéseit.

Hogyan ismerhetjük fel a toxikus pozitivitást a munkahelyünkön?

A toxikus pozitivitást tükrözheti minden olyan mondat, amely arra utal, hogy ha jobban próbálkoznánk, pozitívabban is láthatnánk a helyzetet. Ez tehát már magában foglalja a hibáztatást, amiért negatív érzelmeket élünk meg.

Ide sorolhatók a nehéz napokon hangoztatott pozitivitásra sarkalló idézetek, amivel valójában csak elutasítjuk az emberek nehéz érzéseit, és kihagyunk egy fontos lépést: nem empatizálunk a másik megéléseivel.

Bár a pozitív gondolkodás hasznos hozzáállás, vannak helyzetek, amikor többet ártunk vele, mint amennyit használunk. A toxikus pozitivitás érvényteleníti a tapasztalatainkat, ezáltal elszigetelődéshez és egészségtelen megküzdési mechanizmusokhoz vezethet. Akár azt is érezhetjük, hogy velünk van a probléma.

Hogyan hat mindez a munkahelyi kultúrára?

Egy olyan munkahely, ahol mindenkinek mindig boldognak és pozitívnak kell lennie, végül nem jó kultúrát fog teremteni. A toxikus pozitivitás kiégéshez is vezethet, mivel úgy érezhetjük, olyan érzelmeket kell magunkra erőltetnünk, amilyeneket valójában nem is érzünk.

Továbbá, ha egy kolléga nem érzi úgy, hogy meghallgatják és a valós megéléseire reflektálnak, csökkenhet az elkötelezettsége a szervezet és a csapat iránt, hiszen ez a tapasztalat gyakran visszahúzódásra és elszigetelődésre késztetheti őt.

A toxikus pozitivitás a kollégák közötti kapcsolatokat is ronthatja. Ha megpróbálunk valakit gyorsan jobb kedvre deríteni, az megszünteti a lehetőséget arra, hogy valóban kapcsolódjunk, meghallgassuk a másikat, és megértsük, mi is történik.

Összességében ez a fajta felszínes hozzáállás tönkreteszi a munkahelyi pszichológiai bizalmat és biztonságot. Egy munkahelyen akkor fogjuk magunkat igazán jól érezni, ha önmagunkat tudjuk adni, még akkor is, ha éppen rossz napunk van. Ha viszont folyamatosan kételkedünk magunkban, a környezetünkben, a vezetőnkkel és a kollégáinkkal való interakciókban, akkor várhatóan kevesebbet adunk magunkból a munkába, kevesebb ötlettel, szenvedéllyel és érdeklődéssel veszünk részt a mindennapi munkavégzésben.

Hogyan lehet megelőzni a mérgező pozitivitást a munkahelyen?

A szervezeti kultúra alakításában nagy szerepük van a vezetőknek, így ebben a témában is fontos intézni hozzájuk néhány megszívlelendő tanácsot. Az ő esetükben fontos a példamutatás, azaz hogy képesek legyenek önmagukat adni, és felvállalni a nehézségeket is. Az is hasznos lehet, ha beszámolnak múltbeli kihívásokról és arról, ők ezt hogyan kezelték akkoriban, vagy éppen a munkavállalókat foglalkoztató kérdésekben is felvállalhatják saját álláspontjukat.

Természetesen a példamutatás nemcsak a konkrét saját szituációk, tapasztalatok megosztásában mutatkozhat meg, hanem a munkavállalók negatív érzelmeire való reakciókban is.

Mindemellett fontos az is, hogy egyáltalán észrevegyék, ha valaki nincs jól a csapatban, és tudjanak erről beszélgetéseket kezdeményezni. Törekedjenek arra, hogy megértsék az érzelmek és a viselkedés mögött álló okokat (és biztassák erre a csapattagokat is!) ahelyett, hogy egy elcsépelt pozitív mondattal próbálnának ragtapaszt tenni egy nehézségre.

Nyitóképünk illusztráció (Forrás: Ideogram.ai)