Nagyot futott a médiában annak híre, hogy a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös szakértői bizottsága (JECFA) pénteken bejelentette, az aszpartám felkerült az IARC potenciálisan rákkeltő anyagokat tartalmazó listájára.

Az IARC egészen pontosan saját besorolási rendszere szerinti 2B elnevezésű csoportba sorolta be az aszpartámot. Ebbe a csoportba azok az anyagok tartoznak, amelyek esetén az emberre gyakorolt rákkeltő hatás vonatkozásában „korlátozott bizonyíték” áll rendelkezésre. A lapunk által is megkapott hivatalos közlemény szerint

„az IARC és a JECFA értékelései az aszpartám hatásáról különböző forrásokból gyűjtött tudományos adatokon alapultak, beleértve a szakmailag lektorált tanulmányokat, kormányzati jelentéseket és szabályozási célokra végzett tanulmányokat. A tanulmányokat független szakértők vizsgálták felül, és mindkét bizottság lépéseket tett az értékelések függetlenségének és megbízhatóságának biztosítására”.

Nem csoda, hogy mindezeket követően megjelentek az aszpartám rákkeltő hatására rávilágító, szenzációhajhász címek, s ha a fogyasztók csak ezeket olvassák – amire, valljuk be, mindannyian hajlamosak vagyunk –, könnyen téves következtetéseket vonhatunk le. Az ugyanis nem derül ki a címekből, hogy mi minden szerepel ebben a bizonyos 2B elnevezésű csoportban, ahogy arról sem, mennyi aszpartámot kellene fogyasztani huzamosan ahhoz, hogy bármi bajunk is származzon ebből.

Mobiltelefon, aloe vera, aszpartám

Az IARC besorolási rendszere szerint az 1-es csoportban a bizonyítottan rákkeltő anyagok és tevékenységek szerepelnek, ide sorolják például az aktív és passzív dohányzást is. A 2A csoport a valószínűleg rákkeltő anyagoké és tevékenységeké, míg a 2B a potenciálisan rákkeltő anyagoké és tevékenységeké, ahol nincs elegendő bizonyíték arra sem, hogy „valószínűleg rákkeltőnek” nevezzék ezeket.

Arról ritkán esik szó a magyar sajtóban, mi minden került fel eddig a potenciálisan rákkeltő listára. Éppen ezért megnéztük, hogy mi szerepel az IARC honlapján a nyilvánosság számára közzétett listáján. A 2B csoportban feltüntetve az alábbiakkal találkozhatunk a teljesség igénye nélkül:

• aloe vera – teljes levél, kivonat;
• páfrányfenyő (avagy gingko biloba);
• ács- és asztalosmunka;
• tengerészeti dízelüzemanyag;
• száraz vegytisztítási munka;
• benzin;
• aranyvessző gyökeréből készült por;
• 2-es típusú HIV-vírus;
• testbe ültetett fémimplantátumok bizonyos típusai;
• rendkívül alacsony frekvenciájú mágneses mezők;
• hagyományos ázsiai savanyított zöldségek;
• rádiófrekvenciás elektromágneses mezők (azaz mobiltelefonok);
• textilipari munka;
• feketeszén;
• kávésav (amely számos gyümölcsben és a kávéban is előfordul).

Mary Schubauer-Berigan, az IARC vezető tisztségviselője a bejelentéshez kapcsolódó sajtótájékoztatón elmondta, a mostani besorolás inkább a tudományos közösségnek szólt, mint a nagyközönségnek. Mint mondta, nem állapítottak meg ok-okozati összefüggést az aszpartám fogyasztása és a rák kialakulása között, ha van is ilyen, annak feltárására még további vizsgálatok szükségesek – írja a Qubit.hu.

Aki tehát az aszpartám potenciálisan rákkeltő volta miatt aggódik, annak nyugodtan meg lehet említeni, hogy a besorolás szerint az, hogy az üdítőkben használt édesítőszer rákkeltő, ugyanannyira valószínű, mint az aloe vera, a ginkgo biloba, vagy a kávé esetében.

Rengeteg aszpartámos üdítőt kellene meginni a negatív hatásért

A hivatalos közlemény megemlítette azt is, hogy a JECFA a besorolás ellenére arra a következtetésre jutott, hogy az aszpartámra korábban megállapított, 0-40 mg/testtömegkilogramm elfogadható napi beviteli értéket (ADI) megtartja. (Már 2002-ben egyébként az EU Élelmiszer Tudományi Bizottsága [European Food Safety Authority, EFSA] az interneten terjedő, és az aszpartámnak tulajdonított káros hatásokról szóló vélelmekre tekintettel felülvizsgálta az aszpartám toxicitását. Cáfolta az aszpartámra vonatkozó vádakat és arra a következtetésre jutott, hogy a 40 mg/testtömeg kg-os megengedhető napi beviteli szint helyes és továbbra is fenntartható.)

S hogy mit jelent mindez a gyakorlatban? Dr. Francesco Branca, a WHO táplálkozási és élelmiszer-biztonsági osztályának igazgatója a The Independentnek nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy egy 70 kilogrammos fogyasztó akár napi 9-14 doboz aszpartámos üdítőt is megihatna különösebb egészségügyi kockázat nélkül – legalábbis ami az anyag potenciális rákkeltő hatását illeti. Ezt is érdemes lehet az esetlegesen aggodalmaskodó fogyasztók tudomására hozni.

Összességében tehát az aszpartám rákkeltő voltára még nincsenek tudományos bizonyítékok, ám ennek ellenére üdítőipari cégek felhasználhatják az édesítőszer körüli hírverést a saját e szertől mentes termékeik marketingkampányaira. A trafikokba betérő fogyasztókat azonban érdemes lehet tájékoztatni arról, mit is jelent az aszpartám új besorolása, milyen anyagokkal és tevékenységekkel került egy csoportba, s hogy milyen óriási mennyiség az, ami – potenciálisan – kárt okozhat.

Természetesen az aszpartámtól kategorikusan elzárkózó fogyasztóknak ajánlhatunk ezen édesítőszer felhasználása nélkül készülő üdítőket. Arról, hogy melyek ezek, az üdítők címkéiről, illetve a beszállítóktól lehet tájékozódni.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Sorin Popa / Unsplash)