Hogyan értékelik a 2024-es dohánytermést az azt megelőző évek tükrében?

2024 az időjárás szempontjából egy aszályos időszakkal indult. Meleg, csapadékszegény tavaszunk volt, ami nehezítette a talaj-előkészítést, viszont kedvezett a palántanevelésnek. Ennek következtében a szükséges palántamennyiség a szokásos, május eleji időszakhoz képest már április végére elérte a kiültetéshez szükséges fejlettségi szintet, így a megszokottnál hamarabb megkezdődtek az ültetések. Amióta a dohányiparban megkezdtem a pályafutásomat, talán nem is volt ilyen korai kezdés. Április 22-én és 23-án már megkezdődtek az első ültetések, amivel ezek a termelők nem kis kockázatot vállaltak, hiszen a májusi fagyok még komoly károkat okozhattak volna az ültetvényekben.

Május végével, illetve egész júniusban nagy mennyiségű csapadékot kaptak a termőterületek, ami azt eredményezte, hogy belvizes területek alakultak ki, több helyen elpusztult a termés. Június végével a csapadék megszűnt, és két hónap aszály következett, ami komoly károkat okozott, főként ott, ahol nem tudtak öntözni. Ezt érdemes két részre bontani. A természetes szárítású Burley dohányt kis családi gazdaságok termelik alacsonyabb mértékű gépesítés mellett – itt alacsony az öntözött területek aránya. A Virginia-termelők nagyobb gazdaságai viszont be vannak rendezkedve erre – ők tudták enyhíteni ezeket a károkat. A betakarítás szintén hamarabb kezdődött, és mindenütt sikerült a teljes termést betakarítani. A Virginia dohányok felvásárlása augusztus közepén kezdődött, és december végére fejeződött be, míg a Burley-é decemberben kezdődött, és január végével zárult le. Előbbinél az öntözés miatt jobb lett a termésátlag, a másik levélfajtánál a minőség volt jobb, így összességében átlagosnak tekinthető évről beszélhetünk.

Az időjárás szélsőségei nagymértékben határozták meg az elmúlt évek termését. 2025-re milyenek a kilátások?

Teljesen igaza van, egyre több időjárási szélsőséggel találkozunk, ami nagyon megnehezíti a termelést. 2022-ben az évszázad aszálya volt, ami az elmúlt három évtized leggyengébb termésátlagát hozta. 2023 egy átlagos év volt, viszont 2024-ben ismét visszatért az aszály, erről már volt szó. Fel kell készülni arra, hogy minden bizonnyal a jövőben is hosszú aszályos periódusok és rövid, nagy mennyiségű csapadékot hozó időszakok váltogatják majd egymást. Az öntözés mellett fontos a talaj művelése, a tavaszi talajlezárás időpontjának helyes megválasztása, amivel a talajban lévő nedvességet megőrizzük, illetve a technológia betartása.

Ami 2025-öt illeti, már most kevés a téli csapadék. Ha ez így folytatódik, akkor hasonlóan nehéz év vár ránk, mint 2022-ben, de bízunk abban, hogy megérkezik a csapadék, és még időben feltöltődnek a talajok nedvességgel.

A dohányipar egyik legsúlyosabb kihívása napjainkban az illegális piac előretörése. Hogyan és milyen mértékben jelentkezik ez a jelenség a termelőknél, és miként igyekeznek fellépni ezzel szemben?

A dohányipar szereplői együttműködési megállapodást kötöttek a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal (NAV). A hatóság kiemelt területként kezeli a dohányipart és ezen belül a dohánytermesztést. Szövetségünk folyamatosan tájékoztatja a termelőket a jövedéki törvény termesztést érintő változásairól. 2014 óta nagyon szigorú kontroll alatt vannak a termelők, hiszen regisztrációs kötelességük van, amit minden év március végén az éves dohánytermesztési szerződések megkötése után meg kell újítani. Ez egyrészt arról szól, hogy a termelőnek be kell jelentenie, hogy ezt a tevékenységet folytatja, másrészt pedig tételesen fel kell sorolnia minden olyan termőterületét, ahol dohányt termel, illetve minden olyan telephelyét, ahol a dohány akár zöld, akár száraz formában előfordul. Ezeket a területeket és telephelyeket a NAV munkatársai egész évben ellenőrzik, elsődlegesen persze a termesztési időszakban. Ezt a szigorú ellenőrzést a termelők visszajelzései alapján mi is érzékeljük. Ez természetesen rendben van így, mi minden termelőnket jogkövető magatartásra buzdítunk, ebben a lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk. A weboldalunkon keresztül minden tájékoztatást megadunk a termelők részére, eközben pedig a NAV munkatársaival is együttműködünk, bármilyen kérdés merül fel.

2025 januárjától drágul az egyszerűsített foglalkoztatás, ami elsősorban a mezőgazdasági termelőket érinti érzékenyen. Milyen hatással lehet ez a hazai dohánytermesztésre?

Sajnos mi is értesültünk ezekről a változásokról, amelyek termelőinket is kedvezőtlenül érintik, hiszen a dohánytermesztés jelentős élőmunka-ráfordítással jár. Az egyszerűsített foglalkoztatás után fizetendő közteher jelentős emelkedése mellett a munkaadónkénti éves 120 napos foglalkoztatás lehetőségének megszűnése is komoly probléma. A törvény 2025. július 1-jétől a munkavállaló oldaláról vizsgálja ezt a kérdést, és egy évben maximum 120 napot dolgozhat egy munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatás keretében, tehát nincs meg az a lehetőség, hogy több munkaadónál akár 120 napot meghaladóan dolgozzon idénymunkában. Így is nagy a munkaerőhiány, nehéz megfelelő munkaerőt találni, ráadásul mindez költségnövekedést is eredményez, hiszen emelkednek a munkabérek, emelkednek a közterhek. Mindemellett, az elmúlt egy évben az energiaárak is folyamatosan emelkedtek. Az egy évvel ezelőtti 25-30 euró/MWh szintről 50-55 euró/MWh-ra, tehát másfél-kétszeresére emelkedett a gáz ára, ez pedig előrevetíti a többi inputköltség, a műtrágyák, növényvédő szerek drágulását is. A Virginia dohány szárításához földgázt használnak a termelők, tehát az egyik legnagyobb költségelem az energiafelhasználás ezeknél a dohányoknál a munkabér és közterhei mellett. Azt kell mondanom, hogy jelentős költségemelkedés várható 2025-ben, ami nyilvánvalóan nem kedvez a termesztésnek.

Mindkét felvásárló cég igyekezett az utóbbi években kompenzálni ezeket a költségnövekedéseket a felvásárlási ár növelésével. Mit gondol, ez elegendő a felmerülő többletköltségek fedezéséhez?

Ez egy nehéz kérdés. Most még csak részinformációink vannak arról, hogy milyen mértékű inputanyag-áremelkedés várható. A gázszolgáltatók már meghirdették az áraikat, szóval ott vannak pontos információink, ezen a téren jelentős növekedés látszik. A felvásárlók az elmúlt három évben megduplázták az áraikat, így mindent megtettek, hogy a költségemelkedést kompenzálják. Hogy ez idén mire lesz elég, azt még nagyon nehéz pontosan megítélni, hiszen nem látjuk az idei évre a felvásárlási árakat, szerződéskötés előtti időszakban vagyunk. Hamarosan viszont mindkét felvásárló meghirdeti árait a 2025. termesztési évre, és akkor elválik, hogy tudják-e kompenzálni a költségemelkedést.

Korábban arról nyilatkozott nekünk, és mi is többször foglalkoztunk már azzal a témával, hogy a hazai dohánytermelés egyik legnagyobb kihívása a dohánytermelők elöregedése. Mit gondol, látszik ezen a téren javulás az elmúlt évekhez képest?

Itt is két részre bontanám a kérdést. A Burley dohányt főleg kis családi gazdaságok termelik, ők sajnos folyamatosan adják fel a termelést. Más irányba orientálódnak a fiatalok, és emiatt nem működik a családi termelés átvétele. A Virginia-termelésben viszont az elmúlt 2-3 évben elindult egy folyamat. Egyre több fiatal veszi át a szüleitől a tevékenységet, viszont itt is vannak olyan farmok, ahol még nem látszik, hogy folytatja-e valamelyik családtag a dohánytermesztést. Az mindenképpen jó jel, hogy néhány fiatal megjelent a színen, ami részben az agrárdigitalizációnak is köszönhető. Bízom abban, hogy ennek a folyamatnak lesznek még hullámai, és a gazdaságátadás adminisztrációs terhének csökkentése, illetve a digitalizáció még több fiatalt fog a mezőgazdaság és a dohánytermesztés folytatására ösztönözni. Reménykedünk.

Nyitókép: Kenyeres Sándor (Forrás: MADOSZ)