Vezetőnek lenni nem könnyű, különösen akkor, ha még csak épp megszáradt a tinta a kinevezésünkön. De mindannyiunk szempontjából nagyon fontos, hogy mégis a megfelelő interperszonális húrokat pengessük meg a beosztottjainkkal.

Egyre inkább elmosódik a határvonal

Napjainkban különösen nehéz meghúzni a határvonalat a vezető-beosztotti és a baráti kapcsolat között. A modern vezetői gyakorlatban nagy hangsúlyt fektetnek a nyitottság és a kapcsolódás gondolatára, valamint hogy bizalmi kapcsolatot építsünk ki beosztottjainkkal. A csoportalapú szervezeti felépítésben viszonylagos és változó, hogy kire alkalmazzuk a „főnök” megnevezést (ráadásul gyakran pejoratív a kicsengése).

A The Millennial Compass szerint az Y generációsok nem akarnak hierarchikus kapcsolatot a főnökükkel. Felmérésekből az derül ki, hogy az emberek igénylik a közös időtöltéseket a felettesükkel, és tíz munkavállalóból négy állítja azt, hogy baráti kapcsolatban van a főnökével. Ma tehát nehezebb meghúzni a határvonalakat, mint valaha – ettől függetlenül mégis szükséges.

Kedveljenek, de közben tiszteljenek is

Vezetőként azt szeretnénk, hogy az alkalmazottjaink kedveljenek, de egyúttal tiszteljenek is minket. Ezenfelül az is természetes, hogy olyanokkal szeretnénk együtt dolgozni, akiket ismerünk és kedvelünk. „Gyakran előfordul az újonnan kinevezett felettesek körében, hogy akármelyik irányba átlépik a határvonalat: vagy túl barátságosak lesznek, és aztán kicsúszik a kezükből az irányítás, vagy ellenkezőleg, a túlságosan autokrata vezetői stílusukkal elveszik a csapat kedvét” – magyarázza Kathi Elster vezetői coach és menedzsertanácsadó, a Working With You Is Killing Me című könyv szerzője.

Az alábbiakban hat jótanácsot olvashatnak, amelyek megfogadásával egyszerre irányíthatják és támogathatják a csapatukat.

1. Ne feledd, ki a főnök!

Tartsuk észben, hogy a munkahelyen vagyunk, ahol fontosabb a főnöki, mint a barát szerepünk. Ha túl barátságosak vagyunk, azzal a tekintélyünket sodorjuk veszélybe. „Az a kulcs, hogy el kell nyomnunk az arra irányuló természetes szükségletünket, hogy kedveljenek minket” – mondja Carlann Fergusson vállalati tanácsadó, a Propel Forward LLC. alapítója. Hozzáteszi: „Minden újonnan kinevezett felettesnek könnyű beleesnie ebbe a csapdába – velem is megtörtént. De ne feledjük: az, hogy törődünk az alkalmazottainkkal, nem ugyanaz, mint ha azt szeretnénk, hogy kedveljenek. A törődés ugyanis feltétel nélküli, és minden alkalmazottra egyformán vonatkozik.”

2. Ismerd az embereidet!

A „nincs szükségünk arra, hogy kedveljenek” még nem azt jelenti, hogy olyannak kell lennünk, akit nem is kedvelhetnek. Nem kell kizökkennünk a főnök szerepéből attól, hogy néha-néha elvisszük ebédelni a beosztottjainkat, vagy megkérdezzük tőlük, hogy telt a hétvégéjük. Sőt, előnyökkel is jár az, ha kicsit belelátunk a magánéletükbe – de persze csak úgy, ha túlságosan intim kérdéseket nem feszegetünk. Bob Papes üzleti tanácsadó szerint igenis erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy kapcsolódási pontokat találjunk az alkalmazottainkkal. És hogy hol húzódik a határvonal? „Ne vágjunk velük neki az éjszakának, hacsak nem céges eseményről van szó. Ha valamelyikükkel közeli barátságba kerülünk, az komolyan kikezdheti a státusunkat, amelyet korrekt menedzserként vagy felettesként kivívtunk magunknak” – fogalmaz Papes.

3. Ne legyél barátjuk a Facebookon!

Mi a helyzet a Facebook-barátságokkal? Noha ebben elsőre nincs semmi veszélyes, nagy valószínűséggel rossz ötlet a közösségi hálókon kapcsolatba kerülni az alkalmazottakkal. Hiszen így óhatatlanul látni fogjuk, épp mi zajlik a magánéletükben, és a mi magánéletünk is valamennyire nyilvánossá válhat ezáltal számukra – mutat rá Ayo Hart, a Dolphin Organics alapítója és társigazgatója. Elég egyetlen nem megfelelő poszt, és máris búcsút mondhatunk a szakmai reputációnknak. A LinkedIn-kapcsolat maradhat (lévén ez egy elsődlegesen szakmai kapcsolatokat ápoló közösségi oldal), de az Instagramot is inkább felejtsük el.

4. Maradj meg a szakmaiságnál, ne csússz át a személyesbe!

Természetesen élőben se fedjünk fel munkatársaink előtt semmi olyasmit, amit online se szívesen adnánk a tudtukra. „Ne használd arra a csapatodat, hogy velük vitasd meg a problémáidat. És soha, de soha ne veszítsd el a nyugalmadat, mert attól csak félni fognak tőled” – figyelmeztet Kathi Elster. „A munkahelyen ne éljünk társasági életet; legyünk tisztában vele, mi az, ami helyénvaló abban a közegben, amelyben vagyunk” – mondja Donna Flagg munkahelyikommunikáció-szakértő és a Surviving Dreaded Conversations című könyv szerzője. „A »Hogy telt a hétvégéd?« kezdetű rövid csevegés még oké, de az már nem, ha a tárgyalóba zárkózva egy szakítást, randit vagy bármi ilyesmit értékelünk ki hosszasan. Ez mindkét irányban érvényes.” És ez a körültekintés még inkább érvényes azokban az esetekben, amikor érzékeny vállalati információk megosztásáról van szó. „Ne tárgyaljuk meg a bizalmas céges információkat az alkalmazottainkkal semmilyen körülmények között, nem számít, mennyire közel állunk egyébként egymáshoz. Ezt a határvonalat ne lépjük át!” – figyelmeztet.

5. Hozz világos és következetes döntéseket!

Menedzseri szerepünket azzal is hangsúlyozzuk, ha következetes és világos döntéseket hozunk, és ezeket hatékonyan kommunikáljuk is a munkavállalóink felé. „Legyük nyitottak az ötleteikre, de egyúttal tegyük világossá előttük, hogy a végleges döntést mi hozzuk meg. És amikor megtettük, akkor magyarázzuk el nekik, miért döntöttünk úgy, ahogy. Ha folyamatosan informáljuk őket, azzal növeljük a munkahelyi elégedettségüket, valamint azt is megmutatjuk feléjük, hogy odafigyeltünk rájuk, és megvan az okunk arra, hogy miért éppen ezt a döntést hoztuk meg” – fogalmaz Michelle Tillis Lederman, az Executive Essentials elnöke és a The 11 Laws of Likeability című könyv szerzője.

6. A barátaidnak is ugyanúgy legyél vezetőjük, mint mindenki másnak!

Kivételezni semmiképp sem szerencsés, de azért ne is szabadkozzunk a barátságaink miatt, mondja Flagg. „Ameddig szakmaiak és korrektek maradunk, addig az emberek meg fogják érteni, hogy a munka kontextusában irreleváns, kivel vagyunk egyébként baráti viszonyban közülük” – fogalmaz. Csak arra kell odafigyelnünk, hogy amikor egyszerre vagyunk a barátaink és a többi beosztottunk társaságban – akár az irodában, akár azon kívül –, ugyanannyi időt és figyelmet szenteljünk nekik is, mint a többi beosztottunknak. A barátaink pedig meg fogják érteni, hogy elsődlegesen a vállalatnak tartozunk felelősséggel, és nekik csak másodsorban, minden olyan esetben, ha a kettő összeütközésbe kerül egymással.

Nyitóképünk illusztráció (Fotó: Priscilla Du Preez / Unsplash)